Szinte egyedülálló látványossága lenne a városnak, az ötven évvel ezelőtt tönkretett, elapadt forrás, kiszáradt patak. Múltba tekintő rovatunkban ezúttal a Tapolca patakra emlékezünk, mely a tervek szerint - ha nem is eredeti medrében - de újra átszelheti a várost.

Magyarország egyik legbővizűbb forrása

A patak léte és sorsa elválaszthatatlan forrásainak történetétől, mivel teljes egészében azokból táplálkozott. A Bakony nyugati lábánál, a ma közigazgatásilag Pápához tartozó Tapolcafő belterületén (volt) található a Dunántúl (sőt, Magyarország) egyik legbővizűbb forráscsoportja. A környék főként agyagos üledékekkel fedett felszínéből itt kis területen előbukkan a felső-kréta kori mészkő.
A mészkőből előtörő forráscsoportot mintegy 600 négyzetméteres területen csaknem 30 kisebb-nagyobb forrás alkotta, melyek összesített vízhozama az 1930-as években még 48000 liter/perc volt (ez 0,8 köbméter/sec -nek felel meg). A források 3 tavat alkottak: Déli-tó, Templom-tó, és Örvényes.

Pápa határáig kanyargós mederben, a sok malom miatt felduzzasztva, lassan haladt a patak. Itt egykor egy nagyobb, mocsaras tó volt, melybe a Bakony-ér vize is ömlött. Egyes leírások szerint e tavat már az ember duzzasztotta fel, a pápai vár védelme érdekében, a domborzati viszonyok alapján azonban valószínűsíthető, hogy az eredetileg is meglévő állóvíz kiterjedését növelték meg mesterségesen. A tó később, a pápai vár védelmi szerepének megszűnésekor lecsapolásra került, a Bakony-ér vizét a Tapolcával többé-kevésbé párhuzamos, a városon átvezető csatornába terelték, mely Pápát elhagyva, Acsád közelében ömlött a Tapolcába.

Patakunk szabályozott mederben, részben kertek, illetve házak között ért a belvárosba, ahol megkerülve a vár tömbjét, a jelenlegi kastélyparkon átfolyva, egy újabb malom után érkezett Pápa északnyugati, kertvárosi-falusias részére, majd elhagyta a várost.

A patak egyik jellegzetessége, a mai csókai körforgalom melletti kis park területén egykor elterülő Szélesvíz volt.

A képeslapokon csodásan tetsző kiszélesedett vízfolyás jóval a patak kiszáradása előtt megszüntetésre került, Pápa harmincas évekbeli városiasodásakor.

A bauxitbányászat tehet mindenről

A Tapolcafői források - és egyúttal a patak - életének, s már csak emlékekben, leírásokban élő fénykorának a bakonyi mélyművelésű bauxitbányászat, és az ennek érdekében végzett karsztvízszint-süllyesztés vetett véget. Az egyre nagyobb intenzitással folyó bányászat már az 50-es évektől éreztette hatását (itt még a XX. század folyamán egyre csökkenő csapadékmennyiség is számításba vehető), majd a 60-as években fokozatos vízhozamcsökkenés jelentkezett, míg 1967 márciusában apadni kezdtek a magasabban fekvő források, ez év szeptemberében pedig a Nagy-tó forrásai is megszűntek. Mivel a Tapolca vízmennyiségét teljes egészében a tapolcafői forráscsoporttól kapta, így kiapadásuk a patak halálához vezettek.

A felső források egy részére már a XX. század első felében vízművek épültek, melyek Pápa és térségének vízellátását szolgálják. A források hozamcsökkenésekor, illetve a karsztvízszint fokozatos süllyedésekor a meglévő kutakat egyre mélyebbre kellett fúrni, illetve újakat létesíteni hogy elérjék a csökkenő vízszintet, és kiszolgálják a növekvő ivóvízigényt. A Templom-tó egykori medrében ma a vízbázis épületei, konténerei vannak elhelyezve, a Déli-tó helyén részben kert, részben játszótér, és a csaknem beerdősült, legmélyebb részen a vízmű régi, ma már műemléknek tekinthető forrásházai állnak.

