Életének eddigi nyolc évtizedéből sok, szép emlékkel rendelkezik, ő például még ismerte a neves pápai Katula-mestert is; az utolsó, igazi pápai mézeskalácsos- bábsütő- és viaszgyertyaöntő mestert is.

Recse-mester az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) ügyvivője, Kerecsényi Zoltán önkormányzati képviselő kezdeményezésére írta le emlékeit, s kereste elő régi fotóit, melyeket a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár munkatársai digitalizáltak. Ezekből válogatva, – ezek segítségével az EpVE és a helyismereti klub közös, május 22-i összejövetelén, vetítettképes előadás keretében ismertette szakmai pályáját, cukrász-emlékeit Recse Sándor, sokak kedves Sanyi bácsija. Mint azt Kerecsényi Zoltántól megtudtuk, a május 22-i alkalmat Váminé Molnár Emma ny. könyvtáros asszonnyal amolyan kedvcsinálónak szánták (amelyen egyébként az előadó még kis sütemény-kóstolóval is meglepte hallgatóságát), hiszen Recse Sándorral együtt azt szeretnék, ha az elkövetkezendő időkben még több, a pápai cukrászattal kapcsolatos dokumentum, archív felvétel előkerülne, azok a város könyvtárának értékes fotóadatbázisába bekerülnének az utókor számára, s így valamiféle átfogó, helyi cukrászat-történeti kiadvány is megjelenhetne majd esetlegesen a jövendőben.

Előadásában Recse Sándor a pápai cukrász-kezdetektől szinte napjainkig – személyes XX. századi élményekkel és emlékekkel tarkítottan – beszélt-mesélt a megjelent érdeklődők számára. Állítólag a cukrászat legrégebbi művelői gyógyszereket készítő specialisták voltak, akik Olaszországból érkeztek Mátyás király udvarába. Az 1850-es évekig amolyan „szabadművészként” tevékenykedtek. Pápán a legrégebbről ismert cukrászmester Muck Máté volt. 1830 áprilisában nyitotta meg cukrászboltját a városi patika melletti földszintes házban; – ma itt van a Türr István Gimnázium bejárata. A fiatal mestert gróf Esterházy Károly hozta magával Bécsből. Úgy tudni, akkoriban sok külföldi és hazai arisztokrata vendégeskedett a pápai kastélyban. A fiatal mester munkájával annyira meg voltak elégedve, hogy a gróf boltbérletet biztosított számára, melyet később cukrászdává alakított át Muck.

Aztán a pápai mézeskalácsnak is jó híre ment, a város emblematikus mézeskalács sütőmesterét Katula Gyulának hívták. Üzemét fiára, ifj. Katula Gyulára hagyta 1929-ben. Erről az alábbi tudósítás jelent meg akkoriban: „ifj. Katula Gyula cukrász értesíti a nagyérdemű közönséget, hogy a Márton István utcában lévő mézeskalács és viaszgyertya-készítő üzemet átalakítom, és cukrászdával fogom bővíteni.” Ez a cukrászda rövid idő alatt a leglátogatottabb hellyé vált, 1936-ban itt már nyolcféle fagylalt volt kapható.

1925-től, a korábban viaszgyertya-készítő üzemet Tuczai Sándor alakította át cukrászdává, ahol a süteményeken kívül fagylalt, jegeskávé és egyéb jeges italok voltak kaphatók. Az 1930-as években a pápai édesipar mesterei már országosan elismertek voltak. Ekkortájt a magyar cukrászok és mézeskalácsosok országos szövetsége is Pápán tartotta éves közgyűlését.

Az 1950-es évek elején az állami kényszerítő erő létrehozta a Pápai Vendéglátó Vállalatot, benne a központi cukrászműhelyt. A szakmaszeretet és az élni akarás összekovácsolta az addig egymás konkurenciájaként dolgozó pápai cukrászmestereket, s így 1956 után tovább erősödhetett a pápai cukrászat: Hoffmann újranyitotta a Fő téri cukrászdát, tanulót is alkalmazott. A mozi közelségében Kakas Szilveszter fagyizót nyitott „Jégkunyhó” néven; ő is alkalmazott tanulót. A központi cukrászműhelyben szintén történt tanuló szerződtetés ekkoriban. Ide került Recse Sándor is. A különböző helyeken foglalkoztatott tanulók elméleti oktatását a közgazdasági technikum vállalta.
A Pápai Vendéglátó Vállalatnál tizenhat évesen olyan közösségbe került Recse Sándor, ahol igazi mesteremberektől tanulhatta a szakmát, s az emberi tartást. A délelőtti műszakokban a szakma minden csínyját-bínyját elleshette többi diáktársával (pl. Varga Istvánnal, Fodor Istvánnal) együtt Katula, Csiszár, Tuczai, Hoffmann-mesterektől. A délutáni műszakokban aztán meg egy igazi polihisztornál ügyeskedhettek az ifjak: Csiszár Gyulánál, aki a cukrászmesterségen túl több nyelven beszélt és oktatott (pl. hozzá jártak korrepetálásra a Tömböl-gyermekek – akikből két orvos, egy tábornok lett), gobelint szőtt tortára is, s még templomban orgonált is.

Recse Sándor generációja alatt tovább változott, fejlődött a pápai cukrászat, s a fejlődést nemcsak a technikai változás befolyásolta. Az 1960-as évektől az egykori Sport (Kossuth) Étteremben évente két cukrászati kiállítást és vásárt rendezett a Pápai Vendéglátó Vállalat. Ezek a kiállítások a versenyszellem alakítását, a kollégák szorosabb kapcsolatát eredményezték. Erre a tizenéves tanulónak és az ötvenéves mesternek is kötelező volt dísztárgyat készíteni (Pl. Csiszár Gyula Gobelin-szövéssel díszített tortákat, vagy pl. Hoffmann Gyula hatökrös szekeret marcipánból). A visszaemlékezők szerint, akkoriban ezeket a pápai cukrászati kiállításokat és vásárokat óriási érdeklődés kísérte, talán olyan, mint a mai időkben a pápai Játékfesztivál rendezvényeit. Pápa részt vett a versengő városok tv-vetélkedőjén is 1965-ben. Pápa vetélytársa Nagykanizsa volt. Öt fiatal cukrászból az képviselhette városunkat, akinek a díszmunkája a teltházas színház (a hajdani piactéri Jókai Mozgó) látogatói közül a legtöbb szavazatot kapta. S a legtöbb szavazatot akkor Recse Sándor tortája kapta. A rendszerváltoztatás előtti időszakban nem egy és nem kettő, jelentős létszámú, exportra termelő gyár működött a városban, s emellett mindig iskolaváros is volt Pápa. Ezek által sokat látogatott, kedvelt, hangulatos helyek lettek a pápai cukrászdák is, – mindezek kedvező hatással voltak a városra. Az 1989-es rendszerváltoztatás után aztán sorra nyíltak Pápán is a magán-cukrászdák, köztük Recse Sándor Grillázs nevű cukrászdája is, melynek tehát idén van a harmincéves évfordulója.

(Fotók: EpVE)