A Pápa-Borsosgyőri Nyugdíjas Klub meghívására Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, a pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) ügyvivője tartott előadást a 200 esztendeje született Petőfi Sándorról, a magyar költészet egyik legismertebb, legkiemelkedőbb alakjáról, annak pápai kötődéseiről és vele kapcsolatos érdekességekről.

A november 14-i összejövetelen, Ruzsásné Őri Zsuzsanna klubtitkár köszöntőjét követően Kerecsényi Zoltán elmondta, hogy éppen 180 éve, 1843-ban járt utoljára Pápán Petőfi, egyébként összesen négyszer tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig a városban. Itt kezdett „csillámlani szerencsecsillaga”, itt kezdett talpra állni, itt kezdett belső világában megerősödni, itt vált valódi rímfaragóvá, itt vált Petrovicsból Petőfivé. Pápán írta A borozót, mely az első volt a nyomtatásban megjelent költeményei sorában. Az ugyancsak 1842-ben, Pápán papírra vetett Tolvaj huszár című románca alá írta le először a Petőfi nevet, tehát „Petrovicsból Pápán lett Petőfi”; itt „született”. :)

Az előadó részletesen szólt Petőfi Sándor hányatott vándorszínészkedéseiről, katonáskodásáról, nehéz természetéről, rokonához, Orlai Petrich Somához, barátjához, Jókai Mórhoz, tanárához-segítőjéhez, Tarczy Lajos professzorhoz fűződő kapcsolatáról; beszélt azokról a pápai épületekről, helyekről, ahol biztosan megfordult, ahol kétségkívül lakott a költő. Elmondta, hogy létfenntartása érdekében csekély pénz vagy étel fejében ügyvédnél írnokoskodott, diák-korrepetálást vállalt, sőt még újságfelolvasást is egy vak lelkipásztornál. Arról is szólt, hogy egyszer a kalandvágyó, de rossz úszó Petőfi majdnem belefulladt a Tapolcába az egyik malomnál, illetve hogy az 1842-es nyári, teljes napfogyatkozáskor csaknem megvakult, bal szeme annyira megsérült, hogy azzal nem látott többé tisztán. Ennek bizonyságául elhangzott a Szemfájásomkor című, 1844-es költemény, de a jelenlévők Pusztainé Becskereki Virág, illetve Töreki Gyuláné tolmácsolásában meghallgathatták A borozót (1842), az Anyám tyúkját (1848), továbbá Kerecsényi Zoltán felolvasta a megjelentek számára eleddig kevésbé ismert Világosságot! (1847) és Az ítélet (1847) című poémákat is.

Végül érdekességekre is felhívta a figyelmet Kerecsényi Zoltán; olyanokra, mint például a Petőfiről alkotott festmények, vagy a Petőfi-dagerrotípia. Amíg múlt századunkban elő nem került, el nem terjedt a dagerrotípia éles tekintetű portréja, addig nem is igazán tudták az emberek, hogy hogy is nézett ki valójában Petőfi. (Bár ő mindig azt hangoztatta, hogy „Utálom a bálványt, a valónak hazug mását; aki szeret: megőriz lelki szemeivel…”)

Kerecsényi Zoltán elárulta, hogy Petőfinek nem nyerte el a tetszését a róla 1844–45 táján készült dagerrotípia. Azonban 1844-ben illett magáról arcképmetszetet készíttetnie a megjelenő több száz verse elé, 1847-ben meg még inkább, amikor már országszerte ismertté vált. Petőfi azonban azokkal sem volt megelégedve. A német metszetkészítőtől hibákkal szándékosan teletűzdelt, német nyelven írt levelében kért új változatot, főleg a bajusz és a szakáll módosításában. Petőfiről életében harminchat ábrázolás született, ami néhány év leforgása alatt soknak mondható. Barabás Miklóson és Orlai Petrich Somán kívül a legtöbb portrét névtelenek készítették.

Kerecsényi Zoltán szerint inkább ránk hagyott költészetében kell Petőfit keresnünk, folyamatosan újra kell olvasnunk, értelmeznünk kell műveit, üzeneteit. Elhozta magával és bemutatta a klubtagságnak a városbarát egylet azon nagyméretű Petőfi-plakátját, Petőfi-ábrázolását, mely eredetileg Az Üstökös című lap egyik 1877-es számában látott napvilágot, melyen a honvédegyenruhát, kardot viselő Petőfi egy szibériai ólombánya bejáratánál, egy kis pislákoló mécsvilágnál állva verseskötetét emeli a magasba, felette a következő szöveggel: „Keressetek ebben és megtaláltok!”

Bárhol is legyenek, nyugodjanak Petőfi Sándor földi maradványai, nem az a lényeg, keressük Petőfit a Petőfi Összesben, és ott meg fogjuk találni – húzta alá a pápai Petőfi Egylet vezetője. A tartalmas, információdús előadás kötetlen beszélgetéssel zárult a borsosgyőri kultúrotthonban.

(Forrás: PVE, Borsosgyőri Nyugdíjas Klub –
Borsosgyőri Hírmondó, Bella M.)