Ezúttal Kerecsényi Zoltán önkormányzati képviselőt, az Elsősorban pápai Városbarát Egylet ügyvivőjét kérték fel családi fotóalbumának bemutatására a szervezők.

A szeptember 26-i, bibliotékai vetítettképes estre érkezőket Szécsi Margit költőnő Fotós-ének című versének megzenésített dallamai fogadták magnetofonról, majd Szabó Rita könyvtáros, a „Pápai Családi Fotóalbumok” gondozója, digitalizálója köszöntötte a megjelenteket, és magát az előadót. Elhangzott, Kerecsényi Zoltán talán csak harmadszori felkérésre állt kötélnek, mert – saját bevallása szerint – kétségei voltak, hogy tud-e egyáltalán érdekeseket-érdemlegeseket a köz elé tárni magánjellegű emlékei tekintetében, s egyik-másik nem kelt-e esetleg visszatetszést. Az előadás aztán mindezt megcáfolta, mert főleg olyan archív felvételek kerültek bemutatásra családi – apai és anyai ágáról –, s osztott meg azokhoz fűződő sztorikat, információkat, amelyek helytörténeti szempontból sem utolsók. Sőt, egyik-másik régi fotófelvételhez egy-két kézzel fogható tárgyi emléket is szemléltetett. Például anyai nagyapja hagyatékából azt a régi fapipát, amelyen a néhai neves pápai zsidó esztergályosmester, Bőhm Samu neve, „védjegye” olvasható, vagy azt a családi Bibliát, ami immár több mint százhetven éves.

Kerecsényi Zoltán elmondta, a bőség zavarával küszködött a fotók kiválasztásánál, az előadáshoz közeledve az otthoni, albumokba rendezetteken túl szinte napról-napra kerültek elő még innen-onnan, a fiókok mélyéről is újabb és újabb képek fölmenőiről, ezért igencsak meg kellett rostálnia azokat, hogy végül melyeket is engedjen kivetítésre.

A bemutatott fotók segítségével Kerecsényi Zoltán fölvillantotta apai és anyai elődeinek élettörténetét; részleteket osztott meg a Kerecsényi-család régmúltjából, a magyar honfoglalásig visszavezethető, a Somogy, Tolna, Vas és Zala megyékhez fűződő gyökerekről, a nevesebb rokoni személyiségekről, a reformáció időszakában protestált, aztán „hétszilvafásokká”, a földdel a földért élő Pápa környéki, elsősorban marcalgergelyi, nemesszalóki elődei életkrónikájából. Mint mondta, a mai kerecsényieket igen érdekli a történeti múlt, volt már olyan közülük, aki készített családtörténeti összefoglalót, de sajnos, még igen sok a hézag, a hiányzó adat, vélhetően ez egy élethosszig tartó kutatómunka lesz, amiből neki is ki kell vennie majd még jobban a részét. Azonban kiemelte – és be is mutatta – édesapja anyai ágának családfáját, amelyet még apai nagymamájának testvérbátyja, a néhai ismert pápai lokálpatrióta-fotóriporter, Szóllás László (1930-2003) készített el évtizedekkel ezelőtt. Abból ismeretes, hogy Kerecsényi Zoltán ükapja az eredetileg osztrák fölmenőkkel bíró Johann Solarx Szóllásra magyarosított, s a trianoni békediktátum idején a burgenlandi Nezsiderből költözött át Pápára. Kerecsényi Zoltán külön szólt 1898-ban született, s 1949-ben elhunyt Szóllás János dédnagyapjáról, aki előbb Bakonyszentiván, majd Ihász-puszta asztalos- és bognármestere volt, de egy igen „univerzális” ember hírében állt, mert nemcsak a szakmájában jeleskedett, hanem az ihászi puszta igazi „kultúrlényeként” autodidakta módon képezve magát szépen rajzolt, festett (egy több mint nyolcvanéves tájképét, olajfestményét máig nagy becsben őrzi a család, melyet kivetítő segítségével szintén megmutatott a jelenlévőknek az előadó), hegedült, előadásokat, színjátszó-csoportokat szervezett. Talán ez a kulturális érdeklődés is közrejátszott abban, hogy az 1920-as évek elején összehozta a sors Árki Teréziával – Kerecsényi dédnagyanyjával – aki pápai dohánygyári munkatársnőivel szintén amatőr színjátszóként jeleskedett. Ennek egyik különleges emléke az a régi fotó, amely első ránézésre egy idillikus, férfiakból és nőkből álló csoportkép, csakhogy ez csalóka, mert valójában azon mindenki nő; mivel leggyakrabban férfi színjátszótárs hiányában szenvedtek, kénytelenek voltak a férfi szerepeket is bevállalni.

