Városlista
2022. október 5, szerda - Aurél

Hírek

2022. Szeptember 22. 16:01, csütörtök | Helyi
Forrás: PVE

A magyar szabadság nagyjai: Kossuth Lajos és Petőfi Sándor – Kamarakiállítás Pápa-Tapolcafőn

A magyar szabadság nagyjai: Kossuth Lajos és Petőfi Sándor – Kamarakiállítás Pápa-Tapolcafőn

„A magyar szabadság nagyjai: Kossuth Lajos és Petőfi Sándor” címmel nyílt kamarakiállítás 2022. szeptember 21-én, szerdán, késő délután a Pápa-Tapolcafői Művelődési Házban. A tárlat a Tapolcafői Kertbarátkör Egyesület, a Pápa Városi Bélyeggyűjtő Kör valamint a pápai Petőfi Városbarát Egylet civil társaság együttműködésében valósult meg.

A megjelenteket Somogyi Zoltán, a Tapolcafői Kertbarátkör Egyesület és a Pápa Városi Bélyeggyűjtő Kör elnöke köszöntötte. Somogyi Zoltán elmondta, az emlékkiállítást hónapokkal ezelőtt Kerecsényi Zoltán, a Petőfi Városbarát Egylet (PVE) ügyvivője, a Kossuth Szövetség (KSZ) Veszprém megyei titkára kezdeményezte az idei, 220. Kossuth születési évforduló, illetve a PVE zajló Petőfi-emlékprojektje jegyében.

A kis ünnepi nyitó alkalmon Kossuth-nótával, ’48-as dalokkal a Tapolcafői Forrás Népdalkör, versszavalattal (Petőfi Sándor: A XIX. század költői) Kiss Zoltán kertbarátköri tag működött közre.

A tárlat három személy gyűjtési anyagából állt össze. Somogyi Zoltán és Racsik Róbert Kossuth Lajossal, Petőfi Sándorral, továbbá az 1848/49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc más jeles személyiségeivel, történéseivel kapcsolatos bélyegjeiből, képeslapjaiból, emlékpecsétes borítékjaiból, valamint Kerecsényi Zoltán régi emléktárgyaiból és könyveiből válogatva.

Megnyitóbeszédében Kerecsényi Zoltán, a PVE ügyvivője, a KSZ megyei titkára elsőként a néhai magyar kormányzóelnököt, Kossuth Lajost idézte:

„Bírnunk kell nagy embereink képmását szobrokban és rajzokban, hogy jelül szolgáljanak, melyhez naponként elvezessék az apák a fiaikat honszerelemre buzdítani.”

Mint mondta, hasznosak az ilyenfajta rendhagyó, lokális bemutatók, összejövetelek, különösen a mai „eszeveszett világban”. Nagy szó manapság az értékek jegyében még csak „ketten-hárman” is összetalálkozni. Ilyenkor ráeszmélhetünk arra, hogy nemzeti identitásunkban milyen fontos szerepük van az ők – Kossuth Lajos és Petőfi Sándor – emlékjelenlétének. Történelmi tény, hogy 1848/49 e két nagy vezéralakjának sok fontos kérdésben igencsak eltérő, ellentétes volt az álláspontja, s voltaképpen igencsak rossz véleménnyel voltak egymásról, nem szenvedhették egymást; de mégis a nagy, közös ügy – a szabadságügy, a szabadságjogok, a függetlenség – érdekében együtt tudtak működni, s önzetlenül, készséggel szolgálni a szülőhazát. „Az ő példájukat látva érti meg az ember, hogy mennyire fontos lenne napjainkban is jobban követni nemzedéktársuk, a haza bölcsének nevezett Deák Ferenc nagy mondását: »Szeressétek jobban a hazát, mint amennyire utáljátok az ellenségeiteket!«”*

Kerecsényi Zoltán kiemelte, a tapolcafői, Kossuth-Petőfi-negyvennyolcas témájú kamarakiállítást nem véletlenül 2022. szeptember 21-én mutatják be; a nap évfordulós emléknapot is jelent. 135 esztendeje, 1887. szeptember 21-én lett a „leghívebb magyar”, Kossuth Lajos Pápa város díszpolgára. Szeptember 21-e a „legnagyobb magyarnak”, gróf Széchenyi István írónak, polihisztornak, közgazdásznak, a Batthyány-kormány közlekedési miniszterének a születésnapját (1791. szeptember 21.) is jelenti.

Gyűjteményéből Kerecsényi Zoltán három jól megsárgult – egy 1938-as, egy 1941-es és egy 1952-es – kötetből idézett egy-egy megkapó részletet a jelenlévőknek Kossuthról és Petőfiről; Zalai Fodor Gyula költő, szépíró: Petőfi Sándor (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1938.), Hegedüs Loránt politikus, író: Kossuth Lajos, legendák hőse (Az Athenaeum kiadása, Budapest, 1941.) és Lukácsy Sándor irodalomtörténész: Kossuth (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1952.) című könyvéből.

