Pápa Magyarország egyik legszebb barokk városa, a Magyarországi Református Egyház központja a Dunántúlon. Híres emberek éltek városunkban, töltötték itt diákéveiket, alkottak maradandó értéket az utókor számára. A város utcáit járva lépten- nyomon a kulturális és a történelmi örökségünkkel találkozhatunk, melyre méltán lehetünk büszkék.

Sajnos mindezek mellett van még valami, amibe mindenhol belebotlunk, bárhol is járunk. Ez nem más, mint a hanyagul eldobált cigarettacsikkek, és ez a legtöbb településen így van. Mielőtt bárki a közterület tisztaságáért felelős szerveket hibáztatná szögezzük le, hogy az utcákon lévő hulladékért (nem csak a cigarettacsikkért) az a felelős, aki azt eldobta. Túl azon, hogy a dohányzásból származó hulladék nem szép látvány, jelentős környezetszennyező hatással is bír.

Első sorban a talajra, a növényekre és a vízre is, ráadásul ez a közvetlen környezetünket érinti. Egyes becslések szerint egy cigicsikk kb. 1000 liter vizet szennyezhet be, a talajszennyezés pedig a növények fejlődését gátolja. A KSH adatai alapján a lakosság 27 százaléka rendszeresen dohányzik, így mindig lesz belőle utánpótlás és vég nélküli feleadatot adva többek között a lakóknak, akik az ingatlanaik előtt próbálnak rendet tartani. Sajnos a dohányosok egy része egyáltalán nem tiszteli azt a munkát, amit mások a közterület tisztaságáért tesznek, nem foglalkozik azzal, hogy a közvetlen környezetet védjék azzal, hogy első szeméttárolóig eljussanak a csikkel, pedig tároló van bőven kihelyezve az utcákon.

A problémára megoldást jelenthet és a dohányosok között teret hódíthatna az egy-két ezer forintért megvásárolható kis méretű hordozható hamutartó, ami mindig kéznél lehet. Illetve érdemes kiemelni, hogy a nemdohányzók érdekét első sorban az szolgálná, ha a közterületeken való dohányzás szigorúbb korlátozás alá esne.

Elég csak egy olyan egyszerű példát említeni és talán mindenki számára ismerős, hogy milyen kellemetlen, de talán inkább bosszantó, ha előttünk egy dohányzó ember sétál az utcán. Ilyenkor két lehetőség van, vagy elviseljük, vagy átmegyünk a másik oldalra, tehát a nemdohányzó kényszerül rá, hogy alkalmazkodjon.

Mindent összevetve egy kis odafigyeléssel a dohányzás okozta szemét mennyisége csökkenthető lenne. Ha már büszkék vagyunk arra, hogy városunk utcáit járta - a teljesség igénye nélkül – Petőfi Sándor, Jókai Mór, Deák Ferenc, akkor a dohányosok is tiszteljék meg emléküket azzal, hogy nem ott dobják el a dohányzásból származó hulladékot.

Böröczky András
szociálpedagógus