A Naplót egyik olvasója kereste fel az esetekkel kapcsolatban. A pápai lány úgy érezte, a történtek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. – Először 2016. októberében hallottunk egy kiskutyát sírni a lovarda melletti út irányából. Korábban nem jártunk azon az elhagyatott, erdős-bokros területen, de azonnal az állat keresésére indultunk. Ahogy közeledtünk a hang forrásához, a kutya elhallgatott, talán megijedt a léptek zajától, így nem akadtunk a nyomára. Ez hosszú ideig nyugtalanított minket, a további két hétben megpróbáltuk felkutatni, még éjszaka is, bejártuk a környéket, de semmit nem találtunk – emlékezett vissza az első gyanús jelre a pápai lány.

Mint mondta, novemberben külföldre utazott, a barátai azonban továbbra is látogatták a lovardát, ők értesítették decemberben, hogy egy elpusztult kiskutyát találtak a lovarda melletti területen. Ugyanazon a környéken, ahol két hónappal ezelőtt lázasan kutattak a síró kiskutya után. – A barátaim lefényképezték a tetemet, egy kiskutyát, a nyakában hurokkal és vasrúddal – idézte fel a sokkoló képet a fiatal lány.

A brutalitás azonban ezzel még nem ért véget, a lovarda vendégei ugyanis egy újabb tetemre, majd véres zsákokra és bálamadzagokra lettek figyelmesek. – A barátaim az egyik zsák mellett egy nyakörvet is találtak. Remélem, annak a kutyának sikerült megszöknie – jegyezte meg az akkor még külföldön tartózkodó lány, akiben megszületett az elhatározás: hazatérve rögtön feljelenést tesz a rendőrségen.

– Március 27-én jöttem haza, és április 4-én, mielőtt bementem volna a rendőrségre, felhívtak az ismerőseim, hogy ugyanazon a területen találtak egy macskát, felakasztva – mesélte. – A Pápai Rendőrkapitányságon megmutattuk a képeket, amik a helyszínen készültek. A rendőrök nagyon segítőkészek voltak, de azt mondták, mivel nincs gyanúsított, az ilyen ügyeket nagyon nehéz felderíteni. Kijött velem két nyomozó a helyszínre, lefényképeztek mindent, és ők vágták le a fáról a felakasztott macskát is – elevenítette fel a pápai lány.

Hozzátette, a macska óta nem találtak újabb tetemet, sem véres zsákot a környéken. – Az a legbetegesebb az egészben, hogy a gyilkos felakasztja, vagy látható helyen hagyja a tetemeket, soha nem rejti el. Mindig ugyanaz a helyszín és többször megjelennek ugyanazok az eszközök: véres zsák és madzag. Ebből kifolyólag arra is gondoltunk már, hogy minden esetben ugyanaz lehet az elkövető, aki újra és újra visszatér – mondta a lány.

– Az érintet területen nincsenek lakóházak, ritka a mozgás a környéken, túrázók tévednek csak arra néha-néha. Az a furcsa, hogy a síró kutya óta soha nem hallottunk már zajokat, csak a tetemek árulkodtak arról, hogy mi történhetett ott – fogalmazott.

A fiatal lány kiemelte, bízik benne, hogy a nyomára akadnak az elkövetőnek vagy elkövetőknek, és ennek előremozdítása érdekében 100 ezer forint nyomravezetői díjat ajánl fel. Aki érdemi információval tud szolgálni a Gróf út végén található lovarda környékén végrehajtott brutális állatkínzásokkal, vagy azok elkövetőjével kapcsolatban, a szerk.papa@naplo.plt.hu elérhetőségen jelentkezhet.
Az esettel kapcsolatban a lap megkereste a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságot, amint közzé teszik a válaszukat, mi is beszámolunk róla.

Fotó: veol.hu