Ma kétszáz esztendeje, hogy 1823. január 1-jén megszületett a magyarság máig legnagyobb, legismertebb költője, Pápa város egykori lakója, a helyi református kollégium hajdani diákja, Petőfi Sándor.

Születésének bicentenáriumát a Magyar Országgyűlés Petőfi-emlékévvé nyilvánította 2021-ben. „Petőfi a nép nyelvét emelte be a magyar költészetbe, közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, a formai tökélynél fontosabbnak tartotta mondandójának, gondolatainak hiteles megfogalmazását. Műveiből számtalan feldolgozás készült, élete filmek, regények, színművek ihletőjévé vált, emlékét, nevét számos közintézmény őrzi, szobra áll több magyarországi városon kívül Pozsonyban, Marosvásárhelyen, Ungváron, valamint Pekingben és Sanghajban is.” – olvasható az interneten.

Újév napjának délelőttjén a pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) nevében főhajtók maroknyi csoportja jött össze a Barát utcában, valamint az Esterházy-kastély előtt, hogy szerénymód, mécsesgyújtással emlékezzen meg a kerek két évszázada világra jött „bakadiákról”, poétáról, forradalmárról, nemzeti hősről.

Néhány rövid gondolat és versrészlet is elhangzott a néhai ferences templommal és kolostorral szemközti szociális intézet falában magasodó Krisztus-korpusznál. Úgy tudni, hogy ez a régi, napsugaras fakapuval, műemlék kőfeszülettel díszített Barát utcai épület szolgált második pápai lakóhelyéül Petőfi Sándornak.

1841 őszén, hosszas tolnai-baranyai csatangolás után ide érkezett vissza újra Pápára; másodunokatestvére, Orlai Petrich Soma – a majdani híres festőművész – kicsit később, december körül szintén itt talált szállásra. Hármasban laktak itt egy Lantay Sándor nevű barátjukkal együtt, azonban majdnem megfagytak, kint csak úgy röpködtek a mínuszok, a szobát szinte lehetetlenség volt befűteniük.

Vály Ferenc professzor naplójegyzeteiből tudható, hogy 1842 elején, a januári és februári hónapokban a hőmérő higanyszála állandóan mínusz 3-12 fok között volt. Tehát mihamarabb komfortosabb hely után kellett nézniük. Ennek a Barát utcából a Főiskola – mai Petőfi – utcába való szállásváltoztatásnak a tényét iskolaszéki jegyzőkönyv is megőrizte: „Petrovics Sándor mivel szállását igazgatói tudás nélkül változtatni merte, megintetett, kötelességévé tétetvén, hogy gazdaasszonyának minél előbb megfizessen.”

„Szállásunk messze esett az iskolától, s az erős tél miatt nagy szobánk fűthetetlen volt, miért is a kollégium közvetlen szomszédságában, egy német ajkú szabó házában béreltünk lakást. Ez az előbbinek ellentéte, igen kicsiny szobácska volt, mely egy elfalazott folyosóból állt, keskeny és hosszú, hogy az egymás végébe helyezett két ágy mellett csak egymást követve sétálhattunk, s visszaforduláskor a hátul menőnek kellett elől indulnia. Kis szobánknak egyetlen ablaka az utcára szolgált. De e kis helyen a ’41. és ’42. év telén és a reá következett nyár folytán sok szép emlékű napokat éltünk át. Itt építgettük jövendőnk ábrándvárait gyakran éjfélig, míg belefáradva egyikünk vagy másikunk azon megjegyzésére: hogy talán már ideje volna aludni, az álom mámora némított el bennünket… Néha e kis szobát a jó barátok vidám zaja töltötte be, kik az iskola előtt és után örömest tértek be hozzánk egy-egy szóra, s mindaddig ott maradtunk, míg a tanár érkezését ablakunkból ki nem lestük…” (Orlai)

A 2023. január elsejei alkalmon Petőfi Sándor Újév napján, 1849. és a Világosságot! című verseit olvastuk fel Margl Józsefné egyleti önkéntessel, illetve gondolkodásra, elemzésre sarkalló részleteket idéztünk a Szilveszter éje 1847-ben és A táblabíró című költeményekből is.

„Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza;
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk.
De azért még elbírja fegyverünk,
S amerre vág,
Ott hagyja fájó vérnyomát.

Ott hagyja fájó vérnyomát,
Haramja csorda, képeden!
Hogy majd az ítéletnapon
E bélyeg vádolód legyen,
Vádolód az isten szine előtt,
És gyujtsa rettentő haragra őt,
Teellened,
Ki ránk veszett fogad fened!

