A magyar történelemkönyvekben 1980. május 26-a emlékezetes dátumként áll: ekkor egy Farkas Bertalan nevű magyar állampolgár a messzi Bajkonurból fölbocsájtva, a Szojuz-36 nevű űrhajó fedélzetén – a legelső magyar emberként – elhagyhatta a Föld légkörét.

„Az emberiség nem marad örökké a Földön, a fény és a tér keresése közben kezdetben félénken lépi át az atmoszféra határát, azután meghódítja magának a Nap körüli egész térséget!” – írta majdnem egy századdal előttünk, „jóslatszerűen” a 85 éve elhunyt Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij (1857-1935) orosz tudós, a modern rakétatechnika és űrkutatás elméleti megalapozója. Igen, a földi világ kutatásával egyidős az emberiség azon törekvése, hogy az égitesteket, a világmindenséget fürkéssze; – forradalmi volt, amikor a múlt század közepén az emberek rakétákat, mesterséges holdakat kezdtek el létrehozni, majd pedig kormányozható űrhajókat a világűrbe repíteni. Évezredes álmokat valóra váltva, a világtörténelemben először 1961. április 12-e napján lépett húsvér ember a kozmoszba Jurij Alekszejevics Gagarin (1934-1968) orosz pilóta személyében; aztán hat évvel később pedig lehetőség nyílt az egykori szocialista országok tudósainak, mérnökeinek, orvosainak és más szakembereinek összehangolt részvételére, együttes munkájára is az űrkutatásban „Interkozmosz” címen. Így 1978-tól 1980-ig szovjet, csehszlovák, lengyel, NDK, bolgár, vietnami, kubai és magyar kozmonauta juthatott az űrbe. Nemzetünk történelemkönyvében 1980. május 26-a áll emlékezetes dátumként, amikor egy Farkas Bertalan nevű magyar állampolgár a messzi Bajkonurból fölbocsájtva, a Szojuz-36 nevű űrhajó fedélzetén elhagyhatta a Föld légkörét.

A magyar űrhajósjelölteket 1977-ben kezdték el kiválogatni a szuperszonikus gépeken repülő magyar vadászpilóták közül a honvédség kecskeméti egészségügyi központjában. A jelentkezés önkéntes volt, így jelentkezett a pápai katonai alakulattól Farkas Bertalan is, akinek felesége, amikor ezt megtudta, behívta férjét a gyermekszobába, ahol kisbabájuk szunnyadt, rámutatott, és azt mondta, hogy ennek a gyermeknek nem hősre, hanem apára van szüksége. Nyugtatgatta a feleséget az apa, hogy biztosan nem fog sikerülni, úgysem lesz alkalmas, úgyis hazaküldik. Aztán „véletlenül” mégiscsak sikerült; sok-sok vizsgálat, szűrés után végül csak ketten maradtak katonatársával, Magyari Bélával (1949-2018). A kiképzés 1978 tavaszán indult Csillagvárosban, a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban. Eredetileg 1979-ben került volna sor szovjet-magyar közös űrrepülésre, azonban a sikertelen szovjet-bolgár miatt (az űrhajó főhajtóműve meghibásodott, a programot a felszállás után meg kellett szakítani, a visszatérés a Földre ballisztikus kényszerleszállással történt, hatalmas terheléssel) az csak egy esztendővel később indulhatott.

