A megemlékezésen dr. Áldozó Tamás mondott beszédet. A polgármester a magyar történelem legtragikusabb eseményének nevezte az első világháborút lezáró békediktátumot. Felidézte 2004. december 5-ét, amikor magyarokat magyarok ellen hangoltak és sebeket téptek fel, valamint a közönyt, hogy egymásra következő generációk tudatából mosódott ki az összetartozás érzése, az igazi határokat az ebből fakadó közöny húzta közénk, nem pedig a térképen matató politikusok - hangzott el.

Ugyanakkor aláhúzta: a nemzethez való tartozás a közös hagyományból, a kulturális örökségből és az ősök tiszteletéből való részvállalás, amiről maga dönthet mindenki. Maga, hiszen Magyarország elsősorban bennünk él, aztán ha bennünk él, akkor hordozzuk magunkkal mindenhol, Lendván vagy épp Kárpátalján, Pozsonyban vagy a legkisebb, völgyek között eldugott székely faluban is – mondta, majd az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló 2010. évi törvényére hivatkozott. - Az Országgyűlés 2010. május 31-én kinyilvánított akaratával egyetértésben valljuk, hogy: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”

A megemlékezés a Tarczy iskola diákjainak fellépésével folytatódott, majd pedig koszorúzással és a Szózat hangjaival zárult.

A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a Fő téren fellépett az Ismerős Arcok és Papp Gyula.