A patak medrét betemették, vagy lefedték és beépítették

Sajnos a patak elapadását követően senki nem gondolt arra, hogy belátható időn belül újraéledhet a forrás. A kiszáradt meder bűzlő, mocsaras árokká vált, amely zavarta a városlakókat. Így az egykor bővizű, a város képét meghatározó patak medrét betemették, vagy lefedték, helyén ma utcák, házak, kertek vannak, csak a Várkert területén maradt meg belőle egy pár 100 m-es szakasz, de láthatólag az is töltődött az évtizedek alatt, napjainkban csak egy kevés pangó víz található benne.

A város nyugati határán (a Szabó Dezső utcában, a Millenniumi Emlékparktól kezdve) még megvan a régi meder, ami csak időszakos csapadék- és szennyvizeket szállít, legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy vér folyt benne. Az egyik nyertes TOP-os projekt keretében ez a szakasz is lefedésre kerül.

Újjászületés, de már sosem lesz olyan, mint régen

A bakonyi bauxit- és szénbányák 1990 utáni sorozatos bezárása (jelenleg a térségben csak Halimbán folytatnak még mélyművelésű kitermelést) magával hozta a vízkiemelés drasztikus lecsökkentését, aminek hatására 1994-tõl a karszt vízmérlege pozitívvá vált, a vízszint folyamatosan emelkedett. A 2000-es évek elején már tapasztalható volt néhány alacsonyabb fakadási szintű forrás újraindulása (tapolcai Malom-tó, egyes tatai források).

A tapolcafői források várható felszínre bukkanását egyes szakvélemények csak 2020 utánra jelezték, főképpen azért, mert a Tapolcafőn található pápai vízmű jelentős vízkiemelést végez ma is, és ez helyileg késlelteti a karsztvízszint helyreállását. Feltehetően azonban a 2010-es év rekordmennyiségű csapadéka újabb lendületet adott a főkarsztvíztározó regenerációjának. 2010 tavaszán a tapolcafői források ismét felszínre törtek. 43 év után megtörtént, amiben sokan nem hittek már, talán egy kevesen még reménykedtek.

Mivel a régi meder már nem alkalmas a víz elvezetésére, sok helyen már nincs is meg, így Pápa városa nem kaphatja vissza régi, elvesztett patakját. Egyetlen lehetséges (és legegyszerűbb) megoldást a már létező Horgas-ér jelentette, mely a Tapolca vizeit vitte át valamikor (árapasztó jelleggel) a Kis-Sédbe. Ennek mederméretei bőven elegendőek a többletvíz biztonságos szállítására, így jelenleg a Tapolca vize teljesen elkerüli a várost.

A Tapolca legújabb kori történetét, a forrásvidék gondozását, emlékjelek, malomkerék állítását, tanösvény kialakítását a tapolcafői kertbarátok végzik hatalmas odaadással. Pápa önkormányzata szeretné felújítani az egykori patak nyomvonalát, és mert az eredetin (a beépítés mértéke miatt) ez már nem valósítható meg, új megoldást kerestek. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság folyamatosan végzett vízhozam-méréseket az utóbbi években. Ebből megállapították, hogy a vízhozam tizenöt éves távlatban egyre nő. Ezért a patakmeder, ami egyben a város csapadékvizének egy részét is elvezeti, rekonstrukcióra és revitalizációra szorul.

Korábbi tervekben az eredeti meder helyreállítása szerepelt, egészen a Bakony-érig, ennek első üteme meg is valósult, melynek keretében közmunkások végeztek növényirtást az egykori árokban, még 2012-ben. Anyagi forrás hiányában azonban ennél többre nem futotta, most azonban, miután az önkormányzat sikeresen pályázott a Bakonyér szabályozására, új terveket dolgoztak ki. E szerint a patak eredeti medrének közelében, szintén az Öreghegyen át egy jó állapotú árokban vezetnék el a Tapolca vizét, mely a Malomkertnél érné el a Bakonyeret, amelynek medre a szabályozásnak köszönhetően a tavaszi áradásokkor is el tudná vezetni a két patak vízmennyiségét. Mindez már 2018-ban megvalósulhat, így ha minden jól megy - habár nem az eredeti formájában - de újra élővíz szelheti át a várost és a sokszor igencsak szomorú képet sugárzó, ki-ki száradó Bakonyeret is elfelejthetjük.

A Tapolca vize végül 2019-ben tért vissza Pápa belvárosába, legalábbis részben.

Forrásként a marcal.hu honlapot használtuk. Fotók forrása: marcal.hu, Jókai Mór Városi Könyvtár, internet, archív fotók