A kis lokálpatrióta civil társaság kerekasztalának aktualitását ezúttal az 1848/49-es polgári forradalom és szabadságharc kitörésének közelítő 175. évfordulója, a közelgő Sándor-nap és az ezekhez kapcsolódó magyar és világtörténeti érdekességek adták.

A 2023-as Sándor-napot illetően elsősorban az egylet 200 éve világra jött névadójáról, az egykori pápai diákról, Petőfi Sándor költőről, másodsorban az idén 150 esztendeje született és 90 éve elhunyt Ferenczi Sándor pszichoanalitikusról, néhai pápai huszárezredorvosról emlékeztek meg.

A PVE ügyvivője, Kerecsényi Zoltán a neves szépíró-irodalomtörténész, dr. Milbacher Róbert nemrégiben megjelent Legendahántás című kötetét ismertette a helyet foglalóknak, abból is a Petőfire vonatkozó passzusokat; például egy érdekes helyi vonatkozást, mely Petőfi Dózsa-kultuszához fűződött.

„Petőfi Dózsa-kultusza még pápai diákoskodása idejéből datálódik. Itt ismerhette meg ugyanis barátjának, Orlai Petrich Somának – a későbbi festőnek – Viszontorlás című Dózsa-novelláját, amelyet a Pápai Képzőtársaság 1842-es pályázatára írt, és 1845-ben jelent meg a Tavasz című zsebkönyvben. A kutatás kiderítette, hogy a megjelent szöveg nem azonos Orlai eredeti, Pápán felolvasott művével, mert kihagyták belőle Dózsa ceglédi beszédét, amelyet túl radikálisnak tartottak a korban, hiszen a beszéd a hagyomány szerint az összegyűlt keresztes hadakat az uraik elleni lázadásra biztatja, vagyis valami hasonlóra, mint a Nemzeti dal beszélője a jogfosztott magyarokat…”

A PVE önkéntesei, Antal Ferencné és Mező Lászlóné József Attila Amit szivedbe rejtesz – Freud nyolcvanadik születésnapjára című versét, valamint Márai Sándor író-újságíró Ferenczi Sándorról szóló visszaemlékezését tolmácsolta a hallgatóságnak.

Ferenczi Sándor egy, az 1848/49-es magyar szabadságügyet, illetve a „magyarok Mózesét”, Kossuth Lajost honvédként hűen szolgált, lengyel származású zsidóember nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Ferenczi kulturális érdeklődése az édesapja által a szabadságharc bukását követően indított családi könyvkereskedés, nyomda és művészeti ügynökség révén kezdett sokfelé elágazni. Ifjúként aktív érdeklődést mutatott az irodalom, a poézis iránt – nem véletlenül, hiszen nyomdaműhelyükből főként a magyar nemzeti ellenállás nagy alakjainak költeményei kerültek ki –, szabadidejében Petőfi stílusában írt hazafias és szerelmes verseket, de gimnazistaként figyelme már mindinkább az emberek gyógyítására kezdett fókuszálni.

Az 1873-tól 1933-ig élt Ferenczi Sándor orvos, pszichoanalitikus, a budapesti pszichoanalitikus iskola megteremtője az első világháború idején, 1914 és 1916 közt szolgált Pápán katonaorvosként. Mint a Pápai Királyi Honvéd Huszár Ezred főorvosa elfojtott egy tífuszjárványt a városban, itteni szolgálata idején lefordította és megjelentette Sigmund Freud Három értekezés a szexualitás elméletéről című munkáját. Ferenczi Sándor volt az első olyan tudósember, aki tüzetes vizsgálat tárgyává tette a háborús neurózisokat, Pápán végezte a világ első lovas analízisét is. 1915 elején, a 7-es huszárok laktanyájának udvarán vette így kezelésbe – lóhátra ültetve – parancsnokát, a galíciai fejsérülése óta neurotikus Barthodeiszky Gyulát. Ferenczit 1915 őszén látogatta meg Pápán Sigmund Freud. A mindmáig fennmaradt, tekintélyes mennyiségű Ferenczi-Freud levelezés között a pápai időszakra vonatkozók is olvashatók.

Pápán több mint tizenöt éve áll a helyi Huszár lakótelepi közösségi házban, a hajdani Helyőrségi Művelődési Otthonban (HEMO-ban) Ferenczi-Freud márványtáblája – emelte ki az egykori tábla-kezdeményező, állíttató, Kerecsényi Zoltán. Az immár nyolc éves PVE fontos feladatai közt tartja számon a névadón és a ’48-as hagyományokon túl Ferenczi Sándor helyi emlékezetben tartását is. Az összejövetelen külön megemlékeztek Ferenczi professzoráról, barátjáról, a pszichológia egyik leghíresebb alakjáról, Sigmund Freudról is.

Saját tanulmányából olvasott fel részleteket Kerecsényi Zoltán, melynek középpontjában az egyetemes és a magyar szabadságügy, a magyar irodalomban jelképes értelemmel feltűnő ószövetségi zsidóság, a népét ki- illetve fölszabadító szabadsághős, Mózes alakja állt. Elhangoztak Petőfi Sándor A XIX. század költői és a Vesztett csaták, csufos futások! című költeményei, melyekben a poéta Izrael kivonulását fordította át szabatos párhuzammal a magyarság sorsára, buzdítással kitartásra, átérezve-átéreztetve, hogy a hosszas történelmi időfolyam alatt annyi fájdalom és szenvedés a zsidóságon kívül talán csak a magyarságnak jutott ki.