Honfitársunk űrrepülése – Valerij Nyikolajevics Kubaszov (1935-2014) parancsnoksága alatt – 1980. május 26. és június 3. között a Szaljut-6 űrállomás fedélzetén több szempontból is fontos volt. Planétánk megfigyelése mellett Farkas Bertalan többféle kutatási feladatot végrehajtott fönntartózkodásának napjaiban. Alumíniummal, rézzel, galliummal először ő végzett el kísérleteket a súlytalanságban, ő tesztelt először két, magyar tudósok által kifejlesztett készüléket: az űrhajósok szellemi munkavégzésének képességét felmérő „Balatont”, valamint az űrhajósokat érő kozmikus sugárzások mérésére alkalmas „Pillét”. Ez azóta is, mind a mai napig használatban van odafönt. (A magyar származású űrturista, Charles Simonyi is dolgozott ezzel a Nemzetközi Űrállomáson való kétszeri ott tartózkodása során.) Űrutazása alatt Farkas Bertalan kétszer haladt át hazánk fölött, megfigyelte és lefényképezte Magyarország területét, egyebek között nagy vizeinket, a Tiszát, a Dunát, a Balatont. (Ezúton ajánlom az olvasók szíves figyelmébe a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó gondozásában 1981-ben napvilágot látott „Magyarország az űrből” című albumot!)

A magyar űrhajós parancsnokával a Szojuz-35 fedélzetén 1980. június 3-án ért földet Kazahsztánban. Az űrutazásnak hatalmas visszhangja volt, hősöknek kijáró tiszteletadással fogadták a hazájába visszatérő magyar kozmonautát. Aztán egy évtizeddel később már ez az egész mintha valahogyan nem lett volna oly fontos a hivatalossági szinteken. Azonban Farkas Bertalan – Farkas Berci, ahogyan többen becézik – ma is kedvelt és népszerű személyiség az egyszerű magyar emberek körében; bárhol járjon is az országban, és annak határvonalain túl is; sokan megismerik, tisztelettel köszöntik, különösen az újabb generáció, a fiatalság veszi körbe ámulattal. Szülővárosunkba, Pápára – a jeles katonavárosba, indulásának meghatározó helyszínére, s feleségének szűkebb pátriájába – főként az utóbbi két évtizedben (e sorok írójának szervezésében) több ízben is visszalátogatott találkozókra, előadásokra, köszöntőkre, kiállításokra, például a néhai pápai Helyőrségi Művelődési Ház, az Acsády Ignác Szakképző Iskola, a Szent István Római Katolikus Általános Iskola, vagy a volt pápai Pedagógus Művelődési Ház falai közé; 2005-ben (ugyancsak e sorok írójának kezdeményezésére) pedig Pápa Város Önkormányzatának képviselőtestülete Pápa Város Díszoklevele kitűntetést adományozott számára, melyet az akkori március idusán dr. Kovács Zoltán polgármester-országgyűlési képviselő nyújtott át neki.

Farkas Bertalan által Magyarország a hetedik nemzet a világon, melynek polgára elhagyta a Föld légkörét. Azért ez nem kis dolog! Országunk pedig több mint négy évtizede folyamatosan részt vesz különböző kísérletek révén az űrtevékenységben, például a Magyar Űrkutatási Irodán keresztül.
S egy egészen friss, nagyszerű hír: pár hónapja Moszkvában, külgazdasági- és külügyminiszterünk, Szijjártó Péter, az Orosz Szövetségi Űrügynökség („Roszkoszmosz”) igazgatójával, Dmitrij Rogozinnal együtt bejelentette, hogy megkezdődhet a következő magyar űrhajós személyének kiválasztása és kiképzése. A magyar nemzet második kutatóűrhajósa a Nemzetközi Űrállomásra fölküldve – minden reménnyel – 2024-25-ben kezdheti meg majd munkáját.

