Elsősorban pápai Városbarát Egyletünk (EpVE) 2020/21-es Vajda Péter Emlékprojektjének programtervében szerepelt, hogy a 2021 januári Vajda születési évfordulón ünnepséget tartottunk volna a vanyolai emlékházban, a községben magasodó emlékszobornál, valamint a pápai Vajda-lakótelep emléktábláinál. Szintén januárra terveztük a Vajda Péter tiszteletére meghirdetett gyermekrajzpályázat ünnepélyes díjátadóját, valamint az ifjúsági műveltségi-honismereti vetélkedő megrendezését is. De Pápáról koszorúzó küldöttséggel készültünk utazni Vajda Péter szarvasi nyugvóhelyéhez is. Sajnos, mindezek a járványhelyzet miatt meghiúsultak. A jelenlegi állás szerint a Vajda-vetélkedőt elhalasztottuk áprilisra, a Kossuth Lajos által kezdeményezett magyar függetlenségi nyilatkozat szentesítésének emléknapjára (április 14.); a „Zengjetek velem háladalt annak, ki ily széppé teremté a világot!” című Vajda-rajzpályázat kis díjazottjainak pedig óvodáikon keresztül a napokban juttatjuk el jól megérdemelt jutalmaikat.

Azonban a mostani, február 10-i évfordulónapot azért mégsem hagyhattuk annyiban. Ha már minden eddigi, az év elejére tervezett emlékprojekti programunk elmaradt, illetve halasztódik, úgy véltük, a 175. évfordulónapon mégiscsak jár a főhajtás Vajda Péternek Pápán még ha – a járványügyi elővigyázatosságok figyelembevételével – igen szűk körűen, jelképesen is. Ennek értelmében, február 10. kora délutánján nemzeti és piros-kék színű szalagokkal átkötött koszorúkkal a kezünkben, egy igen kis létszámú emlékprojekti küldöttséggel tisztelegtünk Vajda Péter emléke előtt a róla elnevezett pápai lakótelep 11. és II/B számú épületeinél.

A Pápa mellett világra jött Vajda Péter egy igazán univerzális személyiség volt, eredetileg orvosnak készült (e hivatási kiteljesedését éppen egy korabeli járvány miatti méltatlan körülmény vágta derékba), aztán lett belőle irodalmár, pedagógus, könyvtárszervező, népművelő, civil szervezeti vezető, s most ezen kis pápai koszorúelhelyező küldöttség tagjai között sem véletlenül tisztelgett emléke előtt orvos, pedagógus, könyvtáros, civil társasági tisztségviselő. A lakótelep két, 1971-ben és 2008-ban állított szürkemárvány emléktábláinál dr. Áldozó Tamás, Pápa város polgármestere, emlékprojekti fővédnök, Varga Rita, Vanyola község polgármestere, emlékprojekti társfővédnök, Fehér Mária, vanyolai címzetes főjegyző, emlékprojekti védnök, dr. Guiás János Zsolt főorvos, a körzet önkormányzati képviselője, Váminé Molnár Emma nyugalmazott városi könyvtáros, egyleti önkéntes helyezték el az emlékkoszorúkat.

Büszkének kell lennie minden pápainak arra, hogy a 19. század elején népünk öntudatra ébresztésén, a modern, polgári Magyarország megteremtésén fáradozó egyik leghaladóbb magyar gondolkodó, a „függetlenség bajnoka”, a negyvennyolcas magyar ifjak előfutára, Petőfi Sándor példaképe innen, Pápa városa mellől indult, hogy nevét immár több, mint ötven éve – minden társadalmi változást túlélve –, mind a mai napig egy nagy lakótelep viseli Pápán. Szerény főhajtásunkon Pápa polgármestere is kiemelte, hogy igazán kivételes az, hogy öt évtizeddel előttünk, valakinek a leleményes ötlete nyomán Vajda Péterről neveződött el ez a pápai lakótelep, holott az akkori időkben – ismerve a hajdani bevett gyakorlatokat – kaphatott volna más nevet is; nem éppenséggel lokális kötődésű történelmi személyiség nevét.

