Charles John Huffam Dickenst (1812–1870) az angol viktoriánus kor legnagyobb írójaként és anyanyelve legkiválóbb művelőjeként tartották számon. Hazánkban, Magyarországon már saját korában is az egyik legismertebb angol írónak számított, akit még kétszáz esztendeje világra jött nemzeti költőnk, Petőfi Sándor (1823–1849) is szeretett (például a Twist Olivér kedves olvasmánya volt).

Dickens leghíresebb regénye, a Karácsonyi ének 2023 karácsonyán lesz 180 éves. 1843-ban vetette papírra, 1843. december 19-én jelent meg könyv alakban Londonban, a népszerű brit karikaturista, John Leech (1817–1864) illusztrációival. Az első verzió már a közreadás napjának estéjén elfogyott. Műve akkora hatást gyakorolt a világra, hogy máig meghatározó változásokat vezetett be a karácsonyünneplésben.

Gábor Zoltán újságíró ekképp összegzett 2021-es, A könyv, amely örökre megváltoztatta, hogyan ünnepeljük a karácsonyt című cikkében:

„Ha az ünnepeket otthon töltheti a családjával, köszönje mindezt Bob Cratchitnek (ha pedig nem, küldjön a munkáltatójának egy példányt a Karácsonyi énekből). Dickens világossá tette, hogyha valaki nem hajlandó megfelelően megfizetni az alkalmazottait, és nem ad nekik szabadságot az ünnepekre, a szellemek bizony kísérteni fogják, és végül gyűlölve és egyedül fog meghalni. A gazdag embereket olyan alaposan megrémítette a történet, hogy az ünnepekre járó szabadnapok fokozatosan észszerű követeléssé váltak az irreális vágyálomból. Bár az ajándékozás már akkoriban is az újévi ünnepségek része volt, Dickens továbbment, és az ajándékozást – konkrétan a gyermekeknek adott játékokat – a karácsony szerves részeként ábrázolta, mintha ez a hagyomány mindig is létezett volna. Mindezt Ebenezer Scrooge karakterével mutatta be; sajnos azonban a mai karácsonyi bevásárlást és ajándékozást jelentő kommersz rémálom már köszönőviszonyban sincs Dickens egykori elképzelésével. A Karácsonyi ének olvasása közben elég észrevehető az ételre helyezett hangsúly – pontosabban az, hogy Cratchitéknek nem jut elég belőle. A hatalmas ünnepi lakomák ugyan az 1840-es években már nagyrészt dekadens hagyománynak számítottak, Dickens itt is megfordította a forgatókönyvet: könyvében a lakoma lényege nem a tömés, hanem a családdal való együttlét. Scrooge nem azért vesz méretes pulykát a könyv végén, hogy egyedül megegye, hanem hogy megoszthassa Cratchitékkel. A könyv hatására az emberek az ünnepek alatti bőséges ételfogyasztást már nem tekintették önző húzásnak, inkább egyfajta lehetőségként gondoltak rá, ami összehozza a családot. A karácsonyfáktól és a pulykáktól eltekintve Dickens a decembert mindig is a nagylelkűség hónapjaként tartotta számon. Egyértelműen szerette a régi és az új keletű karácsonyi hagyományokat, de a Karácsonyi éneknek kevesebb köze van a tényleges ünnepléshez, mint inkább a másoknak való adakozáshoz és a munkaügyi reformokért folytatott küzdelemhez. Dickens félig felelevenítette, félig újrateremtette az ünnepek hagyományos szellemét, megadva nekünk a ma is ismert, szeretett és az év minden napján várva várt nagybetűs karácsonyt…”

A néhai jeles, debreceni születésű irodalmár, Legeza Ilona (1950–2011) könyvismertetője:

„A szőrösszívű Scrooge úr, a »zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös«, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez, s »jó barát, jó gazda, jó szomszéd« válik belőle. Dickensnek ez az 1843-ban írt kis tanmeséje már az érett mester keze nyomát viseli magán: remekmű, melynek nem hervad a népszerűsége sem. Dickens klasszikus remeke, amely a gyermekeknek éppúgy üzen, mint a felnőtt olvasóknak…”

