„Óh népem, légy te méltó nagy őseidhez, a szent prófétákhoz és ragadj fegyvert és siess védelmezni a magyarok hazáját, mely a te hazád is!”

E buzdító, szép mondat a függetlenségéért küzdő magyar haza szolgálatába 1848-ban elsők között állt Lőw Lipót pápai rabbitól való, aki 210 esztendeje, 1811. május 22-én született, és aki éppen 175 esztendeje, 1846-ban került a dunántúli Pápa városába.

Honfiúi kötelezettségének odaadással tett eleget országszerte – közte Pápán és környékén is – a magyar zsidóság 1848/49-ben, s ebben nem kis szerepe volt Lőw Lipót rabbinak. Hatására nyolcvanhét zsidóember jelentkezett a pápai nemzetőrségbe, akik valamennyien részt vettek a Dráva-vonal védelmében. Majd 1848 novemberének végén, a Pápán kezdődő honvédtoborzás alkalmával szintén az ő óriási szívvel-lélekkel való buzdító munkájának köszönhetően közel negyven zsidó fiatal állt be a honvédek közé is. Maga Lőw rabbi is ott állt a kossuthi zászlók alatt hús-vér valójában, együtt volt a honvédekkel; a sellyei táborban tábori lelkészként – 1848 júliusában – nagyhatású, lelkesítő beszédet mondott a pápai nemzetőröknek „Az Isten velünk vagyon!” címmel. Ez az elhangzott, kivételes szónoklat írásban, nyomtatott formában a Pápai Református Kollégium nyomdájának jóvoltából máig fennmaradt, sőt immár négy-öt esztendeje hivatalosan helyi és megyei kulturális örökségi értéknek is számít, miután Pápa Város Önkormányzatának, valamint a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Veszprém Megyei Értéktár Bizottsága 2016-17-ben felvette a helyi, megyei értéktárba. Immár egy évtizede pedig kezünkben tarthatjuk dr. Hidvégi Máté professzor úrnak köszönhetően azt a „Lőw Lipót főrabbi élete” címet viselő kis dokumentumkötetet, melyet még a néhai Politzer Sándor vezette helyi zsidó kulturális hagyományőrző egyesület adott közre, s melyet most is, ezen az idei évfordulókon is szeretettel ajánlok ezúton az érdeklődők szíves figyelmébe. De jó szívvel ajánlom a „Naplók, versek, levelek a szabadságharc korából” című emlékkötetet is, amit 1998-ban H. Szabó Lajos állított össze. Az egykori emblematikus pápai, Pápa környéki lokálpatrióta-író idén lenne kilencvenéves; öt éve hunyt el. Ebben a szép könyvben is fellapozható a fentebb említett Lőw-féle tábori beszéd, valamint egy naplórészlet a pesti Újépületben töltött fogsága idejéből.

Idei kerek évfordulói alkalmából elevenítsük fel az alábbiakban – röviden – a néhai jeles pápai rabbi alakját, életútjának főbb állomásait:

Lőw Lipót Júda Leib Löw néven 1811. május 22-én látja meg a napvilágot a csehországi Černá Horán a II. Rudolf császár korában élt legendás prágai rabbi, Judah Löw ben Bezalel leszármazottjaként. Tanulmányait 1824 és 1835 között a třebíči, kolíni, lipníki és kismartoni jesivában (a zsidó hagyomány szerint a Tóra tanulmányozásának intézménye) kezdi, majd a pozsonyi líceumban folytatja; a pesti és bécsi egyetemeken nyelvészetet, pedagógiát és keresztény teológiát tanul. Rövid nevelősködést követően – 180 esztendeje – 1841 kora őszén kerül Nagykanizsára rabbinak. Ő lesz az első, aki zsinagógában magyarul mer prédikálni, nem kis visszatetszést váltva ki ezzel konzervatív hittársaiból. Élére áll a zsidóság polgári és politikai egyenjogúsításáért vívott küzdelemnek.

175 éve, 1846-ban hívják meg a pápai zsidó hitközség élére, ahol a frissen épült zsinagógát magyar nyelvű beszéddel szenteli fel. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörése itt éri; buzgó hívévé válik a magyar szabadságeszmének – pedig a ’48-as alkotmány sem ad egyenjogúságot és polgárjogot a magyar zsidóságnak –, rendkívül fontos szerepelőjévé válva a pápai ’48-as eseményeknek, s tábori lelkészként is szolgálva az ügyet. A bukást követően ellenségei Pápán feljelentik, felségsértés és lázítás vádjával börtönbe vettetik.

Báró Sina György bankár-filantróp lesz az, aki segítségére siet, kéthavi fogság után, 1849 decemberében Haynauék szabadon engedik. (Kevesen tudják, hogy az éppen holnap 165 esztendeje – 1856. május 18-án – elhunyt Sina báró hallatlanul nagy szerepet játszó volt a Lánchíd megépítésében. Segítve gróf Széchenyi Istvánt, a finanszírozást ő szervezte meg az ausztriai Rothschild-bankház bevonásával, és ő adta hozzá a legtöbb pénzt. Ezen érdeme miatt neve – az uralkodóéval és a „legnagyobb magyaréval” együtt – a híd pesti hídfőjén arany betűkkel van gránitba vésve mindmáig.) Pápára visszatérve újabb és újabb zaklatások érik Lőwöt; közben hívja a lembergi, a brünni, a bukaresti hitközség, illetve a berlini zsidó főiskola is, azonban mindezek hívását rendre visszautasítja. Végül a szegediek meghívásának enged; szegedi főrabbivá avatják. Hivatalát mintegy huszonöt éven át, egészen haláláig viseli.