Vajda Péter a pici Vanyoláról indult, egy egyszerű, szegény jobbágyfiúból vált különleges tudóssá. Pályája, elképesztő akaratereje, rövidke életének rendkívüli eredményei, példái máig szóló tanulságokkal szolgálnak, s ezek nemzetformáló értékeinknek máig fontos részei kell, hogy legyenek. S ebben legfontosabb célcsoportnak a mai magyar ifjúságot kell tekintenünk, hiszen ők a letéteményesei az ország jövőjének és nem mindegy, hogy ebben a mai hamis világban mennyit merítenek a több évszázados gazdag érték-örökségből, a nagy elődök, így Vajda Péter tetteiből és emlékezetéből is. Ezen gondolatok jegyében indítottuk a Vajda-emlékprojektet is; – őrizni, ápolni, védeni fogjuk továbbra is a helyi-környékbeli Vajda-emlékezetet.

Kerecsényi Zoltán,
az EpVE ügyvivője,
a Vajda-emlékprojekt koordinátora

A Pápa, Vajda Péter lakótelep II/B számú épületén 1971 óta álló
szürke márvány emléktábla felirata:

„Vajda Péter lakótelep. A magyar közművelődés nagy egyénisége halálának 125. évfordulója alkalmából. Pápa Város Tanácsa, 1971.”

A Pápa, Vajda Péter lakótelep 11. számú épületén 2008 óta álló
szürke márvány emléktábla felirata:

„Vajda Péter (1808–1846) publicista és pedagógus. 1808. január 20-án született Vanyolán. Újságíróként 1831-től kezdődően több közéleti lap írója; fordít, almanachot szerkeszt, tankönyveket ad ki, az irodalomból él. 1843-tól érdeklődése a pedagógia felé fordul és állást vállal a szarvasi gimnáziumban. 1846. február 10-i halála után Petőfi Sándor szép versben, ritka erkölcsi nagyságát méltatva búcsúzott tőle. Születése 200. évfordulója alkalmából állíttatta Pápa Város Önkormányzata – 2008.”

(Forrás: EpVE – Hírlevél,
fotók: EpVE, LM/Napló)

Petőfi Sándor

Vajda Péter halálára

Oh természet, midőn alunni mentél,
Alunni a múlt ősznek végivel:
Elbúcsuzál-e kedves gyermekedtől,
Elbúcsuzál-e leghívebb fiadtól?
Őtőle?… és ha elbúcsúztatok:
Gondoltad-e, hogy végbucsútok ez? – –
Alszod, természet, téli álmadat…
Alszol… vajon megálmodád-e már,
Megálmodád-e azt a bánatot,
Mely ébredésed reggelén megüt?
Föl fogsz ébredni, fölkelt a tavasz,
S a csalogány mond legszebb éneket
Föltámadásod hangos ünnepén;
Pedig volt egykor, aki érkezésed
A csalogánynál szebben üdvezelte.
Te széttekintesz, s kérdeni fogod:
Hol van legelső dalnokom? hol ő?…
Egy sírhalom lesz rá a felelet.
Oh, természet, viseld gondját e sírnak,
Melynek lakója leghivebb fiad,
Viseld gondját… ültesd áldás gyanánt
Virágaid legszebbjeit reá;
Ugysincs e honnak, nincs hálás keze,
Hogy megtegye, ha elmulasztanád.
Oh, e hazában olyan sok jeles
Sírján ingatja vándor fuvalom
A feledésnek tüskebokrait! –
Vagy mondd, hazám, hogy multad illeti,
Csak multadat s nem a jelent, e vád;
Mondd, hogy szivedben lesz egy kis helye
Maradni-méltó emlékezetének.
Vagy nem méltó-e rá, hogy a haza
Szivében hordja annak emlékét,
Ki a hazát szívében hordozá?…
Emlékezést, emlékezést neki!
S ha sírhalmához mentek: ejtsetek
Reá egy könnyet, mert megérdemel
Egy könnyet az, ki annyit szárított föl
Meleg lelkének hő sugaraival! – –
És míg ti benne dalnokot sirattok:
Az én könnyűim hadd omoljanak
A függetlenség bajnok férfiáért,
Ki e hajlongó, görnyedő időkben
Meg nem tanúla térdet hajtani,
Ki sokkal inkább hajtá le fejét a
Szabad szegénység kőszikláira,
Semmint a függés bársony pamlagára. – –
Sirassa benned, elhunyt férfiú,
A természet leghívebb gyermekét,
Sirassa benned dalnokát a hon…
Legkeserűbb az én könyűm, ki benned
A függetlenség hősét siratom!

( Pest, 1846. február 10. után

Rövid szarvasi tartózkodása során Petőfi Sándor is lerótta kegyeletét kedves barátja, példaképe, Vajda Péter sírjánál 1846 februárjában. )