A néprajztudományok doktora, Dyekiss Virág Árad a fény című, ünnepi kötetében olvashatjuk:

„A karácsony egyik nagy klasszikusa. A remekbe szabott figurák, a mogorva Scrooge, az elmúlt és jövendő karácsonyok szellemei, Pici Tim és az egész történetvezetés tanúsítja, hogy Dickens munkája méltán kapott helyet az irodalom élvonalában. Pont ezért lehet megrázó kisebbeknek, és még a nagyobbacskákkal is érdemes elbeszélgetni róla. A kisregényből különböző feldolgozások is készültek, a világ legnagyobb műsorszolgáltatója, a British Broadcasting Corporation (BBC) filmje szóról szóra, képről képre követi a történetet, ami így, képi megjelenítésben talán még megrázóbb…”

Tehát a nagy angol mesemondó legismertebb és mindmáig időszerű műve, a most 180 éves Karácsonyi ének a szegénység és a gazdagság örök ellentétét állítja szembe és oldja föl a szívtelen, gazdag Scrooge megigazulásának meseszerű történetében. Mivel a mű első megjelenésétől fogva óriási népszerűségnek örvendett, ezért Dickens a következő két évtizedben még sok más karácsonyi-újévi történetet is írt. Az Európa Könyvkiadó több mint öt éve jelentette meg hazánkban újra Dickens Karácsonyi történetek címen ismert klasszikus összeállítását, mely a Karácsonyi ének mellett négy további történetet – Harangszó (1844), Házi tücsök (1845), Az élet csatája (1846), A szellem embere (1848) – tartalmaz; magyarul először éppen 65 éve, 1958 karácsonyára került ez az örökzöld gyűjtemény az olvasóközönség kezébe egyetlen egy kötetben.

Én a Karácsonyi ének egy százhat éves, tisztességesen megsárgult, rongyosra olvasott példányával „büszkélkedhetek”, mely az első világháború idején, 1917-ben, az Érdekes Újság karácsonyi mellékleteként látott napvilágot.

Ezt a változatot – a kiadvány belső címoldalának tanúsága szerint – Haraszti Zoltán fordította le nyelvünkre. Tudomásom, kutakodásom szerint az a megboldogult tudós író-szerkesztő Haraszti Zoltán (1892–1985), aki régi olvasmányok szakértőjeként, illetve gyűjtőjeként, továbbá több száz cikk, tanulmány szerzőjeként vált széles körben ismertté és elismertté a középkori angol irodalom, a művészetek, a tudományok tárgykörében. Fordított az angol és francia vallásos tárgyú irodalomból, John Adamsról (1735–1826) és a „haladás prófétáiról” írt munkája két kiadásban jelent meg, s ugyancsak két kiadásban a Bay Zsoltárkönyv* talányával foglalkozó műve. 1923 és 1962 között a bostoni bibliotéka könyvtártudományi intézetének munkatársaként, folyóirat-szerkesztőjeként, végül igazgatójaként munkált. Bostonban hunyt el közel négy évtizede.

Az Érdekes Újság pedig az 1910-es évek hazai szórakoztató lapjának számított. 110 éve, 1913-tól a legendás Légrády testvérek gondozásában kezdett megjelenni. Nagy népszerűségét részben kitűnő szépirodalmi közleményeinek, részben gazdag képanyagának köszönhette. Szövegrészét túlnyomórészt szépirodalom tette ki, képanyaga pedig a kor minden jelentősebb eseményét, személyét figyelemmel kísérte; az első világégés alatt pályázati fotóanyagával a nagy háború képi krónikása lett. A lapkiadó az Újság mellett – vele párhuzamosan – csakugyan 1913-ban kezdte kibocsátani kisebb könyvsorozatát a nagyközönség számára.

Befejezésül az én kis öreg, zsebrevágható – talán még a háborús frontot is megjárt – Karácsonyi énekemből szeretnék egy rövid részletet megosztani:

„A szellem megállott; a keze másfelé mutatott.

