Már régóta felújítás zajlott a pápai Barát utcában lévő Kisboldogasszony – a népnyelv szerint ferences – templomban (kedves-kedvenc pápai templomomban; néhai anyai nagyanyám a templomtól pár háznyira lakott, így gyermekkoromban sokat jártam ide), a villanyhálózat teljes megújítása, hiszen huzamos ideje nem volt már itt villany, a vezetékek sok évtizedes elavultságuk végett leégtek, gyertyafénynél mertek csak misézni a lelkipásztorok. A fontos és nélkülözhetetlen munkálatok nemrég befejeződtek, s ma – a templom búcsúján – került sor a megújult villanyvilágítás „felavatására”.

A mintegy 260 éves, ódon épület mennyezet- és falfestményei „csak” múlt századiak, a pápai születésű festőművész-restaurátor Závory Zoltán (1906–2000) alkotta őket a Bíró-testvérek közreműködésével, kb. 1940 őszén. Mára a templomhajó mennyezetfreskója is reflektorvilágítást kapott, ilyen fényesen, szép színesen, részletesen nem volt még látható ez a nagy kompozíció, így ma tudtam róla egy-egy egészen jó fotófelvételt készíteni. Ezen freskó alsó részén, központi alakként az Istenanyát, a Boldogságos Szűz Máriát láthatjuk, aki az Apokalipszis eseményeit fölvonultató Jelenések könyvében leírtak szerint mutatkozik meg.

„Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott…” (Jel 12,1–2)

„…a puttók tartotta felhőn álló, fehér ruhát és arany bélésű azúrkék köpenyt viselő asszonyalak bal lába alatt a Hold, feje körül tizenkét csillagból álló korona, szemével a Szentháromságra tekint. A kompozíció az orgonakarzat felőli fiókboltozatban folytatódik a Szentháromság ábrázolásával: a puttók tartotta felhőn ülő Krisztus mögött egy angyal ferde keresztet tart, mellette ugyancsak angyalok tartotta földgömbön a kezével áldást osztó Isten ül. A galamb alakjában megjelenő Szentlélek a két fiókboltozat találkozásánál helyezkedik el, ezzel a kompozíció középpontját alkotja...”

(A bővebb leírást lásd a
https://papa.veszpremiersekseg.hu/templomok/ferences-templom/ oldalon.)

„Nem hiszek a tárgyak erejében, de azt hallottam, hogy akkor is hat, ha nem hisz benne az ember...” – mondta a 90 esztendeje született Popper Péter (1933–2010), néhai jeles magyar pszichológusunk, valláspszichológusunk; akinek pallérozott gondolatait, szavait szinte csak úgy ittuk anno több ismeretre szomjas szociálpedagógus társammal együtt írásain, tv-s, rádiós adásain keresztül, vagy éppen egy-egy személyes előadására eljutva. Szóval, hasonlóan vagyok én is a tárgyakkal, mint a megboldogult Popper professzor; nekem is van egy-kettő, ami fontos – mint életében neki is az a nyakában viselt „kéz” szimbólum, amit ajándékba kapott valakitől, amiben látott valamit, ami megfogta, „és akkor már nem lehetett nem föltenni, egyszerűen árulásnak éreztem volna” –, de különösebb csoda-dolgokat nem fűzve hozzájuk, mert azok csak emberek alkotta-formálta tárgyak, viszont amíg lélegzünk, az emlékek, a személyes kötődések végett fontosak lehetnek a számunkra.

Ebben a kis rézhüvelyben őrzött fémszobrocska a mariazelli (vagy tán a kis-máriacelli) Boldogasszony-szobor miniatűr mása. Az éppen négy évtizede elhunyt anyai nagyapámé volt, ő viselte, tőle anyámra hagyományozódott, majd én kaptam meg. (Anyai ágon tősgyökeres pápai, római katolikus, apai ágon Pápa környéki és távolabbi lutheránus-kálvinista fölmenőkkel, rokonokkal rendelkezem. „Jól be vagy keverve édes fiam... ”:) – mondta nekem jó néhány esztendeje kedves, bölcs barátom, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Bibliatanács volt elnöke, dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök úr.) A pápai Kisboldogasszony-templom főoltárán is a mariazelli Szűz Mária ezüstruhás szoboralakját lehet találni, mármint a mariazelli szobor másolatát, ami egyidős a Barát utcai templommal; mai formájára 1764-re építették fel.

