A pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) soron következő, június 8-i, egyleti Petőfi-emlékprojektes ankétja a költészet és az ének-zene témakörének jegyében telt. A PVE ügyvivője, Kerecsényi Zoltán felkérésére Kovácsné Vajda Edit nyugalmazott ének-zene tanár „Petőfiről, Kodályról, énekről, zenéről” címmel tartott előadást a katolikus iskola könyvtártermébe meghirdetett összejövetelen.

A városbarátokat elsőként a házigazda, Gombásiné Takács Gyöngyi igazgatónő üdvözölte, aki elmondta, hogy örömmel biztosítottak helyet az egylet emlékprogramjának, majd az alkalom – stílusosan – a „Zene” című verssel, P. Tófeji Valéria író-költő saját szerzeményének felolvasásával kezdődött.

A program-téma aktualitása kapcsán elhangzott bevezetőjében Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő – aki saját gyűjteményéből egy terrakotta Kodály-szobrot is kiállított – elmondta, hogy az idei, helyi 180. Petőfi-évfordulók mellett a 2022-es Kodály-évfordulók adták az emlékezés időszerűségét, ugyanis idén van híres magyar zeneszerzőnk, tudósunk, oktatónk, népzenekutatónk: Kodály Zoltán (1882–1967) születésének 140., elhunytának 55. évfordulója. Az egylet önkéntesei tervezik, hogy az elkövetkező hónapok során elutaznak Kodály fővárosi nyugvóhelyéhez és megkoszorúzzák azt.

A megjelentek egy hanghordozó segítségével belehallgattak Kodály Zoltán Petőfi Sándor „A magyar nemzet”, „A székelyekhez”, „Csatadal”, „Nemzeti dal” című költeményeire komponált műveibe, de az előadó meg is énekeltette hallgatóságát; közösen énekeltek el egy-egy dallá vált Petőfi-verset. Kovácsné Vajda Edit elmondta, hogy Kodály a múlt század háborús időszakában, termékeny alkotói idejében – az 1930-as, ’40-es években –, amikor jó pár vegyeskarra írt művet komponált, előszeretettel fordult ihletésért Petőfi Sándor költeményeihez, visszatekintésként a történelmi múltba, 1848/49-re, s így intéssel, példával is élve kortársai felé, hogy ahogy akkor a nemzet egysége döntő kérdés volt, úgy saját, vészterhes korukban is az lehet.

Kerecsényi Zoltán néhai Bieliczky Joó Sándor (1929–1983) újságíró, költő Kodály Zoltán tiszteletére írt, „A Nemzeti Múzeum előtt” című poémájából idézett:

„A költőnél szóban érik a tett.
S a zenésznél, a hangjegyek
Amelyek érző szavakká lesznek,
És újjá formálják a nemzetet.
A Holnap szava a gondolatban ébred,
S a tegnapból született versidézet
Holnapután már történelem.
…
Petőfi és Kodály kezet fogott,
És talpra állt a bús magyar
S a lelkes tömeg tekintetében
Született sok száz győzelmi dal...”

Kovácsné Vajda Edit Kodály pályáján, érdemein, illetve Kodály–Petőfi kapcsán túl részletesen vallott személyes ének-zene szeretetéről is. Kifejtette, hogy mit jelentett számára, mint fiatalnak, majd mint aktív tanárnak Kodály Zoltán és az ő zenei hallásfejlesztő, zenepedagógiai módszere, hogy hogy megragadta a kodályi „Legyen a zene mindenkié!” népművelői törekvés.

„Pápán, az ének-zenei általános iskolába jártam, ahol a betűvetés mellett megtanultam a zenei írás-olvasást is. Ne feledjük, a zenei általános iskolák létrehozása Kodály Zoltán ötlete és érdeme volt. A kottát ugyanúgy olvasom, mint a regényeket és a verseket. Pápán a Petőfi nevét viselő gimnáziumba jártam; abban a városban, ahol Petrovicsból Petőfi lett. Szeretem a verseit, bár magam soha nem voltam versmondó, de sok Petőfi-költeményt tudok fejből, sőt néhányat énekelni is. Kedves emlékem, hogy személyesen is találkozhattam Kodály Zoltánnal. Petőfis középiskolásként 1965-ben részt vettem énekkarunkkal a keszthelyi Helikon-ünnepségeken, ahol Kodály volt a díszvendég.

Aztán pár évvel később, 1970 nyarán, szegedi ének szakos főiskolásként ott énekelhettem kórusunkkal Kodály domborművének avatásán a Dóm téri árkádok alatt, amire eljött Kodály özvegye, Péczely Sarolta (1940– ) is, aki akkor beállt közénk, velünk együtt énekelve Kodály kórusműveit. Tanulmányaim alatt Kodály kórusművei napi használatban voltak” – osztotta meg emlékeit a jelenlévőkkel a nyugdíjas pedagógus.

Az előadó szólt a más, és mások által műdallá lett, valamint a népdallá vált Petőfi-versekről is. Szerinte Petőfi Sándor verseit mindig is szinte versengve zenésítették meg a magyar zeneszerzők Egressy Bénitől Kodály Zoltánon át egészen például Szörényi Leventéig – elég csak nekünk, pápaiaknak az anno Pápán forgatott „Petőfi ’73” című film kísérőzenéjére („Európa csendes”) gondolnunk – mondta.

A népszerű, ma is országosan ismert műdalok, Petőfi-dalok közül megemlítette például „A virágnak megtiltani nem lehet…”, a „Befordultam a konyhára…”, az „Európa csendes”, a „Fa leszek, ha fának vagy virága…”, a „Feltámadott a tenger”, a „Kis lak áll a nagy Duna mentében…”, a „Nemzeti dal”, a „Szabadság, szerelem”, a „Szeptember végén”, a „Színészdal” címűeket.

Petőfi nem csekély számú verse vált népdallá is, sok-sok változatban elterjedve az egész magyar nyelvterületen. Így emelte magához a nép például Petőfi „A virágnak megtiltani nem lehet…”, az „Alku”, a „Fürdik a holdvilág az ég tengerében”, a „Hegyen ülök…”, a „Rózsabokor a domboldalon…”, a „Szerelem, szerelem…” című verseit – ismertette a tanárnő.

A legközelebbi egyleti, Petőfi-emlékprojekti találkozón egy egyszerű kétkezi dolgozó emberről, a pápai születésű Francsics Károlyról (1804–1880) fognak megemlékezni a PVE önkéntesei. Francsics borbélymester jelentős mennyiségű és értékű naplófeljegyzést, visszaemlékezést készített megyénk és hazánk Petőfi korabeli, szabadságharc alatti és utáni történéseiről, a polgári átalakulás korának mindennapjairól – tudtuk meg elöljáróban Kerecsényi Zoltántól.

(Forrás: PVE-Hírlevél, fotók: PVE,
archív-képek forrása: balatonimuzeum.hu)

Horváth Lászlóné egyleti önkéntes Petőfi-verset mond; mellette Kerecsényi Zoltán, Kovácsné Vajda Edit, és az ő ősei falujának, Vanyolának polgármestere, Varga Rita.
(Fotó: PVE)