– A ház amott van – kiáltott Scrooge. – Miért mutatsz másfelé?

A kérlelhetetlen ujj nem változtatott irányt.

Scrooge irodája ablakához sietett s benézett rajta. Iroda volt még, de nem az övé. A bútor nem a régi volt, s nem ő volt a széken ülő alak sem. A rém csak arra mutatott, ahová előbb.

Scrooge visszament hozzá és azon töprengett, vajjon hová lehetett önmaga, azonban tovább követte a szellemet, míg egy vaskapuhoz nem értek. Ott megállt, hogy körülnézzen, mielőtt belép rajta.

Egy temetőben voltak. Itt fekszik hát az a szerencsétlen, akinek a nevét meg fogja most tudni. Illett hozzá a hely. Házak közé volt ékelve; burjánzó fű és gyom verte fel, nem az élet, hanem a halál tenyészete; minden kis zuga tele volt sírral. A jóllakatott étvágytól kövér volt a földje. Illett hozzá a hely!

A szellem megállt a sírok között, s az egyikre mutatott. Scrooge remegve közeledett feléje. A rém épp olyan volt, mint ezelőtt, de Scrooge nagy rémületére, ünnepélyes alakjában most más valamit sejtett, mint aminek eddig képzelte.

– Mielőtt közelebb lépnék a sírkőhöz, amelyre mutatsz – szólt Scrooge – felelj egy kérdésemre. Az okvetlen megtörténendők, vagy pedig csak a megtörténhetők árnyékai ezek?

A szellem folytonosan a sírra mutatott, amely mellett megállt.

– Az emberek életútja előre sejteti, hogy mi lesz a végük, amelyhez, ha megmaradnak az úton, el kell jutniok – szólt Scrooge. – De ha letérnek az útról, megváltozik a vég is. Ugye, így kell értenem azt, amit mutatsz?

A szellem mozdulatlan maradt.

Scrooge remegve vánszorgott előre; és követve az ujj irányát, az elhanyagolt sír kövéről a saját nevét olvasta: SCROOGE EBEDMÉLEK.

– Én feküdtem azon az ágyon – kiáltott térdre esve.

Az ujj a sírról reá, s aztán újra a sírra mutatott.

– Nem szellem! Óh nem, nem!

Az ujj még mindig oda mutatott.

– Szellem! – kiáltott Scrooge palástjába kapaszkodva.

– Hallgass meg! Már nem az vagyok, aki voltam. Nem leszek az, akinek nélkületek kellett volna lennem. Miért mutatod ezt nekem, ha nincs számomra remény?

Mintha, most először, a kéz ingadozott volna.

– Jó szellem – folytatta Scrooge földre borulva előtte – a saját természeted szól mellettem és szánakozik rajtam. Ígérd meg, hogy megváltoztathatom még ez árnyképeket, ha megváltoztatom az életemet!

A könyörületes kéz reszketett.

– Szívem mélyéből tisztelni fogom a karácsonyt és rajta leszek, hogy minden évben méltóképp megünnepelhessem. Élni fogok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Élni fog bennem mind a háromnak a szelleme. Nem zárkózom el tanításaik elől. Óh mondd, szabad-e letörölnöm e kőről a nevet?

Halálos szorongásában megragadta a kísérteties kezet. Ez ki akarta szabadítani magát, de Scrooge esdekelve egész erejéből szorította. A szellem, mint erősebb, mégis visszataszította Scroogeot.

Fölemelte a kezét, hogy még utoljára könyörögjék sorsa megváltoztatásáért, s egyszerre azt látta, hogy a rém palástja és ruhája elváltozik. Fogyott, összezsugorodott, s végül egy ágy lábává enyészett.

Igen! és az ágyláb saját ágyának a lába volt. Az ágy a saját ágya, a szoba a saját szobája volt. S ami még ezeknél is nagyobb szerencse, sajátja volt az idő is, amely előtte állt, hogy megjavulhasson benne!

– Élni fogok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben! – ismételte Scrooge, miközben kimászott az ágyából.

