Koszorút vittek az "Elsősorban pápai"-Városbarát Egylet hívására a jeles költő helyi tisztelői január 27-én szombaton délelőtt; pár nappal idei, kerek 40. halálozási évfordulója előtt Nagy Lászlónak a tiszteletére a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma falán álló emlék-reliefhez, valamint az egykori pápai római katolikus fiúiskola épületének (ma Szent Anna Óvoda) Zimmermann utcai főhomlokzatán álló gránit-emléktáblához.

A főhajtáson Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő, városi képviselő rövid beszédében elmondta: csodálatos dolog az, hogy annyi jeles, híres-neves magyar irodalmi személyiség származik Pápa és vidékéről, vagy kötődik valamilyen formán városunkhoz és környékéhez, akiket mind a mai napig idézhetünk-megidézhetünk, akik annyi sok mindent adtak ennek tájnak, ennek a hazának, a magyarságnak. Utalt a Pápa mellett született Vajda Péterre, a városban diákoskodó Petőfi Sándorra és Jókai Mórra is. Petőfiék, Jókaiék után mintegy száz esztendőre újra szép, tündöklő "csillagok" emelkedtek innen, Pápáról: Nagy László és Csoóri Sándor. Akár száz évvel korábban Petőfi és Jókai, akik itt ismerkedtek össze egymással és kötöttek barátságot, ugyanitt, száz évvel később, Nagy László és Csoóri Sándor is itt, Pápán találkoztak össze és lettek jó barátok, s erre emlékeznünk és büszkének kell lennünk! - hívta fel a figyelmet Kerecsényi.

Nagy László e tájról származott, a Somló hegy lábától, Felsőiszkázról, majd útja ide, hozzánk, szülővárosunkba vezetett, előbb a római katolikus fiúiskolába, majd a nagy múltú protestáns Kollégium kereskedelmi iskolájába. Előbb - akár száz évvel korábban Jókai, Petőfi, Orlai - ő sem azzal foglalatoskodott, mint amivé végül főként vált, hiszen elsősorban inkább akkortájt festőnek, képzőművésznek készült, A. Tóth Sándor kezdte felébreszteni őbenne is igazán a tehetséget, de aztán egyszer, karácsony táján, az egyik pápai kirakatban meglátta József Attila verseskötetét; ettől aztán szinte minden megváltozott a számára, „álmodott vele, dolgozott érte”, nem volt számára akkor áhítottabb könyv a karácsonyi kirakatban, mint „az a sötétzöld táblás, arany címbetűs József Attila", a Kollégiumból naponta odavonzotta magához, gyűjteni kezdett rá, végül sikerült megvásárolnia két, eladott lovas vízfestménye árából, illetve eljárt egy helyi keramikushoz színezni sok „Mária-szemöldököt, Jézuska-rózsaszínt, szamár-szürkét”, hogy a könyv ára összejöjjön. Katonazubbonyban kezdett bejárni a pápai Kollégiumba, akárcsak őt megelőzve száz évvel Petőfi Sándor. Ő is elkezdett járni a Képzőtársaság üléseire, majd a város tekintélyes irodalmi egyesületébe, a Jókai Körbe. Kisalakú papírlapokból összefűzött, zsebre vágható füzetkébe kezdte írogatni verseit, először fő ihlető témája a szerelem és a kételkedéssel vegyes Isten-hit lett, melyek alaphangjai vélhetően olvasmányélményei, valamint Ady Endre, József Attila, Sinka István és az iskolai időszakok alatt megismert zsoltárok által lehettek eredeztethetők. De szerencsére Nagy László a költészet mellett sohasem adta föl a képzőművészetet sem, élete végéig versei mellett kézműveskedett, festett, rajzolt, faragott.

Az irodalom szeretetét, a rímek világát azonban a pápai évek alatt beárnyékolták a háborús történések az 1940-es évek elején. Sok keserűségben, nélkülözésben lett része, az iskola is hadikórházzá alakult, több társa a frontra indult, volt polgári iskolás osztályfőnökét, Bihari tanár urat családjával együtt Auschwitzba deportálták. Nagy László szerencsére beteg lába miatt megúszta a katonai vagy levente szolgálatot. Hazamenve a szülőfaluba, ő is segédkezett a gyújtóbombáktól leégett házaknál, segítette temetni a halottakat, menekíteni az állatokat. Iszonyatos lehetett az az 1944-es Magyarország; nem csoda, ha „borzas lélekről”, „kínhalálról”, mérhetetlen kiábrándultságról írt abban a bizonyos "Már itt kuksolok" címet viselő pápai költeményében - emelte ki Kerecsényi Zoltán, aki részleteket is idézett Csoóri Sándor és Huszár János pápai vonatkozású, Nagy diákoskodásával kapcsolatos visszaemlékezéseiből, illetve elmondta a költő emblematikus versét, a "Ki viszi át a Szerelmet" címűt.

Az emlék-gondolatokat követően a megjelent egyleti önkéntesek, illetve a hozzájuk csatlakozott Jókai Körösök, ny. pedagógusok, illetve az egykori pápai római katolikus fiúiskola megjelent öregdiákjainak képviselői is elhelyezték a Kollégium Március 15. téri homlokzatán álló, Somogyi József szobrász által alkotott Nagy László-relief alá, majd pedig a Szt. Anna Óvoda falán lévő emlékjel alá emlék-szalagokkal átkötött koszorúikat a négy évtizede elhunyt poéta tiszteletére. A megemlékezés végén aztán megtekinthették azt a Kiss László pápai művésztanár által alkotott, kőből faragott Nagy László portré-domborművet is, amely várhatóan a közeljövőben a Pápai Szakképzési Centrum Jókai Mór Közgazdasági Szakgimnáziuma Veszprémi úti épületében lelhet méltó helyre.