A költő utolsó pápai tanévének a 2019/20-as esztendőben van 75. évfordulója, valamint első verseskötete, a Tűnj el fájás 70 éve, 1949-ben látott napvilágot. A hagyományoknak megfelelően az „Elsősorban pápai” Városbarát Egylet hívására idén is koszorúelhelyezésekre került sor a költő emlékére Pápán január 26-án délelőtt. A Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, városi képviselő által vezetett kis egylet vállalt emlékőrző feladatai közt, a pápai Petőfi-hagyományok mellett kiemelkedik a pápai Nagy László-emlékek kulturális emlékezetben tartása is. Az egylet önkéntesei, Nagy László helyi tisztelői évek óta, január 30-a környékén, Nagy László halálának napjához közel koszorúkat visznek a poéta hajdani helyi iskoláihoz, a Zimmermann utcai néhai Római Katolikus Polgári Fiúiskola (ma Szent Anna Óvoda), illetve a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma homlokzatain található emlékjelekhez. Az idei főhajtásra még egy Nagy László-emlékfüzetet is megjelentetett az Egylet, mely Kerecsényi Zoltán tavalyi emlékező beszéde és tizenhárom esztendeje a költő pápai kötődéséről írt kötete alapján készült, melyből minden megemlékezésen résztvevő kapott egy-egy ajándékpéldányt, de juttatnak el majd belőle a helyi oktatási intézményeknek is. Egykori útbaindító, költővé érlelő diákvárosában immár három tábla is hirdeti Nagy László emlékét lakóházának helyén, illetve két volt iskoláján, s utca is viseli a nevét Pápán. Emlékezete pedig a 2018-as esztendőtől (ekkor volt 80 éve, hogy Nagy László pápai diák lett, és 40 éve, hogy elhunyt) Kerecsényi Zoltán ajánlására a pápai, települési értéktár részévé is vált.

Az Egylet idei főhajtása egybeesett a huszadik század másik jelentős magyar költője, Ady Endre 100. halálozási évfordulójával is. Gazdag, idézetekre fűzött emlékbeszédében Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő érdekességként kiemelte: Nagy László Iszkázon az Ady Endre utca 1. sz. alatt született, a Biblia, a kalendárium, no meg a Petőfi-kötet mellett Ady-kötet volt a Nagy-család polcán; későbbi vallomása szerint Nagy László a Föl-földobott kő című Ady-verset olvasta életében először, az ragadta meg gyermekként, majd Ady költészetével és prózájával behatóbban, mélyen Pápán találkozott igazán. A diákkori Ady-imádat óta Ady születésének 100. évfordulójáig (1977) mintegy átszövi költői pályáját a nagy költőelőd neve. Prózai írásaiban, visszaemlékezéseiben, vallomásaiban gyakran hivatkozik emberi-költői példájára. Költeményei között két írással, A föltámadás szomorúsága* prózaverssel és a Szervátiusz Tibornak ajánlott Ady Endre andezitből** című verssel közelíti az Ady-kérdést. A nemcsak költő, de képzőművész Nagy László később Ady alakját festményen, rajzon is megörökíti, gondoljunk csak a nagybeteg Ady utolsó „kalapos” fényképe alapján készített Ady-ikonjára (1972), vagy Szécsi Margit Karnevál című verséhez készített tusrajzára („A mi hercegünk a fekete Ady úr” 1964.).

(Részlet Kerecsényi Zoltán beszédéből:)
„Életének utolsó nyilatkozatában, 1977-ben, az Ady-jutalomdíj átvételekor a következőképp vallott Pápáról indult Ady-szeretetéről Nagy László: » A Pápai Református Kollégium könyvtárában válogattam össze olvasmányaimat, legelőbb Ady Endre költészetét és prózáját. Tizenhat éves voltam akkor – diákkori imádat fűzött és fűz ma is hozzá. Költészetét igazában csak az ötvenes évek elején értettem meg, sokat okultam belőle ezekben a nehéz időkben. Ady a huszadik századi magyar költészet legtetejét jelenti számomra, s ugyanakkor példamutatást arra nézve, mi a dolga a magyar költőnek egy elmaradott, megkésett országban. Ady a kitörés költője, az új körültekintő. Nagy tanulságokat vont le, ezek ma is érvényesek a Duna-medencében, nemcsak nekünk, a szomszédainknak is. A nemzetköziséget, amit Ady képvisel, gyakran megsérti az elfogult nacionalizmus Kelet-Európában. Megbántódik gyakran itthon is a teljes Ady. Nehéz ilyen körülmények között követni nagy példáját, noha ez a legsürgetőbb kötelességünk... példának gyakran említem. Tán sikerült megközelítenem az Ady-kérdést A föltámadás szomorúsága című prózaversemben. Ez lényegében előzménye az Ady-pörre mutató tévéfilmnek, amelynek én írtam a forgatókönyvét, rendezője pedig Kósa Ferenc... «

