Az "Elsősorban pápai" - Városbarát Egylet (EpVE) néhány önkéntese azért ment el 2017. április 21-én, pénteken a pápai Kígyó utcába, a város szinte egyetlenegy "parasztbarokk" épületéhez, a „Freißberger-Somogyváry”-féle házhoz, hogy a pápai származású író, Somogyváry Gyula születésnapján rendhagyó módon emlékeztessen rá és műveire. Úgy, hogy az EpVE által e napra kiadott Somogyváry-emlékképeslapot (melyet az idei, városi Kossuth-Emlékprojekt pecsétjével láttak el) az utca lakóinak emlékeztetés céljából postaládáikba elhelyezzék. Több, hasonló jelentőségű épület található egy-egy utcában Pápán, ahol nevesebb, ismertebb személyek születtek, éltek, vagy hozzájuk köthető dolog van. A Kígyó utcai „Freißberger-Somogyváry” -féle alkalomhoz hasonlóan a jövőben szeretnének más pápai utcákba is elmenni a városbarátok, és ott is hasonlóan egy-egy emléklap eljuttatásával, az ott élő mai pápai lakókat figyelmeztetni-emlékeztetni hajdanában ott élt jelesekre, pápai példaadókra.

A múlt pénteki, kis negyedórás emlék-alkalmon Vennes Gyöngyi városbarát-önkéntes Somogyváry Gyula A hadtest hű marad című regényéből olvasott fel egy részletet,
mely a régi pápai Kossuth-kultuszról, s főként a pápai férfiak Kossuth-szakáll viseléséről örökített meg történetet.

Kerecsényi Zoltán önkormányzati képviselő, az EpVE ügyvivője röviden összefoglalta a híres irodalmár életének fontosabb momentumait és kiemelte céljaikat:
Tavaly, 2016 decemberében Zsuppán István tanár úrral, városunk kitüntetettjével jártunk itt először, hogy fölhívjuk polgártársaink figyelmét arra, hogy ezt az igen régi házikót - mely a Nagytemplommal egyidős, s talán az utolsó "parasztbarokk" épülete szülővárosunknak - illő lenne valahogy a jövőben megmenekíteni, hisz az itt lakóknak feltehetően erre nem igen lesz anyagi lehetőségük. A város figyelmét szerettük volna, - és szeretnénk erre fölhívni. A magyar irodalom egy méltatlanul elfeledett jelesének, a neves írónak, Somogyváry Gyulának „ük-ük-apja” élt itt egykoron. Ez az ősi Freißberger-Somogyváry-féle fészek. Jómagam először Huszár János, majd Zsuppán tanár úrtól halottam először Somogyváryról, méghozzá A pirossapkás kislány című, pápai vonatkozású regény kapcsán. Hallatlanul érdekes, hiteles és kedves ez a regény, meg a 75 éve megjelent A hadtest hű marad is, amiből az előbb egy részletet hallhattunk.

Somogyváry (született Freißberger) Gyula egy értékes magyar "figura" volt! Miután iskoláit elvégezte, s újságíró lett, az első világháború kitörésekor jelentkezett katonának. Szinte végigharcolta az összes csatateret, majd betegen, hazatérve bekapcsolódott a politikai életbe, de gyakorlatilag szakmája, az újságírói szakma vonalán vállalt feladatokat. Előbb a Magyar Távirati Irodánál, majd a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt-nél munkált. Utóbbinál hamar irodalmi igazgató, dramaturg, lektor lett. Az 1930-as évekig igen termékeny irodalmi tevékenységet folytat. Tagja lesz a Petőfi Társaságnak, "Gyula diák" - művészi néven sorra jelennek meg történelmi és világháborús regényei, színművei, drámái, versei. Nagy népszerűségre tesz szert országszerte. Méghozzá olyan munkái segítik ezt elő, mint ismert regénytrilógiája, a Virágzik a mandula, a Ne sárgulj, fűzfa, valamint az És Mihály harcolt, aztán az „És mégis élünk”. A pirossapkás kislányt nem véletlenül készítette el, hiszen ezzel pápaiságának, őseinek is emléket kívánt állítani. Trianon után az első hazai irredenta verseskötet is az övé volt. Haditudósítóként is dolgozik a Magyar Filmhíradónál, 1938 októberétől a Délvidéki, Felvidéki, majd 1939 márciusában Kárpátalja visszacsatolásakor. A kassai bevonulás után ő szervezi meg és szólaltatja meg az új kassai magyar rádiót.
1935-től 1944-ig viselte Csorna országgyűlési képviselői tisztét.
Az ismert náciellenes zsurnaliszta-politikussal, Bajcsy-Zsilinszky Endrével az egész akkori parlamentből egyedül csak ketten szavaztak a második zsidótörvény ellen! Ez óriási ellenérzést, üldözést vált ki kora Hitler-barát szélsőségesei részéről. Ezért aztán - németellenes, antifasiszta nézetei, valamint nyugatiakkal való rádiós kapcsolatai okán - 1944 márciusában a Gestapo elfogja és a zsidósággal együtt Mauthausen koncentrációs táborába deportálja. Túléli, 1945-ben szabadul. Hazatérve, csak rövid ideig lehet nyugalma, - mint a "régi világ" embere nem kaphat nyilvánosságot. Egy provokációnak köszönhetően - provokátor által készített, neki tulajdonított rendszerellenes vers ürügyén - letartóztatják, az Államvédelmi Osztály internálja. Egyik börtönből a másikba való szállítás közben - máig tisztázatlan körülmények között - 1953 februárjában hal meg. Földi maradványait 1992-ben találták meg, s rá egy évre a budapesti 301-es parcellában temetik el újra, méltó körülmények közt.
/ Nyugvóhelyére, földi maradványai megtalálásának 25. évfordulója kapcsán piros-kék szalagos koszorút fog elhelyezni az "Elsősorban pápai" - Városbarát Egylet ügyvivője az elkövetkezendő héten. /

Somogyváry műveit az idős pápai nemzedék ismeri, a fiatalabb generációk kevésbé. Fontos ezekről beszélni, ezekre újra felhívni a figyelmet, - különösen a pápai vonatkozású Somogyváry-művekre - így az 1848/49-es polgári forradalom és szabadságharc kerek, 170. évfordulójára készülve.
Ezek a Somogyváry-művek - mint A pirossapkás kislány is - értékek. Pápaiságunkhoz tesznek hozzá! Éppen ezért az "Elsősorban pápai" - Városbarát Egylettel javaslatomat benyújtom a Helyi Értéktár Bizottság felé, hogy kerüljék be Somogyváry pápai vonatkozása a Helyi Értéktárba. Fontos ez!

Ma hoztunk ide egy kis szimbolikus emlékjelet. Egy kis fém emléktáblácskát készítettünk (hasonlót mint tavaly a tókerti fiókkönyvtárra is), amelyet jelképesen most leleplezünk Somogyváry emlékére. Tudjuk, hogy a szigorú műemlékvédelmi szabályok nem teszik most lehetővé, hogy felhelyezzük, ezért megőrzésre átadjuk majd az itt lakóknak. Jövőre lesz 65. évfordulója Somogyváry elhunytának. De jó lenne, ha egy esztendő múlva már pozitív dolgokról számolhatnánk be itt állva. Valahogy csak meglehetne menteni ezt az értékes pápai házacskát, amelyet valóban meg tudnánk jelölni egy emléktáblával néhai Freißberger-Somogyváry polgártársaink emlékére, - az utókor számára...