Értékeikben élnek a nemzetek. A magyar is. Az, hogy nemzetünk egyik tagja kerek negyven éve űrutazásban vehetett részt, nemzeti és rendszerfüggetlen érték! Legyünk büszkék erre, becsüljük meg ennyi idővel a nagy eseményt követően is az első magyar űrhajóst, már csak azért is, mert – bár 1997 óta nyugállományú dandártábornok – ma is aktív az Űrhajósok Nemzetközi Szövetsége alapító tagjaként, rendületlenül öregbíti pátriánk jó hírét a nagyvilágban. Bárhol járjon – nemzetközi fórumokon, vagy idehaza a legkisebb iskolában –, szüntelenül figyelmeztet az embereket körülölelő természet, a környezet, s az egészség óvása érdekében is. Azt vallja, amit a 145 éve született és 55 éve elhunyt híres elzászi német lelkipásztor-filozófus-orvos, Albert Schweitzer (1875-1965) is hirdetett: „A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.” Ez igaz környezetünk, s bolygónk védelme kapcsán is. A Föld a „miénk", a mi felelősségünk, hogy megvédjük. Ferenc pápa mondta a közelmúltban: „A teremtett világ urai, de nem zsarnokai vagyunk”. Ugyanezt vallják mindazon embertársaink, akik a világűrben jártak, s akik onnan visszatérve fölismerték: bolygónk vizeinek védelme mindennél fontosabb, a klímaváltozás és annak szegénységre gyakorolt hatásai beláthatatlanok lehetnek. Egy testvéribb, lakhatóbb világ megvalósításához cselekvő, humanitárius emberiségre van szükség. S arra, hogy mindezekért magyar űrhajós is tett-tesz és tehet a jövendőben erőfeszítéseket, méltán lehetünk büszkék!

Az újkori magyar történelem emlékezetes napja tehát a negyven esztendővel ezelőtti május 26-a, azonban a témához kapcsolódva idén még két fontos évfordulót is számon illik tartanunk: 2020. július 2-án lesz 65 éve, hogy megnyitották a bajkonuri űrrepülőteret, és 2020. július 17-én lesz 45 éve, hogy az űrhajózás történetének első amerikai-szovjet közös vállalkozása keretében összekapcsolódott két űrhajó, s az így létrehozott első kísérleti űrállomás fedélzetén két napig együtt dolgoztak az Szojuz-Apollo-program űrhajósai. És ne feledjük: jövőre is lesz egy szép kerek évforduló: 60 esztendeje lesz 2021. április 12-én, hogy Jurij Alekszejevics Gagarin Vosztok-1 jelzésű űrhajóján megkerülte Földünket. Erről a nevezetes világtörténelmi eseményről minden reménnyel – a jó magyar-orosz kapcsolatok jegyében – egy év múlva hazánkban sem fognak elfeledkezni megemlékezni (!?).

Az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) 2020 májusára emlékprogramot tervezett az első, s mindmáig egyetlen magyar űrhajós, Pápa kitüntetettje, Farkas Bertalan meghívásával, azonban ez a találkozó sajnos a járványhelyzetből kifolyólag tolódni kényszerül, de minden reménységgel majd az ősszel bepótolható lesz. Addig is, nem feledve ezt a szép évfordulót, a napokban az Egylet emlékképeslapot adott közre, illetve a pápai Jókai Mór Városi Könyvtárral online rejtvényfejtő pályázatot hirdetett 2020. május 25. és 31. között. A rejtvényfeladat a bibliotéka honlapjáról, s közösségi oldaláról tölthető le. A helyes megfejtők közül, sorsolás útján, két kategóriában (felnőtt és ifjúsági) három-három szerencsés nyertes tárgyjutalomban fog részesülni.

Kerecsényi Zoltán
(lokálpatrióta,
az EpVE ügyvivője)

(Forrás: EpVE-Hírlevél,
fotók: archív – Kerecsényi Z.
gyűjteményéből.)

Részlet Kerecsényi Zoltán „Farkas Berci” című kötetéből (2010):