Lőw főrabbi gyakorlati hitéleti szolgálatán túl rendkívül szerteágazó – pl. teológiai, politikai, oktatási, régészeti, folklorisztikai – témájú, aktív tudományos munkásságot is folytat. Számtalan cikket publikál magyar, német, héber nyelveken a bel- és külföldi lapokban. Óriási tiszteletnek örvend 1875. október 13-án bekövetkező haláláig a közéletben; a magyar kormány, de még maga a császár-király Ferenc József is kikéri rendszeresen véleményét vallási kérdésekben. Így jelentős mértékben járul hozzá az 1867-es emancipációs törvény megszületéséhez is.

Elhunytát követően fia, Lőw Immánuel örökli hivatalát, aki igen méltó utódjának bizonyul mind vallási, mind nemzetközi hírű tudós tekintélyként. Ő mondta egyszer egy II. Rákóczi Ferenc fejedelemről szóló beszéde közben: „A nemzet hű fiává nem a származás, nem a fajrokonság, hanem a rokon érzés, s a csatlakozó önfeláldozat avat. Nem a szívnek vére, hanem a szívnek verése…”

Lőw Lipót fia, az ugyancsak hű hazafi, a világhírű zsidó hittudós, szegedi főrabbi, orientalista, művelődéstörténeti író agg korára tragikus sorsúvá válik. Ahogy a neves magyar történész, Marjanucz László írja „Lőw Immánuel tragikus sorsa a háború végén (Adalékok a zsidótörvények szegedi végrehajtásához)” című írásában: „…90 évesen, megbélyegzetten indult el utolsó útjára kék köpenyében, egyetlen poggyászával, egy pokróccal a karján. Bevagonírozták a rabbi kar világhírű nesztorát, akinek érdekében hiába intézett levelet Hamvas Endre püspök belügyminisztériumba. Az 1944. június 28-án Strasshofba indított szerelvény Budapesten rövid időre megállt, s lekapcsolták azt a vagont, amelyben Lőw is tartózkodott. Már Szegeden is nagybetegen került be, útközben rosszul lett és kiemelték a deportáló vagonból. A róla emlékező Scheiber Sándor szerint a megérkezése utáni első szava ez volt: Ein tragisches Ende für Lőw (Lőw tragikus vége). Előbb az Aréna úti (Dózsa György út) zsinagóga körül létesített gyűjtőtáborba vitték, majd mentőautón a Wesselényi utcai zsidó szükségkórházba szállították. Itt halt meg 1944. július 19-én. A Farkasréti temetőben Scheiber Sándor búcsúztatta július 21-én. …a főrabbit a Budapesti Hitközség temette el. 1947. április 23-án exhumálták, hogy földi maradványai visszatérjenek a család százéves lakóhelyére, amelynek hagyományaihoz, kultúrájához egész életében ragaszkodott…” Síremléke a szegedi zsidó temetőben található, ahogy édesapjáé, Lőw Lipóté is.

Bennünket, pápaiakat egy szebb időket látott teljes nagy épület, a 175 esztendővel ezelőtt, 1846. szeptember 11-én magyar nyelvű beszédével felszentelt pápai zsinagóga – hazánk harmadik legnagyobb zsinagógája – emlékeztet Lőw Lipótra. Egyszer megérdemelne egy emléktáblát rajta/benne Lőw Lipót!

Az évfordulók alkalmából írta-összeállította:

Kerecsényi Zoltán
lokálpatrióta,
az Elsősorban pápai
Városbarát Egylet (EpVE)
ügyvivője

Pápa, 2021. május 17.

Felhasznált és ajánlott irodalmak:

- Az Isten velünk vagyon! – Lőw Lipót pápai rabbi beszéde – 1848. = https://ertektar.papa.hu/ertekek/kulturalis-orokseg/az-isten-velunk-vagyon-low-lipot-papai-rabbi-tabornok-beszede-1848 (Letöltés ideje: 2021. május 17.)
- Béth Hácháim: Történelmi utazás a sírok között. = https://szegedpanorama.blogspot.com/2012/09/a-szegedi-zsido-temeto-hantjai-kozott.html (Letöltés ideje: 2021. május 17.)
- H. Szabó Lajos: Pápa és környéke 1848-1849. Magánkiadás, Pápa, 1994.
- H. Szabó Lajos: Naplók, versek, levelek a szabadságharc korából. Magánkiadás, Pápa, 1998.
- Dr. Hidvégi Máté: Lőw Lipót főrabbi élete. Pápa és környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület, Pápa, 2011.
- Lőw Immánuel – A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. = https://hu.wikipedia.org/wiki/Lőw_Immánuel (Letöltés ideje: 2021. május 17.)
- Lőw Lipót – A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. = https://hu.wikipedia.org/wiki/Lőw_Lipót (Letöltés ideje: 2021. május 17.)
- Marjanucz László: Lőw Immánuel tragikus sorsa a háború végén (Adalékok a zsidótörvények szegedi végrehajtásához). = http://acta.bibl.u-szeged.hu/2911/1/historica_114_115-124.pdf (Letöltés ideje: 2021. május 17.)
- Sina György – A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. = https://hu.wikipedia.org/wiki/Sina_György (Letöltés ideje: 2021. május 17.)

(A nyitóképek forrása: kataliszt.blogspot.com, darabanth.com; „Az Isten velünk vagyon!” című 1848-as kiadvány borítójáról lévő fotó forrása: https://ertektar.papa.hu/ertekek/kulturalis-orokseg/az-isten-velunk-vagyon-low-lipot-papai-rabbi-tabornok-beszede-1848 /Letöltések ideje: 2021. május 17./)

Az idős Lőw Lipót
(Kerecsényi Zoltán grafikája; Pápa, 2021)