A templomot 1450-ben V. Miklós pápa a magyar pálosoknak adományozta. A kereszténység építészetének legrégebbi és talán legszebb körtemploma a Santo Stefano Rotondo, mely a magyarok nemzeti templomának számít az örök városban. Kőpadlójában magyar mondatra lelni: „Vándor, ha látod, hogy az, ki a fagyos Dunánál született, most római sírban pihen, ne csodálkozz: Róma mindannyiunk hazája” – olvasható az ötszáz éve élt Lászay János gyóntató kanonok sírján.

Az építmény számos magyar emléket őriz, de kevesen tudják azt, hogy Veszprém megyei vonatkozásút is, méghozzá pápait. Egy bizonyos Circignani mester XIII. Gergely megrendelésére 1580-83 között Szent István protomártír életéből és áldozatából vett, huszonnégy csodás jelenetből álló képsort festett a templom belső falfelületeire. Az utolsó kép fölött a következő felirat olvasható: „B. Stephanus, Sancti Stephani Hungarorum Regis Predicit Ortum”. Vagyis: „Boldog István előre tudatja Szent Istvánnak, a magyarok királyának világra jövetelét”.

A képen ágyon fekvő, jobb könyökére dőlő nőalakot lehet látni, Saroltát, vagyis első királyunk, Szent István édesanyját, akihez az ágy lábánál álló István vértanú sugallata fénycsóva formájában érkezik meg. Pápa Nagytemplomának egyik mennyezeti freskóján ennek a képnek a másolata látható. Ugyanis Franz Anton Maulbertsch a város nagy mecénásának, Esterházy Károly püspöknek a megbízásából - éppen 235 esztendeje - 1782-ben elkészítette a római Santo Stefano Rotondo-templom „mártírsorozatának” magyar vonatkozású másolatát. A 16. századi magyar témájú olasz falfestmény eredetije csak néhány esztendeje látható ismételten Róma e legrégebbi bazilikájában, miután megtisztították a sok évszázados rárakódott portól és piszoktól.

Tehát Vajk 1045 esztendeje, 972-es megkeresztelésekor nem véletlenül kaphatta az első keresztény vértanú, István nevét. István, atyja életében a nyitrai dukátus ura volt, majd 997-ben, Géza fejedelem halála után követte őt a fejedelmi székben. Tehát 1020 esztendővel ezelőtt ült a fejedelmi székbe, lett először ekképp a magyarság első számú vezetője, majd ugyebár 1000 környékén vált az első keresztény magyar királlyá, a magyar állam megalapítójává és a magyar keresztény egyház megszervezőjévé.

Azonban Pápán nemcsak a római festménymásolat emlékeztet az első magyar királlyal kapcsolatos legendákra. Egy máig emlegetett monda szerint e város helyén kapta meg első királyunk a II. Szilveszter pápa által küldött koronát (nem a ma ismertet, mert az sohasem volt Istváné ebben a formájában), melyet e szavakkal fogadott: „Ecce Papa misit mihi Coronam!” Vagyis: „Íme, a pápa koronát küldött nekem!” S a legenda szerint a pápa iránti tiszteletből ezt a helyet Pápának nevezte el. Vagy így lehetett, vagy sem, tény, hogy nem veszett ki a pápaiakból a múlt iránti tisztelet, szeretet és mesélőkedv, hiszen sokan ma is emlegetik ezt a városnévfelvételi legendát.

Pápa város talán egyik legelső és legszebb Szent István király szobra - carrarai márványból - fején a ma is ismert Szent Koronával (több, mint 220 esztendős!), Prokop Fülöp bécsi szobrászművész alkotása, a pápai Nagytemplom szentélyében áll! A jövőben akár lehetne e helyi szoboralak képével illusztrálni a városi augusztus 20-i ünnepségekre szóló meghívókat, plakátokat, hiszen mégiscsak a mienk, helyi, pápai szimbólum.

Vajk, vagyis István ideje kegyetlen idő volt. István nehéz döntések előtt állt, s nehéz döntéseket is hozott, illetve nehéz úton indította el az országot. Ma már felesleges azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha...(?) De nem árt a maga teljességében ismerni a történteket. Mint az egész emberiség útját, úgy a mi kis magyar népünk múltbéli útját is számtalan erőszak, gaztett, vér és halott szegélyezi. De a mi kis népünk azért csak túlélt itt a Kárpát-medencében több, mint ezer esztendőt István óta! Persze, el lehet morfondírozni, hogy mi lett volna, ha...(?) De István egy adott korban biztosította a magyarság túlélését, ha úgy tetszik, az akkori "európai unióhoz" kötve az ország hajóját. Akkor ez biztosíthatta túlélésünket.
Sík Sándor piarista tanár, tartományfőnök, költő, a XX. század jelentős magyar lírikusa ekképp gondolkodtat:

"Szent István mutatja az utat. ...követhetnénk mást is. Ha visszanézünk az ősi századokba, találunk más feleleteket is. Ott látjuk a Koppányokat, Gyulákat, Ajtonyokat, akik nem értik meg a Nyugatot, és nem értik meg Szent István király óriási gondolatát. Ne gondoljuk, hogy ma nincsenek Koppányok, akik gőgös merevséggel hirdetnek nyugattól elzárkózó, csak magukba merülő, vagy álmodozva keletre néző, fantasztikusan turáni, vagy lemondóan kismagyar életprogramot. Itt látjuk magunk között a Pétereket, és Salamonokat, akik térdet hajtottak a segítő német császárok előtt. Ne nézzünk rájuk! Se jobbra, se balra. Szent Istvánra nézzünk! Nekünk ki kell tárni a lelkünket a nyugati kultúra minden nagysága, minden ereje, minden teremtő értéke előtt, mint ahogy kitárta Szent István, és kitárták a magyar történelem legnagyobbjai, az Árpádoktól napjainkig. El kell fogadnunk minden jót, de el kell zárnunk kapuinkat a tőlük jövő minden rossz elől.”

Kerecsényi Zoltán

önkormányzati képviselő,
az "Elsősorban pápai" - Városbarát Egylet ügyvivője

Pápa, 2017. augusztus 20.