A pápai Kálvária-temetőbe hívta főhajtásra március 7-én délután a közelítő, forradalom-kitörési kerek 170. évforduló alkalmából az „Elsősorban pápai”-Városbarát Egylet (EpVE) önkénteseit és a megemlékezni szándékozókat, hogy a 190 esztendeje született és 125 esztendeje elhunyt „mindenki tutora”, a város nagy jótevője, az egykori '48-as honvéd tűzmester, Szladik János alakjára emlékezzenek és emlékeztessenek.

Rövid emlékbeszédet Kerecsényi Zoltán az EpVE ügyvivője, városi képviselő mondott. A Szladik-sír körül állóknak megosztotta Somogyváry Gyula író, A pirossapkás kislány című művének Szladikról szóló részletét*, majd részletesen ismertette Szladik János életrajzát. Petőfi Sándor alkalomhoz illő költeményét Vennes Gyöngyi olvasta fel.

Szladik János Pápán született 1828-ban, szülei, Szladik György és Verbasits Erzsébet róm. katolikus polgárok voltak. Szladik Jánost mint ifjú kőműveslegényt érte a szabadságharc híre és azonnal jelentkezett önkéntes nemzetőrnek. Kosztolányi Mór őrnagy veszprémi zászlóaljában szolgált, ennek ellenére 1848. november 20-án Pápán sorozóbizottság elé állították. A bizottság megállapította, hogy a pápai születésű, 20 esztendős, római katolikus, nőtlen, 5' 3" 2"' magasságú kőműveslegény katonai szolgálatra alkalmas, egyúttal továbbra is Kosztolányi zászlóaljában szolgálhat. Tűzérségi kiképzést kapott, s őrmesterré nevezték ki. A szabadságharcot követően tovább képezte magát, postai tisztviselő lett. Végül, mint városi postamester, a posta és a távíró hivatal főnökeként ment nyugdíjba. Mint ahogyan a fenti Somogyváry-féle szövegrészletből is kitűnt, bőkezű, elismert pápai polgár hírében állt. Vagyonának egy részét keresztény árvaház létesítésére adományozta. A Barát utcában lévő lakóházát halála után Pápa város örökölte. E ház jelenleg is szociális célokat szolgál. Jótéteményei elismeréseként, továbbá a szabadságharcban való részvételéért, halálának 10. évfordulóján a pápai Kun utcát, amelyet 1886-1902 között Térj meg utcaként ismertek, Szladik János utcának nevezték el a pápaiak. Azóta is viseli a nevét!

Szladik viszonylag fiatalon, rákos betegségben hunyt el 65 esztendős korában, 1893-ban. A pápai Kálvária-temetőben helyezték örök nyugalomra. Gyászbeszédet Néger Ágoston apát-esperes-plébános, önkormányzati képviselő tartott. Tiszteletére Pápa városa díszes temetést rendezett, később kovácsoltvas kerítéssel védett, gyönyörű fekete gránit síremléket állíttattak neki, emlékére pedig a Városházán elhelyezték portréfestményét is. Síremlékét 1993 óta a pápai Szent István Római Katolikus Általános Iskola gondozza.

Az egy egyszerű kétkezi munkásemberből – Somogyváry Gyula író szavaival élve – „mindenki tutorává”, a város nagy jótevőjévé vált Szladik emlékét az „Elsősorban pápai”-Városbarát Egylet is fenn szeretné tartani, s nemcsak úgy, hogy időről-időre, évente legalább egyszer a kálváriai sírnál fejet hajtva-tisztelegve, hanem úgy is, hogy nevét ma is fenntartva, az Egyleten belül egy pár fős karitatív „team”-et felállítva, » Szladik János Karitatív Sejt « néven, az utóbbi időkben az Egylet látókörébe került rászorulók megsegítésére, havonta egy-egy tartós-élelmiszercsomag összeállításával-odaadományozásával kívánva segítséggel lenni. (Az Egylet havonta, a pápai Belvárosi Irodaházban tartandó összejöveteli alkalmán szívesen fogadja azon segíteni szándékozók kisebb tárgyi adományait – pl. konzerv, száraztészta stb. – amelyeket havonta a látókörükbe került rászorulóknak juttathatnak el.)

A kálváriai megemlékezésen, Szladik János nyugvóhelyére az EpVE-n túl elhelyezte az emlékezés virágait és mécseseit a pápai Honvéd Bajtársi Klub képviselői, az Önkéntes Területvédelmi Tartalék - Pápai Járás tisztjei, valamint a neves költőnek, 1848 szellemi előfutárának, a Pápa mellett született Vajda Péternek a leszármazottai.

A kálváriai tisztelgés ankéttal folytatódott, az „Elsősorban pápai”-Városbarát Egylet az idei 210. Vajda Péter - évforduló, valamint az 1848-as forradalom kitörésének 170. évfordulója tiszteletére Vajda Péter-emlékplakettet készíttetett, melyet március idusához közelítve ezen a napon, március 7-én adtak át az arra érdemeseknek.
Vajda Péter emlékezetének ápolásáért és fenntartásáért az „Elsősorban pápai”-Városbarát Egylet Vajda Péter-emlékplakettjét adományozta a Pápa mellett 210 esztendeje született nagy magyar költő leszármazottainak: Árvainé Nagy Zsuzsanna és Kovács Attiláné asszonyoknak, valamint Varga Rita vanyolai polgármester asszonynak.
Az „Elsősorban pápai”-Városbarát Egylet Vajda-emlékplakettjét kapta Váminé Molnár Emma pápai könyvtáros – sokak kedves Emi nénije – is, aki a Vajda Péter-féle szellemiség jegyében hosszú évtizedek óta odaadóan tevékenykedett-tevékenykedik a pápai és Pápa környéki honismereti munka területén. Az EpVE önkéntesei így szeretnék elismerni a hamarosan nyugállományba vonuló, sokak által tisztelt-szeretett helyi könyvtáros asszony érdemeit. - emelte ki az emlékplakettokat átadó egyleti ügyvivő, Kerecsényi Zoltán pápai önkormányzati képviselő.

Az ankét végén felvágásra és elfogyasztásra került az EpVE logóját, egy piros-kék színű, Pápa feliratú szív-formát mintázó torta is - köszöntve ezzel az egylet hölgy-önkénteseit a közelítő nőnap alkalmából.

*SOMOGYVÁRY GYULA / A pirossapkás kislány – részlet:

„Szladik János volt a leglelkesebb ember, akit valaha ismertem. Fáradhatatlan szorgalmú, takarékos, mindenből pénzt csináló polgár, aki azonban a magáét nemcsak a magáénak tekintette. Ha valaki, hát Szladik tudta és cselekedte, az áldozat tanítását. A Jóisten tudja, honnét vette az időt ahhoz, hogy a maga sok dolga mellett, minden jószándék szolgálatára volt érkezése... Harmincéves korára már becsületes vagyont takarított össze, de azért hintón se járt, ezüstpitykét se hordott. Ellenben lótott-futott reggeltől estig. Egyszer az árvagyerekek ügyében fáradozott, máskor az aggok menedékházára gyűjtögetett. Voltak persze másféle gyámolítottjai is. Ahány szegény családban gyerek született, az mind Szladikot kérte meg keresztapának. De se szeri, se száma nem volt azoknak a szegényember gyerekeiből lett házasoknak sem, akiket Szladik segített hozzá a fészekrakáshoz. Nem csoda, ha az Alsóvárosban úgy nevezték: Mindenki-tutora...” (tutor szó jelentése: gyám, gyámolító, pártfogó)

Fotó: Fölnagy Tibor