Az alkalmon PVE – Petőfi-emlékplakettet adott át a Tapolcafői Kertbarátkör Egyesületnek értékőrző tevékenységük elismeréseként a PVE ügyvivője.


***

*Részlet Rádai Eszter újságíró Csorba László történésszel, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktorával készített, „A két óriás nem szenvedhette egymást” című interjújából (Élet és Irodalom, 2003. március 14.):

„– Személyes viszonyuk nem volt jó, mert alapvető politikai kérdésekben más volt a véleményük, és ahogy ma kissé kiélezve mondanánk: nemigen állhatták egymás »pofáját«. Kettőjük jó vagy rossz viszonya persze fontos a történészek számára, mert sok részletkérdés csak ennek fényében érthető, és persze nagyon érdekes az utókor számára is, de az egész korszakot megfordító, nagy tettek szempontjából nem volt igazán jelentősége. A politikai küzdelmek tetőpontján ők ketten együtt, egy irányba mozogtak, és így egymást segítve adták bele személyiségük, tehetségük legjavát a küzdelembe. Ezért válhattak mindketten kiemelkedő – szimbolikus és valóságos – vezérfiguráivá annak az átalakulásnak, amelyről nyugodtan kijelenthetjük, hogy Szent István óta a legnagyobb és legjelentősebb fordulat volt a magyar történelemben.

– Mikor és hogyan alakult ki közöttük a kölcsönös ellenszenv?

– Érdekes történet ez, néhány eleme mintha más korokból is ismerős lenne. 1846 decemberében vagyunk, amikor a sikeres ellenzéki hetilap, az Életképek terjesztésére új előfizetési felhívást bocsátott ki a szerkesztő, Frankenburg Adolf. Ebben felsorolta azok nevét, akiknek írásai fémjelzik a lapot: Eötvös József báró, Jókai Mór, Kossuth Lajos, Nagy Ignác és Petőfi Sándor – így, ebben a sorrendben. Ám nem sokkal később arról értesítette Petőfit, hogy Kossuth visszavonta kéziratát és részvételét a lapban, mondván, nem akar »egy poéta mellett figurálni«.

Az történt, hogy miközben ez a két óriás szemmel láthatóan nem szenvedhette egymást, és sok kérdésben az elveik sem egyeztek, 1848-49 legnagyobb fordulataiban mégiscsak több volt a közös érdek, az összekötő kapocs, mint az ellentét – így »összezártak«, egymásra találtak és együtt cselekedtek. És szimbolikusan a turini magány, a félévszázados számkivetettség is valamiképpen ugyanazt a morális magaslatot éri el, mint a segesvári tömegsír. Az ő példájukat látva érti meg az ember, hogy mennyire fontos lenne napjainkban is jobban követni nemzedéktársuk, a haza bölcsének nevezett Deák Ferenc nagy mondását: »Szeressétek jobban a hazát, mint amennyire utáljátok az ellenségeiteket!«”

Zalai Fodor Gyula: Petőfi Sándor. (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1938.) – részlet:

„A napsugár megérleli a nyárfa magvait, a szél felkapja és elviszi, leejti sziklára vagy termőtalajra, az eső kicsiráztatja s lesz belőlük kóró vagy jegenye, a képességük meg aszerint, hogy hova hullottak. Petőfi Sándort a minden mostohasága mellett is szerencsés sorsa áldott talajba, a nagy magyar Alföldre ejtette s a képességei, meg a föld ereje segítségével lett belőle sudár jegenye a költők között…

Önmaga jellemzését így adja születése után mintegy húsz évvel:

Én

A világ az isten kertje;
Gyom s virág vagytok ti benne,
Emberek!
Én a kertnek egy kis magja,
De az úr ha pártom fogja:
Benne gyom tán nem leszek.

Tiszta e kebelnek mélye;
Égi kéz lövellt beléje
Lángokat.
És a lángok szűzen égnek
Szent oltárúl az erénynek
El nem romlott szív alatt.

Nem építek sors kegyére,
Tűrök, mit fejemre mére,
Jót, roszat;
Mit ma ád, elvészi holnap;
Majd megadja, amit elkap;
Jellemképe: változat.

Mint a róna, hol születtem,
Lelkem útja tetteimben
Egyenes!
Szavaimmal egy az érzet,
Célra jutni álbeszédet
Tétovázva nem keres.

És az ég szivem földébe,
Drága fádat ülteté be,
Szerelem!
Koszorúba fűzöm ágit,
Koszorúm szerény virágit
A hazának szentelem.”

