Pápa Város Önkormányzata, a Pápai Huszáregyesület és a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ által szervezett Pápai Hősök Napja emlékünnepséget ma délelőtt tartották az Esterházy út – Szent István út kereszteződésénél álló I. és II. világháborús emlékműnél.
Az ünnepségen részt vett Unger Tamás alpolgármester, Magasy Zsolt alezredes, az MH Pápa Bázisrepülőtér parancsnokhelyettese és Pápa Város Képviselőtestületének tagjai.
Kincses László Illyés Gyula: Ne feledd a tért című versét szavalta, majd Horváth Gábor hagyományőrző őrnagy, a Tapolcai Honvéd Kulturális Egyesület elnöke mondott emlékbeszédet, kiemelve, hogy a nagy háború és a totális háború emlékműveinél azokra a hősökre emlékezünk, akik életüket áldozták hazánkért.
-A Hősök Emlékünnepének és a hozzá kapcsolódó hősi emlékművek szervezett formában történő állításának gondolata először a nagy háború idején merült fel. Az ügyben a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság már 1915 januárjában, levélben fordult a belügyminiszterhez az elképzelés megvalósításának érdekében. A Hősök Emlékünnepe bevezetéséről szóló törvénycikk indoklása szerint a hősi emlékművek hivatása megörökíteni: „a magyar csapatok által példátlanul álló, halálmegvetéssel megvívott diadalmas harcok egész sorozatát, azokat a hősöket, akiknek nevei, azokat a csapatokat, amelyeknek hadtettei aranybetűkkel vannak megörökítve a történelem véres lapjai, amelyek a napnál fényesebben ragyogják be a dicsőség sugarával a múltat és a jövőt.” 1925-től rendszeressé váló Hősök Napján országszerte megemlékezéséket tartottak. Magyarország 1941-től belépett az újjáéledő világháborúba. Ismét gyarapodott a hősi áldozatok és katonák száma. Mikor József Ágost királyi herceg országzászlót avatott, már megemlékeztek a nagy háború és a totális háború addigi fegyveres szakaszában életüket áldozott honvédekről. 1945-ben még megemlékezéseket tartottak a Hősök Napjáról. Az elkövetkezendő évtizedekben nyilvánosan nem volt szabad megtartani a Hősök Napját, az első állami szintű rendezvényt 1990-ben tartották – mondta Horváth Gábor.
Majd hangsúlyozta, nagy ünnep egy nép, s egy kisebb közösség, egy város életében is a hőseire emlékezni, kiváltképp egy olyan város és katonai helyőrség életében, mint Pápa, amely sokszor játszott jelentős szerepet nemzetünk hadtörténetében, különös tekintettel a XX. század két nagy világégésére. Ebből a helyőrségből indult a frontra 1914-ben a magyar királyi 7. honvéd huszárezred, mely 1914. augusztus 17-én Gorodoknál, kiérdemelte a szemben álló orosz féltől a „Vörös Ördögök” nevet lovasrohamával. A 7. honvéd huszárezred II. osztályának sikerült áttörni a beásott és géppuskákkal megerősített orosz gyalogság állásait. A lovasrohamban a 23. lovasdandár 17 tisztet, 450 huszárt és 650 lovat veszített.
A hagyományőrző őrnagy végül hozzáfűzte, a hősi halált halt elődök lelke, szelleme magasra emeli az utókor szívét. Emlékezteti a bátorságra, becsületre, büszkeségre, amely a régmúlt küzdelmeit példázza. Az a nemzet, amelyik a múltját nem becsüli, nem ápolja, az kiírtja azokat a gyökereket, amelyek szülőföldjéhez kötik. A Pápai Hősök Napján kötelességünk megemlékezni azokról a helyőrségben szolgált bajtársakról is, akik a repülőezred tagjaiként szolgálatteljesítés során veszítették életüket, hiszen ők is a hazát szolgálták.
A programot a Pápai Huszáregyesület és a Pápai Történelmi Napok rendezvénysorozatához csatlakozó hagyományőrző csapatok, a Budapesti 32. Közös Gyalogezred és a Budapesti 29. Huszár Gyalogezred, a Soproni Huszár Hagyományőrző Egyesület 9. Nádasdy-huszárezred és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Soproni Tagozata színesítette.
A megemlékezésen a Téti Ifjúsági Fúvószenekar működött közre.
Az emlékező közösség főhajtással és a koszorúk elhelyezésével adózott a hősök emléke előtt.
Az ünnepély a Szózat majd a takarodó hangjaival zárult.