– Mind a háromnak a szelleme élni fog bennem. Óh Marley Jakab! Dicsértessék érte az Úr és a karácsony szent ünnepe! Térdeimen mondom ezt, öreg Jakab; a térdeimen!

Jó szándékokkal telve, oly izgatott és felhevült volt, hogy töredező hangján alig tudta kimondani e fohászt. A szellemmel való küzdelme közben hevesen zokogott volt, és arcát még most is könnyek áztatták.

– Ezeket nem tépték le – kiáltott Scrooge, karjai közé szorítva egyik ágyfüggönyét – ezeket nem szaggatták le, itt vannak karikástul, mindenestül. Itt van minden, itt vagyok én is, elűzhetem még azoknak a dolgoknak az árnyait, amelyek megtörténhettek volna. El is űzöm. Tudom, hogy elűzöm!

Eközben folyton ruhájával bíbelődött a keze; kifordított minden darabot, fordítva húzta fel, össze-vissza cibálta, ki- és begombolgatta s a legképtelenebb bolondságokat követte el velük.

– Nem tudom, mit teszek! – kiáltott Scrooge, sírva is, nevetve is, és tökéletes Laokoont csinált magából a harisnyájával.

– Könnyű vagyok, mint a pehely, boldog, mint az angyalok, s víg, mint egy iskolásgyermek. Magas kedvem van, akár egy részeg embernek. Adjon Isten víg karácsonyt mindenkinek! Boldog újévet az egész világnak! Halló hé! Hopp!”

(Írta, összeállította, fotózta: Kerecsényi Zoltán.)

Felhasznált források:

– A legendás Légrády testvérek. (Összeállította: dr. Horváth Péterné.) = https://varosvedo.hu/2013/01/30/a-legendas-legrady-testverek/ (Letöltés ideje: 2023. december 14.)

– Arcanum Digitális Tudománytár. (Kézikönyvtár / Magyar életrajzi lexikon.) – Haraszti Zoltán. = https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/h-75B54/haraszti-zoltan-75C4D/ (Letöltés ideje: 2023. december 14.)

– Az Érdekes Újság repertóriuma 1913–1924 I. (Összeállította: Galambos Ferenc.) = http://mek.oszk.hu/21600/21653/pdf/21653_1.pdf (Letöltés ideje: 2023. december 14.)

– Charles Dickens: Karácsonyi ének. (Fordította: Haraszti Zoltán.) Az Érdekes Újság karácsonyi melléklete. Légrády testvérek nyomása, Budapest, 1917. 82–86. p.

– Charles Dickens: Karácsonyi történetek. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2017.

– Dyekiss Virág: Árad a fény. – Ötletek az adventi és karácsonyi készülődéshez családok számára. Jezsuita Kiadó, Budapest, 2020. 129–130. p.

– Gábor Zoltán: A könyv, amely örökre megváltoztatta, hogyan ünnepeljük a karácsonyt. = https://index.hu/kultur/2021/11/16/charles-dickens-konyv-karacsony-unneples/ (Letöltés ideje: 2023. december 14.)

– Legeza Ilona: Charles Dickens: Karácsonyi ének. = https://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0403 (Letöltés ideje: 2023. december 14.)

* Az Amerikai Egyesült Államokban megjelent első könyv a Bay Zsoltárkönyv volt; a keresztény irodalom egyik jelentős alkotása, melyet eredetileg 1640-ben adtak ki. A kötet húsz évvel a zarándokok Massachusetts állambeli Plymouthba érkezése után készült, és először a massachusettsi, bostoni Old South Church tulajdonában volt. A Bay Zsoltárkönyv többféle kiadásokon ment keresztül, de sok év után is értékes maradt. Az első kiadásból tizenegy példány maradt fenn a világon, és ezek közül az egyiket egy évtizede, 2013 novemberében adták el mintegy 14.165 millió dollárért. (Forrás: A 10 legdrágább könyv a világon | 2022 / #2. A Bay Zsoltárkönyv. = https://kiiky.com/hu/wealth/most-expensive-books/ (Letöltés ideje: 2023. december 14.)