Az eljárás adatai szerint a korábban hosszú ideig élettársi majd házastársi kapcsolatban élő gyanúsított és sértett házasságát a bíróság felbontotta, ám a közös gyermeket nevelő szülők anyagi okokból ezután is közös lakásban éltek.

A férfi már a kapcsolatuk kezdetén rendszeresen szidalmazta a párját, az önbecsülését súlyosan sértő jelzőkkel illette, valamint tettleg is bántalmazta.

Idén ősszel, miután a sértett belenézett a telefonjába, olyannyira indulatossá vált, hogy a nyakánál fogva megragadta, majd ököllel arcon ütötte, és a bántalmazást csak a gyermekük közbelépésére hagyta abba.

A gyanúsított 2025. október 4-én hajnalban ismét veszekedett a sértettel, melynek során a korábbihoz hasonlóan, durván bántalmazta, majd az erőteljesen védekező sértettet a szekrénynek hajította, aki a fejét ért ütés következtében az eszméletét vesztette. A nő a kiérkező mentősöknek félelmében azonban már azt mondta, hogy a sérülése elesésből származik.

A sértett ugyanakkor tartott a súlyosabb sérülésektől, ezért az egy héttel későbbi veszekedésükkor, amikor élettársa ismét agresszíven viselkedett, már értesítette a rendőrséget.

Az ügyészség a bűnismétlés és a bizonyítás megnehezítésének veszélye miatt indítványozta a gyanúsított sértettől történő távoltartásának elrendelését, amelynek a Veszprémi Járásbíróság nyomozási bírója helyt adott, és a kényszerintézkedést négy hónapra elrendelte. A végzés végleges.