A Mazars szerint bár nem zárható ki, hogy Svájc és a magyar állam olyan megállapodást kössön, hogy az alpesi ország az ottani bankokban lévő, beazonosíthatóan magyar betéteket összességében megadóztassa, és a beszedett adót vagy annak egy részét átutalja a magyar államnak, nem valószínű, hogy a számlák tulajdonosairól Svájc bármilyen személyes adatot átadna. A Faludi Wolf Theiss szerint a "Rubik" egyezmények elterjedése segítheti az államok adópolitikai célkitűzéseinek megvalósítását.

A Mazars könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat közleményében ismerteti: Magyarország 1942-ben kötött Svájccal a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásról egyezményt; ezt váltotta fel az 1982-ben kötött megállapodás, amely a mai napig hatályban van. Az egyezmény legtöbb cikkelye megfelel az OECD modellegyezményében foglaltaknak, de hiányzik belőle az információcserére vonatkozó cikkely: ezek szerint Svájc nem köteles a magyar megkeresésekre információt szolgáltatni.
Ugyanakkor az EU kamatdirektívájához Svájc is csatlakozott. Ebben az irányelvben az EU tagállamok abban állapodtak meg, hogy automatikusan kicserélik egymással az egyik tagállamból egy másik tagállam állampolgára által kapott kamatjövedelemre vonatkozó információkat. Az irányelv kivételeket is tartalmaz, mégpedig azon országokat (Ausztria, Belgium és Luxemburg), ahol hagyományosan erős a banktitok intézménye.
Svájc is csatlakozott az irányelvhez, és szintén a kivételes szabályokat alkalmazza. E szerint azok az országok, amelyek nem adnak ki információt az elhelyezett betétekről, 35 százalékos kamatadót vonnak le az ilyen betétek kamataiból. Az így beszedett adó 75 százalékát annak az államnak utalják, amelynek az állampolgára a betételhelyező, 25 százaléka pedig a beszedő országban marad.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a magyar betétes nyilatkozhat a svájci bankjának arról, hogy a rá vonatkozó információk kiadhatóak-e vagy sem. Ha azt nyilatkozza, hogy kiadhatóak, akkor a kedvező, svájci adózási szabályokat alkalmazhatja, bár ez esetben nyilván be kell vallania a jövedelmét Magyarországon is, hiszen a magyar adóhatóság megkaphatja ezeket a jövedelemadatokat Svájcból. Ha azonban úgy nyilatkozik, hogy adatai nem adhatóak ki, akkor - elvileg - 35 százalékos kamatadóra számíthat.
Nem valószínű, hogy a magyar kormány általános érvénnyel tudna olyan megállapodást kötni Svájccal, amely szerint az alpesi ország korlátozás nélkül kiadna minden információt az ottani magyar befektetésekről. Ezt a világon eddig egyetlen államnak sem sikerült elérnie, Németországnak és az Egyesült Államoknak sem. A nemzetközi adószakértő szerint sikeresebbek azok az akciók, amikor ezek az országok saját nyomozóhatóságaik útján szereznek információkat, például úgy, hogy alapos gyanú esetén a saját országuk területén vizsgálatot végeznek svájci bankok ügynökeinél, és a náluk lefoglalt iratok, illetve adathordozókon tárolt információk alapján indíthatnak eljárást belföldi adóalanyok ellen.
Ugyanakkor azt is érdemes szem előtt tartani, hogy kamatdirektíva nem terjed ki a társasági adóalanyokra. Sőt, egyes országok belső szabályozásában további sajátos értelmezések is előfordulhatnak azzal kapcsolatban, hogy kire vonatkozik ez a szabályozás. Például Cipruson a társaságok tulajdonosai sem tartoznak a kamatdirektíva hatálya alá, így a szigetország azokról sem ad ki automatikusan információt. Más országokban pedig léteznek olyan társasági formák, amik valójában magánszemélyek befektetési közösségét jelentik, de az adott ország ugyancsak nem tekinti ezeket a direktíva hatálya alá tartózóknak.
Tehát, bár nem zárható ki, hogy Svájc és a magyar állam olyan megállapodást kössön, melyben Svájc az ottani bankokban lévő, beazonosíthatóan magyar betéteket összességében megadóztassa, és a beszedett adót vagy annak egy részét átutalja a magyar államnak, nem valószínű, hogy a számlák tulajdonosairól Svájc bármilyen személyes adatot átadna - írja a Mazars.
Mivel Svájc nem az Unió tagja, az uniós próbálkozások a svájci információk automatikus megszerzésére eddig nem jártak nagy sikerrel - állapítja meg a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda. A tagállamok egy része ezért egyedi, kétoldalú megállapodások formájában próbálná Svájcot rávenni, hogy a külföldi bankszámlákról információkat szolgáltasson, vagy a banktitokért cserébe meghatározott adót egy másik állam költségvetésébe befizessen.
Svájccal eddig Ausztria, Anglia, és Németország írt alá ilyen egyezményt (a német megállapodás később a német törvényhozásban elbukott). Az egyezség lényege, hogy a számlatulajdonosok szabadon választhatnak meghatározott lehetőségek közül, de ha személyüket továbbra is titokban kívánják tartani, Svájc adófizetési kötelezettséget teljesít. Feltehetően a magyar kormány is ezt a modellt követve szeretne Svájccal tárgyalni.
A modell úgy működik, mintha a múlt külön adózna a jövőtől. A már svájci bankszámlákon lévő pénzek után egy összegben vonnak le visszamenőlegesen adót és névtelenül továbbítják a más államban lévő adóhatósághoz. A jövőben várható befektetések utáni kamatra ezzel szemben egy külön adó vonatkozik, melynek meghatározott százalékát szolgáltatják csak ki - ismerteti az ügyvédi iroda.
Békés Balázs, az iroda adópartnere szerint az új trend az EU tagállamaira és intézményeire is nagy hatást gyakorol. "Míg az adóelkerülés elleni küzdelem eddig főként a legeldugottabb és legrejtélyesebb szigetek ellen irányult, most a figyelem középpontjába Svájc, illetve az uniós tagállamok kerülnek. Amennyiben a Rubik egyezmények más, főként harmadik államokkal is általánosan elterjedtté válnak, jó esély van arra, hogy az államok adópolitikai célkitűzései megvalósulnak" - véli.