Várszegi Asztrik főapát feltette a kérdést: miért nem vettük észre, hogy társunk viselkedése több mint szigorú tanári viselkedés?

Miután az első ügy nyilvánosságra került, 2015 nyarán megkereste Hortobágyi T. Cirill perjelt egy volt pannonhalmi diák, aki panasszal élt az egyik, ma már hetven éven túli szerzetestanár viselkedésével kapcsolatban. Az esetek különórai foglalkozások során történtek, 1996-ban.

Cirill atya tájékoztatta a sértettet az egyházi eljárás szabályairól. Ezt követően a sértett írásos panaszbejelentést tett 2015 augusztusában.

A panaszbeadványban megnevezett szerzetes, vállalva felelősségét – Várszegi Asztrik főapát kérésére – 2015 szeptemberében önfeljelentést nyújtott be a Győri Járási Ügyészségen, mellékelve az egykori diák panaszlevelét, az abban leírtakat valósnak és megtörténtnek ismerve el.

Az ügyészség 2015. október 1-én elutasító határozatot adott ki, megállapítva, hogy a szerzetestanár „tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel, hatalmi, befolyásolási viszonyával visszaélve elkövetett szexuális visszaélés bűntettét valósította meg."

Az ügyészség azt is megállapította, hogy az ügy elévült, így a nyomozás elrendelésének, vagy büntetőeljárás lefolytatásának nincs helye.

Bár a jogszabályok az elévülés miatt polgári eljárást nem tettek lehetővé, az egyházi eljárás folytatódott, mivel az egyházi törvények szigorúbbak a világiaknál, ugyanis a 2010-ben módosított, „Normae de gravioribus delictis" kezdetű vatikáni utasítás értelmében nem létezik elévülés. Így a vizsgálattal megbízott egyházi bizottság folytatta feltáró munkáját, melynek következtében 2015 novemberében még egy, írásbeli bejelentés érkezett ugyanerre a szerzetesre vonatkozóan.

A bizottság 2015. november 12-én az előzetes vizsgálatot lezárta, az összeállított anyagot pedig Várszegi Asztrik főapát elküldte Rómába, a Vatikánba.

Mint kiderült, a tavalyi ügy után kereste meg az egyik szerzetest egy volt pannonhalmi diák, panasszal élve egykori tanára, egy mára már hetvenen felüli szerzetes viselkedésével kapcsolatban. Az eset különórán történt 1996-ban.

Idén március elején kapták meg a Hittani Kongregáció válaszát. A főapát levélben tolmácsolta az atyának Róma döntését és utasításait a további életmódjára és a státusára vonatkozóan a bencés közösségben.

A döntés értelmében az említett atya a nyilvánosságtól visszavonult, külső kapcsolatoktól elzárt, kontroll alatt tartott, vezeklő életet él a pannonhalmi Szent Adalbert Szociális Otthonhoz kapcsolódva, belső, kisegítő lelkészi feladatokat ellátva. Az érintett a döntést tudomásul vette és elfogadta. Elismeri tettét – ezért vállalta az önfeljelentést is. Kéri azok bocsánatát, akikkel szemben vétkezett, és akiknek fájdalmat okoz, ami történt.

A végkifejletről értesítette a főapátság a két bejelentő sértettet. Megnyugtatónak tartják, hogy az egyházi eljárás komolyan vette panaszukat, kimondta a szerzetes tanár magatartásának helytelenségét és vezeklő büntetést szabott ki rá. Elfogadják a bocsánatkérést. A maguk részéről az ügyet lezártnak tekintik.