„Pusztában bujdosunk, mint hajdan / Népével Mózes bujdosott, / S követte, melyet isten külde / Vezérül, a lángoszlopot. / Ujabb időkben isten ilyen / Lángoszlopoknak rendelé / A költőket, hogy ők vezessék / A népet Kánaán felé.”

„Induljatok / Százezrével, miljomjával / A szolgaság Egyiptomábol / A szabadsági Kánaánba, / Mint Mózes népe hajdanába! / Nekik volt, van nekünk is istenünk, / Ő fog vezetni tűzoszlop képében, / S az ellenség kiomló vére lészen / A vörös tenger, melyen átmegyünk!”

Sigmund Freud Mózes című könyvéből is elhangoztak részletek; Michelangelo Buonarroti egyik legklasszikusabb alkotásának, a római San Pietro in Vincoli templomban található Mózes-szobrának kicsinyített mását is bemutatta a jelenlévőknek Kerecsényi Zoltán, mint mondta, száztíz évvel ezelőtt, az eredeti szobor előtt állva, tűnődve szentelte Sigmund Freud élete utolsó nagy munkáját Mózesnek, hogy kutassa, vizsgálja annak kilétét és képességeit. De más művek segítségével is elgondolkodtak az egyletiek az óriási igazság- és szabadságszerető pátriárka máig ható példáján.

A programon előkerültek a múlt századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakjának, Thomas Mannak A törvény és a magyar drámaköltészet kimagasló személyiségének, az ugyancsak 200 éve született Madách Imrének Mózes című költemény-részletei is.

A bensőséges hangulatú, történelmi-irodalmi-művészeti témájú kerekasztalbeszélgetésen emléktárgyátadás is történt.

A jelenlévők a PVE Petőfi-bicentenáriumi plakettjével mondtak köszönetet Margl Józsefnének, huzamos idejű, önkéntes, segítő tevékenységéért.

(Forrás: PVE-Hírlevél,
fotó-felvételek: PVE)

* * *

„Már korán, alig hogy megtanultam olvasni, elmélyedtem a Bibliában és amit csak sokkal később ismertem fel – ez szabta meg érdeklődésem végleges irányát…” (Részlet Sigmund Freud önéletrajzából)

„Ez a Mózes nem lehet a haragja gerjedelmében ábrázolt azon férfi, aki a Szinai-hegyről lejövet a hitétől elpártolni látja népét, és aki ezért a szent táblákat összezúzza… Az emberiség egy szenvedélyes vezérének képmását alkotta meg, aki a törvényhozó isteni feladatának tudatával az emberek oktalan ellenállásába ütközik. A cselekvés emberének jellemzésére nem volt más eszköze, mint az akarat energiájának szemléltetése, s ez a látszólagos nyugalmat átható mozgalmasság megjelenítése révén vált lehetségessé, úgy, ahogyan ez a fej elfordulásában, az izmok megfeszülésében, a bal láb helyzetében megnyilatkozik… Nem történelmi képet alkotott Michelangelo, hanem a legyőzhetetlen, az ellene szegülő világot megfékező energia karaktertípusát teremtette meg, amely formába önti a Biblia adta jellemvonásokat éppúgy, mint az ő saját belső élményeit, Gyula pápa személyiségének a reá gyakorolt hatását, és azt hiszem, a savonarolai harcos konokságot is… Az összetört táblák motívumát Michelangelo átdolgozta, nem engedte, hogy Mózes haragja összetörje őket, hanem midőn e harag azzal fenyegetett, hogy a táblák összetörnek, a művész lecsillapította vagy legalábbis megakasztotta a cselekvés útján. Ezzel valami újat, valami emberfelettit öntött a Mózes-alakba, s a hatalmas testtömeg és a figura erőtől duzzadó izomzata csupán testi kifejező eszközévé lett az ember számára lehetséges legmagasabb pszichikai teljesítménynek, annak, hogy egy rendeltetés szolgálatában és megbízatásában, amelynek az életét szentelte, képes úrrá lenni saját szenvedélyén…”(Sigmund Freud: Michelangelo Mózese – részlet)

„A magyar irodalomban is jelképes értelemmel tűnt fel újra meg újra az ószövetségi zsidóság. Főleg olyan időkben, amikor a nép sorsa válságosra fordult. Ez történt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után is… A Mózes… főként korszerű, hazafias vonásait emelték ki. A nemzeti jelkép hamarosan egyértelmű lett: a zsidók a magyarokat, Egyiptom Ausztriát, Áron Deák Ferencet, Mózes Széchenyit vagy Kossuthot jelentette… Madách nem véletlenül választotta Mózes-t, az emberiség őskorának ezt a gigászi alakját, minden népvezér példáját, drámája hősévé. A zsidók története minden kis nép történetének példája lehet. S lett is a történelem folyamán. A Mózes távlatai sokkal messzebbre mutatnak az 1860-as évek nacionalizmusánál. Madách annak a liberális humanizmusnak volt lelkes híve, amely reformkorunk legértékesebb ereként bukkan elénk. Legnagyobb költői erővel talán Vörösmarty Pázmány-epigrammája foglalta szavakba: »Legszentebb vallás a haza s emberiség«.”(Keresztury Dezső Madách Imre Mózeséről, 1966.)

Egy, a Szentföldet madártávlatban ábrázoló, több mint száz esztendős metszet Kerecsényi Zoltán gyűjteményéből.