Szalóky Zsolt: Korábban Pápa Város Cigány Nemzetiségi Önkormányzatának alelnöke voltál, októbertől pedig elnöke vagy a testületnek. Milyennek látod az ott zajló munkát, egyáltalán mivel foglalkozik a cigány önkormányzat?

Németh Richárd: Igen, valóban mögöttem van egy ciklus a testületben, mint alelnök. Jó alapokat és instrukciókat kaptam az előző képviselő-testülettől, októbertől pedig mint elnök segítem a testület munkáját. A kulturális értékek átörökítése, az identitás ápolása alapvető célok. E mellet igyekszünk segítséget nyújtani online és adminisztratív ügyintézésben, érdekképviseletben, valamint együttműködünk az önkormányzattal, intézményekkel és segítjük a munkájukat is.

Sz.Zs.: Miért veszel részt az effajta munkában? Mi motivál?

N.R.:Az emberek képviselete egy fontos dolog számomra, egyesek hajlamosak az általánosításra és az ebből fakadó előítéletességre. Ezzel mindenképpen foglalkozni kell, szociális lemaradás tekintetében is van tennivalónk az önkormányzattal és az intézményekkel együttműködve. A cigány kultúra nagy érték, kötelességünk tovább adni, megismertetni még inkább. A roma társadalom számos híres zenészt, sportolót, művészt adott az országnak és a világnak, úgy gondolom, hogy egy kis segítséggel még többet adhat a jövőben. Ebben közös felelősségünk van.

Sz.Zs.: Milyen módon lehet közelebb hozni egymáshoz a roma és a többségi társadalmat?

N.R.: Az együttélésnek nagyon fontos receptje az elfogadás, értem ez alatt a kulturális különbségeket. Sok esetben a társadalmi különbségek gyökere a szociális elmaradottság, melynek leküzdése alapvető cél kell hogy legyen.Ez nem megy máshogy, mint tanulással, munkával, amelyet támogatni szükséges.

Sz.Zs.: Milyen együttélési problémákat látsz a városban?

N.R.: Az együttélésnek vannak szabályai, amiket kétség kívül be kell tartania mindenkinek. Esetenként vannak, akik ezeket nem tartják be, vagy éppen fittyet hánynak rájuk és úgy gondolják, rendszeren kívül élnek. Ez igaz lehet bármely nemzetiségre, akik a városunkat lakják. Nem gondolnám, hogy ez a kérdés cigány-magyar vonatkozású, inkább ember-ember vonatkozású. És azt sem tartom jónak, hogy akár eszerint kategorizálják az eseteket, mert az viszont ellentétet szít, árkot ás.

Sz.Zs.: Miként lehet megértetni azzal a réteggel, amelyik nem hajlandó betartani az alapvető együttélés normáit, hogy miért zavar másokat a hangoskodás, a csúnya beszéd, vagy egyéb viselkedésformák?

N.R.:Elsősorban kommunikációval. Másodsorban az oktatás, képzés segítségével eredményesen leküzdhető az a szociális hátrány, melyből ezek a viselkedésformák fakadhatnak.

Sz.Zs.: Van színe egy bűncselekménynek? Fontos az, hogy milyen származású ember követi azt el?

N.R.: Egy kérdéssel válaszolnék: fontos az, ha valaki életet ment, hogy milyen származású az illető? Egyáltalán nem az. Egyetlen dolog, amit látok az az, hogy a cigányságon belül vannak még szegregált területek, ahol jóval kisebb az esélye annak a gyermeknek, hogy olyan impulzusokat, értékrendet kapjon, amely a beilleszkedést segíti és az esélyegyenlőséget eredményezi. Az előítéletek is gyakran visszarántják azokat, akik kitörnének, ezért inkább segíteni, támogatni kellene őket. Ez egy nagyon komplex kérdés, ami szétfeszíti ennek a riportnak a kereteit és jóval túlmutat a város határain is.

Sz.Zs.: Mit kérnél a többségi társadalomtól? Az éremnek ebben az esetben is két oldala van?

N.R.:Az éremnek minden esetben két oldala van. Mindkét félnek megvan a felelősége és a feladata. A cigányságnak nagyobb számban kellene részt vennie az oktatásban és a foglalkoztatásban. A többségi társadalomnak pedig vissze kellene szorítania a szélsőségesen gondolkodókat, akik faji kérdést csinálnak egy-egy bűncselekményből, ezáltal “színt” adva a cselekményeknek.
Személyes tapasztalatom szerint sok embernek sikerült a korábbi szociális lemaradást behoznia, természetesen segítő kézzel, és egy új értékrenddel gazdagodva képesek a harmónikus együttélésre. Ők jó példával járhatnak elől mások számára is.