Kis városbarát-küldöttség zarándokolt az idei városnapi programokkal egyidejűleg a Szent László utca közepén álló Kapossy-féle márványtáblához, június 16-án kora délután, hogy koszorúkat helyezzenek el a város egyik legelső helytörténésze, a város első monográfiájának megszerkesztője, dr. Kapossy Lucián professzor idei 90 éves halálozási évfordulója alkalmából. A kis küldöttség az emlékjel alá elhelyezte Pápa Város polgármesterének, az egylet Kossuth-Emlékprojektje fővédnökének, dr. Áldozó Tamásnak, valamint a projekt védnökasszonyának, Kanozsainé dr. Pék Mária címzetes főjegyzőnek piros-kék és nemzetiszalagos koszorúját is, valamint a Kossuth-Emlékprojektben részt vevő Pápa környékiek, illetve gecseiek képviseletében Vida Sándor alpolgármester is koszorút helyezett el Pápa és a környék egykori jeles közéleti szereplőjének, Kapossy-professzornak emlékére. A jelképes, emlékeztető alkalmon Kerecsényi Zoltán pápai önkormányzati képviselő, az "Elsősorban pápai" - Városbarát Egylet ügyvivője idézte fel röviden a néhai jeles személyiség életének fontosabb momentumait.:

"Nem véletlenül az idei városnapon jöttünk el koszorút elhelyezni kis küldöttségünkkel Kapossy Lucián professzor egykori otthonára idei halálozási kerek évfordulóján. Tavaly pont ezen a napon az Alsóvárosi temetőkertben, az akkor 160 esztendeje született Kis Ernő professzora, helytörténészre emlékeztünk, aki egyébként szintén 1927-ben hunyt el, mint Kapossy. Ők jól ismerték egymást, jól kiegészítették egymást, - széleskörű társadalmi tevékenységükkel, a pápai Jókai Kör szervezésével, felvirágoztatásával és hallatlan kutatókészségükkel és írástudásukkal maradandót alkottak a pápai lokálpatriotizmus területén.

A 90 esztendeje elhunyt Kapossy Lucián igazi polihisztor volt!
Kollégiumi működésén túl többek között a Jókai Kör főtitkára, a kör irodalmi szakosztályának éveken keresztül előadója, a női kereskedelmi szaktanfolyam megszervezője és igazgatója, a kereskedelmi tanonciskola igazgatója, az ipar- és kereskedelmi iskola felügyelőbizottságának jegyzője, haláláig a pápai izraelita polgári fiúiskola tanára; mint a városi képviselőtestület és különböző bizottságok tagja, buzgó munkása volt a város fejlesztésének. Hű és buzgó tagja volt a református egyháznak és mint presbiter munkálta annak megerősödését és fejlődését. Tudni kell róla, hogy élete pályáját bencés szerzetesként kezdte, kerek 150 éve, 1867-ben lépett a Szent Benedek-rendbe, a teológiát és a tanárképzőt Pannonhalmán végezte. 1889-től Győrben tanított, közben a budapesti tudományegyetemen bölcseletből magántanári képesítést szerzett. 1881-ben vált meg a szerzetesi élettől, protestált, és a Dunántúli Református Egyházkerület pápai főiskoláján kezdett el tanítani. Rajongott a magyar nyelvért és az irodalomért. Győry Elemér írta róla: "Erős nemzeti érzése tette a magyar klasszikus nagy költők rajongójává; ifjúvá lett az öreg tanár és fiatalos lelkesedéstől ragyogtak szemei, amikor Vörösmartyról, Aranyról, Petőfiről, Jókairól, - a Képzőtársaságban megcsillant ragyogó tehetségükről - Tompáról, Szabolcskáról és a későbbi pápai diákról, Kozma Andorról és Lampérth Gézáról stb. beszélt."

"Egy a teendő, hogy a művészet, irodalom, költészet ne elvezessen az élettől, hanem hozzávezessen; minden irodalmi mű igazi szépségével, nemesítő hatásával erősítse a hit, a remény, a szeretet áldását, gyönyörét, a valódi emberi élet iránti szeretetet, mert szép az élet, csak normális emberi lélek kell hozzá, hogy azt meglássa." - mondta Kapossy.

Tényleg sokrétű volt, és örök ifjú. "Amikor már megfehéredett a haja, mint az örökhó borította hegycsúcs, akkor is az ifjú diákok jókedvével tudott ünnepelni, dalolni, szónokolni, március 15-ére színdarabot rendezni." (Győry Elemér)

Ő volt a városi gyorsírókör megszervezője is, mely idén pont 125 éve, 1892. szeptemberében jött létre a pápai református főiskolán 52 taggal, az ő elnökletével.
1897-ben az ő alapító-elnökletével alakult meg a Pápai Tanári Kör, s az 1914 őszén megszervezett polgárőrség parancsnokának is megválasztották.

Mint író is figyelemreméltó volt. Tankönyvei és sok-sok cikke mellett kiemelkedtek Vörösmarty Szép Ilonkájáról, A magyar népdal elméletéről, Az esztetikai művelődésről, Az esztetikai hűségről, Ovidiusról, Kisfaludy, Reviczky és Petőfi költészetéről készített tudományos munkái.

Minden régi pápai tudta, és minden mai pápainak is tudni illik, hogy Kapossy Lucián nevéhez nem kevesebb, mint a legelső Pápa-monográfia összeállítása fűződik!

Huszár János írta:
"A szülőföldhöz való ragaszkodás egyik fokmérője az is, milyen mélységben ismerjük annak múltját, jelenét. Így gondolták ezt a régiek is, azért bízták meg a 19. század végén a Jókai Kört, készíttessen a városról egy mindentudó könyvet. Az egyesület főtitkára, tudós Kapossy Lucián szervezte meg ezt a remek szerzői gárdát, mely múlt századunk elején megírta, s 1905-ben meg is jelentette a Pápa város egyetemes leírása című monográfiát. Ez a mű mindazt tartalmazza, amit abban a korban a város múltjával és jelenével kapcsolatban rögzíteni lehetett. A könyv szép példa volt arra, hogyan kell és lehet egy vidéki városban nemes kezdeményezést elindítani és véghezvinni. Ugyanakkor biztatás is a mai Pápa lakóinak, hogy vigyék tovább méltó módon a múlt századfordulón elindított kezdeményezést..."

Kapossy Lucián egykori pápai kollégiumi professzor, önkormányzati képviselő, a Jókai Kör néhai főtitkára, a város egyik első lokálpatriótája, népművelője útmutató volt, kijelölte az utat a 20. századi pápai lokálpatriótáknak, olyanoknak, mint Huszár János, Kövy Zsolt, Fejes Sándor, H. Szabó Lajos, akik pedig továbbörökítették a 21. század Pápája számára - nekünk - a pápai múlt emlékeit és értékeit."