„Pápához a szakmai munkám – hat évig repültem itt, itt értem el a szuperszonikus pilóták közt a legmagasabb szakmai szintet, első osztályú, aranykoszorús vadászpilóta lettem – és a magánéletem is köt, hiszen itt ismertem meg a feleségemet, Anikót. Több, mint harminc éve ismerjük egymást, ő teremtette meg azt a hátteret, amire mint vadászpilótának és mint űrhajósnak szükségem volt. Vállalta és végigélte velem ezt a sok évtizedet, ami csodálatos dolog. Amikor 1972-ben ideérkeztem, kinyílt számomra a világ. Megtaláltam itt valamit, amit addig nem ismertem. A mi életünkben tradícióival, kulturális örökségével, emlékeinkkel van jelen Pápa, én ezt kaptam a várostól. Metropoliszokban fordultam meg sok helyen a világon, de bárhol jártam, bármilyen közösségben, Pápa mindig ott volt velem. Sokszor előveszem azokat a fotókat, amik 1980-ban itt készültek. Fantasztikus volt a fogadtatás, a szeretet és az emberi tisztelet az űrhajósok iránt. Tele volt a Fő tér ünneplőkkel. A 2005-ös díszoklevél-átadón is éreztem a pápaiak szeretetét. Arra az alkalomra is úgy készültem, hogy a fényképek segítségével felidéztem az 1980-as pillanatokat. Igen lelkesített. Azok az emberek, akik akkor gyermekként, ifjúként fogadtak, ma felelős beosztásban dolgoznak, szülőként gyermekeket nevelnek. Amikor megkaptam Pápa Város Díszoklevelét, úgy éreztem, hogy azok, akik a huszonöt évvel azelőtti eseményre emlékeztek, továbbadják ezt a nagyszerű érzést, az első magyar űrhajós kötődését Pápához. Büszkeséggel tölt el, hogy amikor idejövök, látom azt a törekvést, hogy a város kulturáltabbá, szebbé, gazdagabbá váljon. Aki először jár itt, az egy nagyszerű kisvárost lát. Az természetes, hogy a barátaimmal, pilótákkal, mérnökökkel, polgári alkalmazottakkal találkozom, hiszen együtt fociztunk, együtt jártunk a strandra, együtt szórakoztunk a tiszti klubban. Szeretek ellátogatni a Honvéd Bajtársi Klubba is. Ilyenkor megöleljük egymást, megosztjuk egymással az emlékeket, az élményeket.

» Ars poeticádat hogy fogalmaznád meg?

A bolygónk jövőjéért. Azt hiszem, hogy a környezetvédelem olyan terület, amiért érdemes volna harcolni. Ahhoz azonban, hogy rendezett környezetben élhessünk, egy csomó minden mást is el kell intéznünk. Például rendbe kell tenni a gazdaságot, vagy meg kell teremteni az egészséges életmódot, és a diákok rendes, becsületes oktatását.

» Mit kívánsz ennek a népnek, mint az első magyar űrhajós a mára, a holnapra?

Boldog, ’víg’ jövőt! Talán valahogy úgy, s azt, amit közel kétszáz éve a költő megfogalmazott:
’Isten, áldd meg a magyart, / Jó kedvvel, bőséggel, / Nyújts feléje védő kart, / Ha küzd ellenséggel; / Bal sors akit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt, / Megbűnhődte már e nép / A múltat s jövendőt!’ ”

_{Felhasznált és ajánlott irodalmak:}

<sub>- Almár Iván (főszerk.): Űrhajózási lexikon. Akadémiai Kiadó – Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1981.
- Bak Antal – Balla Sándor – Dr. Berencei Rezső – Dr. Domokos Györgyné – Szilágyi Péter: Magyarország az űrből. Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1981.
- Berkes Péter: Égi utazók. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1983.
- Dr. Stefanovics Pál – Baj Attila – Farkas Bertalan – Dr. Sipos Sándor – Szilágyi Péter – Dr. Csató Éva – Winkler Péter (szerk.): Földünk a Szaljut-6 fedélzetéről. – A szovjet-magyar közös űrrepülés Bioszféra-M programjának eredményei. Műszaki Könyvkiadó – Masinosztroenyie Kiadó, Budapest-Moszkva, 1983.
- Galambos Tibor: Emberek a világűrben. Táncsics Könyvkiadó – Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1975.
- Kerecsényi Zoltán: Pápáról a világűrbe. Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 2005.
- Kerecsényi Zoltán: Farkas Berci. – Interjú, emlékek, képek. Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 2010.
- Szentesi György: Út a kozmoszba. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1981.</sub>