Az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) rövid főhajtást tartott 2019. december 7-én, szombaton kora délután a helyi kulturális-művészeti élet néhai emblematikus alakja, Borbély Lajos emlékére, elhunytának öt esztendős évfordulója alkalmából, nyugvóhelyénél, a pápai Alsóvárosi köztemetőben.

Borbély Lajos elképesztően gazdag életpályája során többek között vezette az önkormányzat művelődési osztályát, a Pedagógus Művelődési Házat, tizenegy évig volt a Játékfesztivál, öt évig a Borfesztivál főszervezője, több mint tizenkét évig a Gyurátz Ferenc Gondolkodó Kör vezetője.
A síremléknél az egylet felkérésére rövid emlék-gondolatokat Mező Lászlóné pápai festőművész osztott meg, verssel Horváth Lászlóné egyleti önkéntes működött közre.

Mező Lászlóné kiemelte: „Bizonyára sokan ismerik Antonius híres mondását Shakespeare drámájából: »Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni.« Mi most ide EMLÉKEZNI jöttünk és DICSÉRNI! Emlékezzünk, hogy a feledés homálya ne temesse el Borbély Lajos érdemeit és emberi nagyságát, és dicsérni jöttünk, mert megérdemli! Ne feledjük hát el sokunk kedves barátját, ismerősét, Pápa városának derék tisztviselőjét, az evangélikus egyház presbiterét, a jeles festőművészt, generációk szeretett tanár bácsiját!”
Végül a megjelentek Borbély Lajos fiával, Borbély Zsolttal és Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivővel elhelyezték az emlékező kis közösség emlékcsokrát és mécseseit.

Mező Lászlóné festőművész elhangzott emlék-gondolatai:

Tisztelt emlékezők!
Megvallom, nagyon nehezen szántam rá magam, hogy kiálljak ide és beszédet mondjak Borbély Lajos művész-tanár úr halálának ötödik évfordulóján ezen a megemlékezésen. Sokan vannak itt akik nálam jobban és régebbről ismerték, szerették és tisztelték, tanítványai voltak, vagy gépkocsit vezetni tanított.
Én húsz éve ismertem meg Pápára költözésem után egy kiállítás alkalmával. Ő voltaki biztatott, hogy folytassam a rajzolást és festést, amit A. Tóth Sándor festőművész–tanár rajzszakkörében a „Körben” diákkoromban elkezdtem, és munkás éveimben nem műveltem. Teljes szívemből köszönöm Tanár Úr, mert az életemet már nem tudnám elképzelni nélküle. Meghívott a Képzőművészek Nyári Szabadegyetemére melyet 2000-ben ő indított el, szervezett meg, amely azóta is minden nyáron egy hétre összefogja a pápai és környékbeli képzőművészeket. Ezen kívül a Tizenkettes színkörben is tanítványa voltam, mert tanulni soha nem késő, és őtőle lehetett, szakmát és emberséget is.
Szinte felsorolhatatlan az a hatalmas életmű, amelyet létrehozott szeretett városa, Pápa kulturális gazdagodása érdekében. Szívvel lélekkel Pápai volt, pedig Kemeneshőgyészen született 1948-ban. Ötödikes korában költözött szüleivel Pápára. Jó tanuló volt, de igazán rajztehetségével tűnt ki társai közül. A Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett, a pécsi Tanárképző Főiskolán földrajz-rajzszakon diplomát szerzett. Már itt a főiskolán kialakította egyedi egyvonalas festői stílusát. Pápán kezdte tanári pályafutását. Igazi tanár volt, elhivatott és elkötelezett. Rajzot tanított, ízlést formált, alakította a gyermekek személyiségét. Kreatív gondolkodását dicséri, hogy a „Tervezzünk tárgyakat” vetélkedőkön diákjai számos díjat nyertek. A tanulást soha nem hagyta abba, munkás évei alatt is folyamatosan tovább képezte magát. Elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, gépjármű-szakoktatói vizsgát tett, rendezvényszervezői tréninget végzett.

Majdnem két és fél évtizedig tanított, és munkája mellett a Pedagógus Művelődési Ház vezetését végezte nívós programokat szervezve. Elindította a Helytörténészek Körét, a „Szűkebb Pátriánkat”, városnéző séták, honismereti előadások szervezése fűződik tevékenységéhez. Mindezeken kívül a Pápai Művelődéstörténeti Társaság elnökségében is szorgosan tevékenykedett.
Jó szervezőnek és vezetésre termett embernek bizonyult, így 1991-ben a Művelődési Osztály élére került. Munkássága meghatározó volt a város kulturális programjaiban. Sokunknak az ő neve hallatán azonnal a Nemzetközi Játékfesztivál ugrik be, melynek 11 évig volt a fő szervezője. A Somlói Borrend mestere és 5 évig a Borfesztiválnak is fő szervezője. 1995-ben elindította a Pápai Expot, amely azóta évente megrendezésre kerül, és országosan is elismert rendezvény lett.
Borbély Lajos hívő ember volt. 2000-től az evangélikus egyház presbitere, valamint tagja a Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola Igazgató Tanácsának. Több mint 12 évig vezette a Gyurátz Ferenc Gondolkodó Kört, melynek az általa meghívott előadói a magyar kultúra és művészeti élet városunkhoz kötődő jeles képviselői voltak.
Nem szóltam még kiemelkedő festőművészi tevékenységéről, számtalan kiállításáról belföldön és külföldön egyaránt. Ezen a téren említem meg, hogy újra elindította az A. Tóth Sándor által szervezettPápai Tárlatot, ami a helyi művészek éves kollektív kiállítása. Ha rajta múlik a Pápai Art nevű kiállítás ahol az amatőr festők mutatkozhattak be ma is működne még. Borbély Lajos álma volt Pápát olyan művész paradicsommá tenni, mint Szentendre. Ezért indította újra a művésztelepet, melyet lelkesen szervezett és vezetett.
Tudom, hogy ezen tevékenységeken kívül még nagyon sok értékes dolgot művelt, de nem szeretném Önöket lexikális felsoroásokkal untatni. Bizonyára sokan ismerik Antonius híres mondását Shakespeare drámájából: „Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni.” Mi most ide EMLÉKEZNI jöttünk és DICSÉRNI! Emlékezzünk, hogy a feledés homálya ne temesse el Borbély Lajos érdemeit és emberi nagyságát, és dicsérni jöttünk, mert megérdemli! Ne feledjük hát el sokunk kedves barátját, ismerősét, Pápa városának derék tisztviselőjét, az evangélikus egyház presbiterét, a jeles festőművészt, generációk szeretett tanár bácsiját! Kedves Lajos, nyugodjál békében!

(Forrás: EpVE-Hírlevél,
fotók: EpVE)