A Petőfi-bicentenárium most már lejárt, azonban ahogy tavaly ilyenkor, illetve azelőtt, úgy az idei újév napjának délelőttjén is összejött egy maroknyi csoport a Barát utcában, Petőfi Sándor egykori második pápai lakóhelyénél, hogy szerénymód koszorúelhelyezéssel, mécsesgyújtással emlékezzen meg a „bakadiákról”, a poétáról, a forradalmárról, a nemzeti hősről születési évfordulónapja alkalmából. (Petőfi Sándor az 1822. december 31-éről 1823. január 1-jére virradó éjszakán született. Kiskőrösön keresztelték meg január 1-jén az evangélikus vallás szerint.)

A valamikori helyi ferences templommal és kolostorral szemközti szociális intézet falában magasodó Krisztus-korpusznál, Petőfi Sándor második pápai szálláshelyének főhomlokzatánál zajlott az egyszerű kis megemlékezés a pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) nevében.

A PVE önkéntese, idősebb Kerecsényi Zoltán január 1. kapcsán – stílszerűen – az első számú bibliai zsoltárt olvasta fel, de felolvasásra került az éppen 175 éve, 1849. január 1-jén, Debrecenben keletkezett Újév napján című Petőfi-költemény is, továbbá elhangzott, hogy annak is 175 esztendeje van, hogy 1849. január 1-jén Kossuth Lajos megfogalmazta-kibocsátotta azon nyílt rendeletét, melyet az ország törvényhatóságaihoz, a sereg- és várparancsnokokhoz, a kormánybiztosokhoz intézett az országgyűlés, azonkívül a kormány Debrecenbe költözésével kapcsolatban.

2024 folyamán lesz Kossuth Lajos néhai magyar kormányzóelnök, hajdani pápai díszpolgár 130. halálozási évfordulója. Erre való emlékeztetésül piros-fehér-zöld és piros-kék színű szalagokkal átfont emlékkoszorút vittek, kötöttek fel a megjelentek a pápai Kossuth utca felújított szakaszának immár új részén álló, névtábla-felirattal pótolt Kossuth-fejszoborra is.

Kossuth Lajos pápai szobra korábban az áruház melletti kis növényszigetben volt, azonban nemrégiben a sétálóutca egyik új növénykazettájában kapott méltóbb helyet.

A műemlék kőfeszülettel, napsugaras fakapuval díszített pápai, Barát utcai régi épület szolgált második pápai lakóhelyéül Petőfi Sándornak 1841 őszén-telén.

Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő, a Kossuth Szövetség (KSZ) Veszprém vármegyei titkára ismertetése szerint: 1841 őszén, hosszas tolnai-baranyai csatangolás után a ferences templommal és kolostorral szemközti házba érkezett vissza újra Pápára Petőfi Sándor. Másodunokatestvére, Orlai Petrich Soma kicsit később, december körül talált ugyanitt szállásra. E falak között hármasban, egy Lantay Sándor nevű barátjukkal együtt laktak, ám majdnem megfagytak, kint csak úgy röpködtek a mínuszok, a szobát szinte lehetetlenség volt befűteniük. Vály Ferenc kollégiumi professzor naplójegyzeteiből tudjuk, hogy ezekben a téli hónapokban a hőmérő higanyszála állandóan mínusz 3–12 fok között volt, tehát mihamarabb komfortosabb hely után kellett nézniük. Ennek a Barát utcából a Főiskola – a mai Petőfi – utcába való szállásváltoztatásnak a tényét iskolaszéki jegyzőkönyv is megőrizte: „Petrovics Sándor mivel szállását igazgatói tudás nélkül változtatni merte, megintetett, kötelességévé tétetvén, hogy gazdaasszonyának minél előbb megfizessen.”

„Szállásunk messze esett az iskolától, s az erős tél miatt nagy szobánk fűthetetlen volt, miért is a kollégium közvetlen szomszédságában, egy német ajkú szabó házában béreltünk lakást. Ez az előbbinek ellentéte, igen kicsiny szobácska volt, mely egy elfalazott folyosóból állt, keskeny és hosszú, hogy az egymás végébe helyezett két ágy mellett csak egymást követve sétálhattunk, s visszaforduláskor a hátul menőnek kellett elől indulnia. Kis szobánknak egyetlen ablaka az utcára szolgált. De e kis helyen a ’41. és ’42. év telén és a reá következett nyár folytán sok szép emlékű napokat éltünk át. Itt építgettük jövendőnk ábrándvárait gyakran éjfélig, míg belefáradva egyikünk vagy másikunk azon megjegyzésére: hogy talán már ideje volna aludni, az álom mámora némított el bennünket… Néha e kis szobát a jó barátok vidám zaja töltötte be, kik az iskola előtt és után örömest tértek be hozzánk egy-egy szóra, s mindaddig ott maradtunk, míg a tanár érkezését ablakunkból ki nem lestük…” (Orlai)

Kerecsényi Zoltán, a PVE ügyvivője, a KSZ vármegyei titkára elmondta, hogy Kossuth Lajos elhunytának 130. évfordulójára már javában készülnek, lokális, környékbeli és fővárosi vonatkozású főhajtásokat egyaránt terveznek tartani. 2024-ben van a Kossuth Szövetség alapító-elnöke, a 2019-ben elhunyt Gavlik István 90. születési évfordulója is. Gavlik tanár úr anno nem egyszer és nem kétszer járt Pápán, illetőleg a vármegyében; legutoljára az egylet és az önkormányzat közös Kossuth-emlékprojektjének nagyszabású záróünnepségén, 2017 őszén, ezért őróla is meg kívánnak majd emlékezni.

(Forrás, fotók:
PVE-Hírlevél)

Ajánlott források:

– Kerecsényi Zoltán (szerk.): „Aut Caesar, aut nihil!” – Petőfi Pápán. Elsősorban pápai Városbarát Egylet, Pápa, 2018.

– Mezei Zsolt (szerk.): „A kényes úrfi s a rongyos baka.” Tanulmányok két halhatatlan pápai diákról. Petőfi Sándor – Jókai Mór. Pápai Református Gyűjtemények, Pápa, 2001.