Hegedüs Loránt: Kossuth Lajos, legendák hőse. Az Athenaeum kiadása, Budapest, 1941. – részlet:

„Kossuth Lajos céljához ért: élete legenda, alakja mithosz. Míg a mi földünkön egyetlen magyar él: mindig, minden magyarban lesz egy darab Kossuth.

Míg bárhol a földtekén, bármely ég alatt, föl fog lobbanni a Népszabadság lángja: érezni fogják lelkének perzselő hevét.

A nagy jövendölés szószerint betellett, amit gróf Széchenyi István látnoki szeme, mint maga mondá – »a csillagokban olvasott«: »Az ég boltozatán lángbetűkkel vonul végig a Kossuth neve.«

Lukácsy Sándor (összeáll.): Kossuth. (Írások Kossuth Lajosról.) Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1952. – részlet:

„Kossuth maga is legendásnak tartotta a szabadságharc esztendejét.

De tudta azt is, hogy a legenda titkát nemcsak az ő személyes varázsában, hanem a »polgári erény«-ben, a nép kiapadhatatlan hősiességében kell keresni:

»…azok a névtelen ’félistenek’, kik fegyverüket egyensúlyba fogva a ’hazádnak rendületlenül’-t énekelve rohantak az ágyúk kereszttüzén keresztül a győzelemre, s a kit közülök a golyó leterített (sokat leterített!), az ’éljen a haza!’ kiáltással halt meg, még csak arra sem számíthatva, hogy nevét az utókor tiszteletére jegyzékbe veszi a történelem; – ah! ezek és a polgárerénynek ezer meg ezer elszámolhatlan tünetei, melyek, mint a harmat a szomjas földet, szerényen, kérkedés nélkül termékenyítették a honszeretet mezejét, igenis, ezek legendaszerű dolgok…«

Aki Kossuthra emlékezik, a magyar nép dicsőségének emlékét is őrzi. Kossuth és a névtelen ’48-as honvéd egy lapon szerepel a történelem könyvében…”

Somogyi Zoltán és Kerecsényi Zoltán a PVE – Petőfi-emlékplakettjével.
A pápai Petőfi Egylet a Tapolcafői Kertbarátkör Egyesület sokéves értékőrző tevékenységét ismerte el a futó, pápai Petőfi-emlékprojekt keretében.


(Forrás: PVE-Hírlevél,
fotók: PVE)

Kossuth Lajos egykori levélnehezéke, mely Petőfit ábrázolja –
a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) gyűjteményéből.

A levélnehezék aljára ragasztott papíron a felirat:

„Bizonyítom, hogy ez a levélnehezék Magyarország n. Kormányzóján[ak], Kossuth Lajos szeretett bátyámnak tulajdona volt Budapest 1898. Sep. 25. Rutkayné Kossuth Luiza.”

A felirat fölött viaszpecsét töredéke, alatta a Petőfi Társaság körbélyegzője az 1876-os évszámmal. Kossuth Lajost a Petőfi Társaság 1877-ben tiszteletbeli taggá választotta, amelyet ő meleg hangú levélben köszönt meg:

„...Még ha különben tudnék is valamit Petőfi személyéről mondani, már csak azért sem tenném, mert tisztelem Petőfinek a költőnek emlékét és profanációnak tartanám azt Petőfinek, az embernek reminiscentiáival csökkenteni, mert bizony a tény, hogy amilyen bámulatos Petőfi, a költő, ugyanő, mint ember, kiállhatatlanul gyarló volt.”

(Kossuth Lajos kiadatlan levele, Pesti Hírlap, 1923. karácsonyi szám.)

(Kép- és szöveg-forrás: https://200petofiszabadon.pim.hu/kossuth-lajos-levelnehezeke-amely-petofi-dagerrotipiajat-abrazolja;
letöltés ideje: 2022. szeptember 21.)

Ezek érdekelhetnek még

2022. Október 05. 20:20, szerda | Helyi

Rendőrségi ellenőrzésekre kell számítani a pápai járás útjain!

A pápai rendőrök célja a közlekedésbiztonság növelése.

2022. Október 05. 14:00, szerda | Helyi

Megpróbált elmenekülni a rendőrök elől Nemesszalóknál, nem lett jó vége

Nemesszalók térségében akart elhajtani egy autós a rendőrök elől, aki eltiltás hatálya alatt és vezetői engedély nélkül közlekedett.

2022. Október 04. 13:30, kedd | Helyi

Bódult állapotban vezetett a balesetben megsérült nő

A rendőrök büntető és szabálysértési eljárást is indítottak 29 éves pápai sofőr ellen.

2022. Október 04. 12:33, kedd | Helyi

Három baleset az elmúlt héten Pápa környékén

Óvatosan közlekedjünk a nedves, vizes utakon - hívja fel a közlekedők figyelmét a Rendőrség.