Az eseményen részt vett dr. Áldozó Tamás polgármester, Unger Tamás alpolgármester, Steinbach József református püspök, Verő Tamás rabbi, Politzer Sándort, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális és Hagyományőrző Egyesület elnöke és Kerecsényi Zoltán, a Petőfi Asztaltársaság alapító ügyvivője. Kiemeltek köszöntötték a Wallenberg-év alkalmából meghirdetett országos vetélkedőn 3. helyezést elért Shalom csoportot, mely pápai zsidó emlékhelyek bemutatásával foglalkozott.

A kiállítás az Élet Menete Alapítvány szervezésében érkezett városunkba, Pápa az 50. állomáshelye a vagonnak - mondta el Gordon Gábor, az egyesület elnöke.

Az ünnepségen dr. Áldozó Tamás beszédében köszönetét fejezte ki mindazokat, akik azért dolgoztak, hogy ez a kiállítás létrejöhessen. – Amikor minden évben megemlékezünk a holokausztról, akkor nem pusztán pápai zsidókról, hanem pápai polgárokról is megemlékezünk. A holokauszt nemcsak a zsidóság tragédiája, hanem a magyar nemzet, így Pápa város tragédiája is, ahonnan több mint 2000 zsidót hurcoltak el a fiataloktól az aggastyánokig. Fontos, hogy legyenek hiteles forrásaink, melyekből megismerhetjük a 67 évvel ezelőtt történteket. Ezért van nagy jelentősége az ilyen kiállításoknak – mondta Pápa polgármestere.

Kapcsándi Klaudia Radnóti Miklós - Második ecloga című versének szavalata után Forgács János holokauszt túlélő beszélt megrendítően az átélt borzalmakról. Az idős bácsi egyike volt azoknak, akik túlélték az auschwitz–birkenaui haláltábort. Őt is egy hasonló marhavagonban hurcolták el, mint amilyenben most megtekinthető a kiállítás.

Steinbach József református püspök három gondolatot emelt ki a kiállítás kapcsán. „Megdöbbenni, jobbá lenni és jobbá tenni”. Megdöbbeni, hogy mivé lehet az ember. Jobbá lenni, mely egy feladat, hogy ne legyek közömbös a másik ember szenvedése iránt és ne legyek kegyetlen. Tudjak élni ne csak önmagamnak, hanem a másik embernek is. Jobbá tenni a másik embert, egymást és az elkövetkezendő nemzedéket – fogalmazott Steinbach József, majd idézett a 36. zsoltárból.

Verő Tamás rabbi a jelenlévő fiatalság felé fordult. – Ahogy hallgattátok Forgács János bácsi szavait, az arcotokon a hihetetlenség tükröződött. Hihetetlen, hogy tud erról János bácsi beszélni és hihetetlen, hogy ezek megtörténhettek. Én egyetlen kéréssel fordulok hozzátok: Amikor hazamentek, kérdezzétek meg a nagyszülőket, hogy mi történt velük 67 évvel ezelőtt. Ha ezt megteszitek, már elért valamit ez a kiállítás. Verő Tamás egy imádsággal zárta szavait, melyben a holokauszt áldozataiért könyörgött.

Az ünnepséget Novák Ilona, a kiállítás szervezőjének gondolatai zárták. – Ez a kiállítás egy mementó, mellyel emléket kívánunk állítani minden városban, ahonnan zsidókat hurcoltak el. A kiállítás másik célja az emlékeztetés. Fontos, hogy a fiatalok megismerjék a zsidóságot ért borzalmakat.

A kiállítás rendhagyó módon mozgó múzeum, melyben archív képek, korabeli tárgyak, katonai ruhák emlékeztetnek a 67 évvel ezelőtti eseményekre. A kiállított kocsiban ugyan nem szállítottak zsidókat, viszont teljesen hiteles. A vagon padlózatára lábnyomokat festettek. A marhavagon kiállítás egy rendhagyó tárlatvezetéssel várja egész héten a látogatókat reggel 8 és este 5 óra között a Vasútállomáson.