Kivételes családi „ereklye” az a megviselt fénykép is, amin Kerecsényi Zoltán édesanyjának nagyapja látható, ugyanis az az egyetlen fennmaradt felvétel róla. A néhai pápai Ernhoffer István a második világégés viharában, az egykori szovjet hadműveleti területen a doni visszavonulás során tűnt el. Holttestének helye máig ismeretlen. Egyetlen fotóját (amin bajtársai társaságában látható, s amelyet még ő maga postázott haza feleségének és gyermekeinek) és megmaradt munkakönyvét máig féltve vigyázza a család. De óvva becsült az a régi fotó is, amelyen Kerecsényi Zoltán anyai nagyapjának öccse, Sinkai Miklós látható, aki pápai textilgyári munkástanácsi tagként, forradalmi aktivitásaiért internálásban részesült 1956 ősze után.

Természetesen becses darabjai a Kerecsényi-féle családi albumoknak – mint általában minden hasonló családi gyűjteménynek – a jelesebb életeseményeket: ünnepeket, évfordulókat, házasságokat, a gyermekkor pillanatait megörökítettek, közülük is például az iskolai időszakokhoz kötődők. Ezek közül Kerecsényi Zoltán kiemelte azt, ami az ezerkilencszáznegyvenes évek legeleje körül lett lencsevégre kapva a Pápa melletti Ihászon, az 1849-es ihászi csata névtelen hősi emlékjelénél álló helyi iskolásokról – köztük apai nagyanyjáról. Nem sok fotó maradt fenn az 1900 és 1945 között Ihász határában állt népiskoláról és annak diákjairól. Ritka ez, éppen ezért a világháború végén megsemmisült (felrobbant) intézmény, s annak néptanítói, tanulói emlékére nem hiába kezdeményezett – ezen említett fotó reprodukciójának segítségével is – egy emlékeztető táblát kint, az ihászi temetőkert mellett felállítani Kerecsényi Zoltán mintegy három évvel ezelőtt.

A kiválasztott-kivetített, különféle familiáris fotóanyagokon érdekes volt felfedezni például a múlt század közepi Pápa egy-egy jellegzetes épületét, például a Fenyvessy-villa, a strandfürdő, vagy a volt Kilián-lakótelep egy-egy részletét. Az utóbbi volt Kerecsényi Zoltán édesapja felnövekedésének a helye. Ebből a pápai 1960-70-es éveket prezentáló időszakból jó pár – igencsak klasszikus, lakótelepi, „retró” hatású – fotó került ismertetésre, közülük talán méltán említésre érdemes az a kiliáni iskolai vonatkozású, amelyen még az egykori jeles pedagógus – osztályfőnök – Huszár Jánosné Rózsika néni és fia, a közelmúltban elhunyt Huszár Péter is szerepelt. De a bemutatott fotók sorában megragadó volt azokat is szemlélni, amelyek például az egykori pápai Elekthermax Pápai Vasas Sportegyesülettel, annak is labdarúgó szakosztályával voltak kapcsolatosak. Kerecsényi Zoltán édesapja itt kezdett futballozni, majd aztán huzamos időn át intézőként, edzőként is tevékenykedni. A családot számos emlék köti ehhez a nagy múltú egyesülethez, s annak várkerti sporttelepéhez (nem véletlenül készített történetéről közel tizenöt évvel ezelőtt egy emlékfüzetet és állíttatott emléktáblát Kerecsényi Zoltán). A Vasasos fotókon feltűnt többek között néhai Cibre Istvánné – Kerecsényi Zoltán apai nagyanyjának nővére –, sokak szeretett Teri nénijének alakja is, aki jelentős ideig szertárosként dolgozott az SE-nél.

A jól megsárgult, öreg fotópéldányok mellett újabbakat, színesebbeket is mutatott Kerecsényi Zoltán; olyanokat, amiken például a családhoz is közel álló Huszár János, H. Szabó Lajos, Kövy Zsolt, Szalai Antal, Móring József, Molnár Zsigmond, Gömbös Károlyné is szerepeltek. Mint mondta, ezen említett helytörténészek, lelkipásztorok, pedagógusok alakját, emlékét máig jó szívvel őrzi, sokat köszönhet nekik, – tőlük sok olyan ismeretet, tapasztalatot szerzett egykor gyermekként, ifjúként hazaszeretetből, hagyománytiszteletből, pápaiságból, amelyek máig hatnak rá, máig táplálják, – amelyekért amíg él, hálás lesz. Végül a közönség figyelmébe ajánlotta 2015-ben megjelent Magyarnak lenni – pápainak lenni című kötetét, amiben a vetítettképes előadás során családi és közösségi múltjával kapcsolatosan elhangzott részletek és képanyagok egyaránt föllelhetők.
A programon az Elsősorban pápai Városbarát Egylet önkéntesei: Horváth Lászlóné és Vennes Györgyné működtek közre felolvasással.

(Forrás: EpVE-Hírlevél, fotók:
EpVE + KZ családi archívum)