A történelmi belváros utcaszerkezetének sajátos vonását képezik a párhuzamos utcákat észak-dél irányban összekötő szűk, egy-másfél méter széles gyalogutcák, az úgynevezett közlék. Ezek századokkal ezelőtt kialakultak, némelyiket már Maynzeck Henrik 1730-as években készült várostérképe is feltünteti a mai helyén, illetve írásos adat is van a létezésükre a 18. századból - írja a Wikipedia a pápai közlékről, amelyek megnevezése is egyedülálló, a legtöbben sikátoroknak nevezik az országban ezeket a szűk kis utcácskákat.

Talán a Rákóczi és az Eötvös utcák közötti közle a leghangulatosabb, ám a falak itt is omladoznak, sok a szemét, a sár és az ürülék.

Más városokban is találkozunk hasonlókkal, talán a legismertebbek a szentendrei sikátorok, amelyek többsége egykor a kereskedőházak raktárrészének feltöltését szolgálták, ma hangulatos színfoltjai a városnak. S valóban, egészen másként néznek ki, mint a pápai közlék.

Sikátor Szentendrén - fotó: Holub Mihály

Pápán öt közle is található a Kossuth utcával párhuzamosan, a Korvin utcától egészen a Major utcáig, ez utóbbi, a Rákóczi és a Major utca közötti le van zárva.

Így fest a lezárt közle

Sajnos a többi sincs a szentendrei sikátorokhoz hasonló módon megbecsülve, sem a városlakók, sem pedig a városvezetés részéről. Az emberek egy része évtizedek óta toalettnek és szemetesnek használja ezeket a hangulatos kis utcácskákat, sajnos a takarításukra, karbantartásukra és a nem megfelelően viselkedők ellenőrzésére, szankcionálására sem fordítanak kellő figyelmet. Pedig többet érdemelnének azok a kövek, amelyeken Petőfi Sándor is sétált, és amelyeket hosszan lehetne hallgatni, ha mesélni tudnának. De nem tudnak, hanem bűzlenek az emberi és állati ürüléktől, szeméttől.