Akkortájt a buzgón hívő nép a ragályos betegségek, és úgy általában minden baj elmúlásáért a legszívesebben Szűz Máriához könyörgött. A „segítő Mária” kultusza a 17. században pusztító háborúk, járványok, éhínségek sorával magyarázható, az akkori buzgólkodó hívek a karján Jézust tartó Szűzanya oltalmazó közbenjárásától várták a bajok eltávozását. Azonban Mariazell Máriájának jelképe nemcsak a ferences templom szentélyében jelenik meg, hanem a Kígyó utcai kolostorszárnyban, a hajdani szerzetesi nyomda helyiségében őrzött 1683-as „járványemléken”, fogadalmi képen is.

A többszázéves olajfestmény a ferences barátokat 1660 körül a városba visszatelepítő s javukra alapítványt tevő Esterházy Ferenc grófot és feleségét, Thököly Katalint láttatja, amint felajánlják Pápa városát a mariazelli Máriának az „átkozott pestis” idején. A nagyméretű, felbecsülhetetlen értékű művészi alkotás máig olvasható latin felirata magyarul ekképp szól:

„Fogadalomból felajánlották a háború és az átkozott pestis idején (1683).
Védd meg e helyet az ellenségtől, a pestist pedig távoztasd el innét.”

Tavaly, 2022 nyarán pápai Petőfi Városbarát Egyletem (PVE) önkénteseit elvittem ezt az értékes műalkotást közelről is megszemlélni, kielemezni dr. Mail József apát-plébános úr – szeretve tisztelt általános iskolai tanárom – tüzetes múltidézését hallgatva. (https://infopapa.hu/hirek/olvas/rendhagyo-egyleti-anket-az-apat-plebanossal-2022-06-25-093541) Mindeddigi szolgálata alatt Mail atya igen sokat tett a helyi értékek megőrzéséért, melyet nekünk, fiatalabbaknak nem szabad elfelejtenünk!

Az alábbi archív, fekete-fehér képeken az egykori pápai ferences nyomda „terméke” látható. Az első világháború előtti utolsó „békeév” során, az éppen 110 esztendővel ezelőtti, 1913-as „szent misszió emlékére” készült – bizonyára a barátok Pápán és környékén sok-sok példányban terjeszthették –, rajta X. Piusz pápa (1835–1914) 1913 augusztusában az egész földkerekségen, minden szent misszió emlékére felállított kereszthez kapcsolt búcsúk szöveg-részletével.

A kordokumentum saját tulajdonom, valaha a Kisboldogasszony-templom kolostorépületének Kígyó utcai részében, a valamikori szerzetesi nyomda helyiségében készítették, ahol ma az 1683-as „járványemléket”, fogadalmi képet őrzik.

Írta-összeállította:
Kerecsényi Zoltán
(a PVE ügyvivője)

Pápa, 2023. szeptember 9.

(A fotók forrása: Kerecsényi Zoltán, PVE, archív. A színes felvételek egyik része a 2023. szeptember 9-i, búcsúi szentmise alkalmával, dr. Udvardy György veszprémi érsek látogatásakor, a másik része a tavalyi, 2022. június 24-i, PVE-egyleti találkozón készült.)

Érdekességként, Zsuppán István pápai művésztanár úr nyomán:

Eredetileg a pápai ferences templom főoltárától balra eső falrészen függött az alapítók fogadalmi képe, melynek helyén ma egy 20. századi falfestmény látható, mely egy itteni csodálatos gyógyulásnak állít emléket. A régi, ferences házi krónika tanúsága szerint 1715 körül, a templom Szent Antal-oltáránál történt az eset. Egy katona, egy bizonyos Veinberger Mihály lezuhant a lováról és a lábait törte. Álmot látott, mely szerint, ha itt, a pápai ferenceseknél meggyónja bűneit és a Szent Antal-oltárnál magához veszi Krisztus testét, akkor meg fog gyógyulni. A feltételeket teljesítve valóban meggyógyult, saját lábain hagyta el a templomot…

(Fotó: Kerecsényi Zoltán)

Ajánlott olvasmány:

Mezei Zsolt: Pápai templomok.
Pápa Város Önkormányzata, Pápa, 2001.