Az este 6 órakor kezdődő tiszteletadáson a Himnusz közös eléneklését követően Pusztai Boglárka szavalta el Juhász Gyula Trianon című versét, majd pedig Nagy-L. István történész mondott emlékező beszédet. A Gróf Esterházy Károly Múzeum igazgatója felidézte a békeszerződés aláírásának körülményeit, azt, ahogyan a magyar aláírók minden mozdulatukkal igyekeztek kifejezni, hogy kényszerűségből látják el szignójukkal a dokumentumot.

Az előzmények fejtegetésekor elhangzott, Gróf Tisza István magyar miniszterelnök mindent megtett a háború elkerülése érdekében, de szava nem nyomott eleget a latban a Monarchia vezetésében. A háború elvesztését követően a Károlyi vezette kormány gyengeségét emelte ki a történész, amely a proletárdiktatúrához vezetett, azt pedig az antant csapatai söpörtek el.

- A világháborút lezáró béke ügyében ekkor már javában folytak a tárgyalások, amelynek utolsó fázisába Magyarországot is meghívták, de hazánk érdemi befolyást saját sorsára nem gyakorolhatott. A magyar békedelegáció Gróf Apponyi Albert vezetésével 1920 január 7-én érkezett Párizsba, de ne legyenek kétségeink, ekkor már semmit sem tehettek. Apponyi január 16-án mondta el híres beszédét, amely méltán sorolható a magyar történelem legnagyobb beszédei közé - hangsúlyozta a szónok, aki idézett is a híres beszédből, amelymély benyomást tettek a jelenlévőkre, de végül az eseményeket nem befolyásolták. - A politika közbeszólt. Az antant nagyhatalmai elkötelezték magukat a csehszlovák, román és szerb-horvát-szlovén államnak. A tárgyalásnak álcázott kényszerítésről lehullt a lepel, Apponyi látva a helyzetet lemondott a békedelegáció vezetéséről. Az antant nyugati hatalmai nem tárgyalni akartak, hanem diktátumot nyújtottak át Magyarországnak. Nem először és nem is utoljára a történelem folyamán - emelte ki Nagy-L. István.

A tragédiához vezető történelmi okok taglalásakor egészen a török hódoltságig ment vissza az időben a történész. Mint mondta, a török hódítás korszakának idején a Kárpát-medence lakossága egyetlen fővel sem gyarapodott, míg eközben Európa lakossága másfél-kétszeresére nőtt. Arra az elterjedt érvre, hogy a dualizmus korában nem vették figyelembe kellőképpen az országban élő nemzetiségek jogait elmondta, bármit tett volna a magyar állam a nemzetiségek érdekében, ez sohasem lehetett olyan vonzó a nemzetiségek részére, mint a saját nemzetállami lét. Harmadik okként pedig a Károlyi-kormány alkalmatlanságát emelte ki a történész.

- A diktátum értelmében színmagyar lakosságú területek kerültek más államok fennhatósága alá a megcsonkított ország minden egyes határszakaszán. A győztes hatalmak a saját maguk által hangoztatott elveket szegték meg. A hatalmi érdek legyőzte a józan észt és az igazságosságot, a képmutatás pedig csak látszólag fedte el a valódi indokokat. Ismét csak azt kell mondanunk, hogy nem először és nem is utoljára a történelem folyamán. A békediktátum eredményeként a Magyar Királyság elvesztette területének 71, Horvátországot leszámítva 67%-át, lakosságának több, mint 60%-át. Romániához 1 millió 662 ezer, Csehszlovákiához 1 millió 67 ezer, a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz 562 ezer, Ausztriához 26 ezer magyar került. Összesen közel 3 millió 400 ezer magyar került idegen államok fennhatósága alá, ahol ők csak másodrendű állampolgárok lehettek. Ma ők az az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág. De a békediktátum következményei társadalmilag, gazdaságilag és kulturálisan is katasztrofálisak voltak. Sokáig lehetne sorolni az adatokat ezzel kapcsolatban, én most csak a közlekedési hálózatot emelném ki, ahol vasút- és közútvonalakat vágtak ketté és tettek használhatatlanná, amivel lényegében hosszú évekre megbénították a megcsonkított ország jelentős területeit - hangzott el az emlékbeszédben.

- „Sine praeteritis futura nulla” – „múlt nélkül nincs jövő” – tartja a latin közmondás. Ma, 2020-ban, a békediktátum századik évfordulóján Trianon a velünk élő múlt, a velünk élő történelem. És a történelmet nem lehet megváltoztatni, de tanulni lehet, tanulni kell belőle. Nem szabad felednünk a történelmet, nem szabad felednünk Trianont sem. Csengjenek lelkünkben Radnóti Miklós szavaival zárta gondolatait az igazgató:

"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen."

A megemlékezés koszorúzással és a Szózat közös eléneklésével zárult.