De mit az ítélet nekünk?
Ha lesz is az, sokára lesz!
És ami több, és ami fő:
Az isten könyörűletes…”

(Újév napján, 1849. – részlet)

„Magáért születik az ember,
Mert már magában egy világ?
Vagy ő csak egy gyürűje
Az óriási láncnak,
Melynek neve emberiség?
Éljünk-e önnön öröminknek,
Vagy sírjunk a síró világgal? –
Hány volt, ki más szívéből
Kiszíta a vért
Saját javára,
És nem lett büntetése!
S hány volt, ki más javáért
A vért kiontá
Saját szivéből,
S nem lett jutalma!
De mindegy; aki áldozatnak
Od’adja életét,
Ezt nem dijért teszi,
De hogy használjon társinak.
S használ-e vagy sem?
A kérdések kérdése ez,
És nem a »lenni vagy nem lenni?«
Használ-e a világnak, aki érte
Föláldozá magát?”

(Petőfi Sándor: Világosságot! – részlet)

„Az esztendőnek a halála
Oly ünnepélyes egy halál!
Ilyenkor minden jobb halandó
Elzárkozik, magába száll,

S nem hogy barátnak, hanem még az
Ellenségnek is megbocsát,
És ez valóban nagyszerű, szép;
De én is így tegyek-e hát?

Csak a zsarnok s a szolgalélek,
E kettő az én ellenem,
S én zsarnokoknak s rabszolgáknak
Bocsássak meg?... nem, sohasem!

Az isten ítélőszékénél,
Még ott sem mondok egyebet:
»Hogysem ezeknek megbocsássak,
Inkább elkárhozott legyek!«”

(Szilveszter éje 1847-ben – részlet)

„Életem sok drága éjét virasztám át,
Az elmélkedésnek égetvén lámpáját:
Mi lehet az oka, hogy a világ pusztul,
Hogy hátunkra nyerget kaptunk a gonosztul?”

(A táblabíró – részlet)

Értékvesztett, kusza világunkban fontos az emlékőrzés és az emlékhelyek méltó gondozása, fenntartása. Elzarándokolni múltbéli nagyjaink, példaképeink épületeihez, szobraihoz, tábláihoz illendő dolog, de igazából nem ezekben kell őket keresnünk. Petőfi Sándort sem. Nem a Gyurátz, a Barát, a Petőfi, a Széchenyi utcákban, vagy a kollégiumban Pápán, sem nem a valamikori csatatereken, vagy ne adj’ Isten Szibériában. Petőfit csak és kizárólag a Petőfi-összesben kell keresnünk. A ránk hagyott poémáiban kell őt fürkésznünk, folyamatosan újra kell olvasnunk és értelmeznünk kell az üzeneteit. Egyletünk elmúlt két évének összejövetelein látható volt egy archív grafikai ábrázolás, amin a honvédegyenruhát és kardot viselő Petőfi egy szibériai ólombánya bejáratánál, egy kis pislákoló mécsvilágnál állva verseskötetét emeli a magasba a Biblia egy oda alkalmazott részletének feliratával: „Keressetek ebben és megtaláltok!” Keressük hát Petőfit a Petőfi-összesben! Ezt szolgálta-szolgálja 2021-ben elindított „Köss egy szalagot Petőfi vándorbotjára!” – mozgalmunk is, melynek versidézetes emlékszalagjait 2022 folyamán rendre ellopták, vagy ellopatták egyes helyi kamutiak a kastély előtti Petőfi-szoborról.*

Petőfiben ne pusztán (bor)dalköltőt lássunk, hanem inkább a költői levelek (episztolák), az ön- és létszembesítő mérhetetlen nagy költemények alkotóját. A mostani kétszázadik évforduló, az emlékév, a bicentenárium remélhetőleg nem kuriózumok tobzódó felsorakoztatásában, hanem elemző minőségben járul hozzá a teljesebb Petőfi-kép kialakításához. Az ismeretterjesztés puritán eszközeivel a magunk – kis civil társaságunk – részéről ezen igyekeztünk eddig is és igyekszünk ezután is fáradozni.

Kerecsényi Zoltán
(a PVE ügyvivője)

Pápa, 2023. január 1.

(Fotók: PVE)

Felhasznált és ajánlott források:

– Belia György (szerk.): Petőfi Sándor összes költeményei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1972.

– Kerecsényi Zoltán (szerk.): „Aut Caesar, aut nihil!” – Petőfi Pápán. Elsősorban pápai Városbarát Egylet, Pápa, 2018.

– Mezei Zsolt (szerk.): „A kényes úrfi s a rongyos baka.” Tanulmányok két halhatatlan pápai diákról. Petőfi Sándor – Jókai Mór. Pápai Református Gyűjtemények, Pápa, 2001.

– Petőfi Sándor 200 = https://cultura.hu/kultura/petofi-sandor-200-eve-szuletett/ (Letöltés ideje: 2023. január 1.)

*– https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/kerecsenyi-zoltan-koss-egy-szalagot-petofi-vandorbotjara-2021-11-25-122829 ;

– https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/koss-egy-szalagot-petofi-vandorbotjara-2022-03-13-105025 ;

– https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/koss-egy-szalagot-petofi-vandorbotjara-a-mozgalom-tovabb-folytatodik-2022-05-04-184537 ;

– https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/emlekszalagokat-kotottek-fel-petofi-papai-vandorbotjara-2022-06-19-194124 (Letöltések ideje: 2023. január 1.)