» Az 52-es év mutatja már küszködésemet s nemcsak magammal. A Január, Bolyongó, Téli krónika, Aszály című verseimet hiába vittem szerkesztőségbe, annyira nyíltak, nyílt-törések voltak. De megtanított a helyzet fogalmazni is. A következő évben Király István elfogadta őket. Ekkor már komolyan foglalkoztam a tagoló verssel. Bonyolult ritmusképeket szerkesztettem. Whitman, Apollinaire, Majakovszkij, de a Biblia is ösztökélt a nagyszabású lírai költeményre. Költői erővel, kemény metaforákkal menni az álság falai ellen. Ekkor szerettem meg újra Adyt. «

Az 1977-es költészet ünnepén Ady élete drámáját idézi föl. A televízió áprilisi, költészetnapi műsorának bevezetőjében mondja: » Nem ünneprontás, ha kimondjuk, hogy Ady megszenvedett igazával nem tudtunk élni soha. « A Szeretném, ha szeretnének költőjét idézi: » Igaz, hogy Ady nagy leckét ad fel szüntelen, és példája félelmes is, mert Isten szörnyetege ő, ahogy nevezi magát. De mennyi gyermekded vonás benne, mennyi űzöttség s a ’ szeretném, ha szeretnének’ mekkora fohásza! «
» Az Ady-pör elkezdődött rég, de máig is tart. Tanúság ez arra, hogy Ady Endre él. Nem lehet preparálni és kitömni a fekete királysast. Nem lehet porban vonszolni az isten repülőjét. «

A föltámadás szomorúsága című Adyt megidéző portréverséből-prózaverséből – mely egyben öntanúsítás és önportré is – kiemelhetők a következők: » Már émelyítően becukrozva a nép, és alulról fölfelé is csúsznak a romlasztó csókok. Látok én csillagra akasztva egy elárvult ostort. Nekem Ady Endre ostora tetszik. «

Nagy László életfelfogására, verseinek hangulatára különösen jellemzőek ezek: a cselekvő, a küzdő személyiség, – ha úgy tetszik a cselekvő, a küzdő költő! Czine Mihály írja: » Nagy László a maga közösségéért mindig kész volt pajzs nélkül lépni a télbe, s akik csak találkoztak vele, mindjárt felismerték benne, mint valamikor Petőfiben, a szívüknek kedves költőt. S az igaz embert. Aki mindig azonos volt a lírai hősével: ’Se bölcs, se büszke / égi, földi virágzás tükre’. «

» Most az elhallgatások ideje van, s annak csöndjében van Nagy László helye is « – nyilatkozta egy interjúban pár esztendeje Ágh István. Szerintem Nagy Lászlót ma is felállva, hangosan lehet és kell is mondani. » Ki viszi át « ? Aki elment, meghalt, annak a szolgálatát folytatni kell, helyére kell állni. Tanítványai vagyunk, bennünk akar élni tovább. Sohasem »rókatudományt« mívelők, hanem költők, írók voltak mindig is a nép igazi vezetői. A magyaroknak legtöbbször nem voltak jó politikusaik, de a költők mindig is érezték-érzik a felelősséget, a költők nem menekülhetnek, a költő » amit egyszer rosszul csinált, az nem egyéni dolog, nem lehet azt mondani: tévedtem. A költő nem tévedhet... Nem tehetünk mást, mint amit eddig is tettünk, főleg humanisták: továbbra is a jobb emberi sors harcosai, partizánjai, titkos ügyvédjei legyünk. A reményt nem szabad föladnunk, hiszen a legnagyobb tragédiákból, katasztrófákból csak a remény segít kilépnünk, léphetnek ki a tömegek, akik sújtva vannak. Ugyanakkor legyen jogunk a kételyre, ez is motorja a mi alkotómunkánknak. Kritikával kell néznünk saját munkánkat. Egyre jobbat kell csinálnunk. Ez a célunk…« – vallotta Nagy László.”

A 2019. január 26-i főhajtáson a költő egykori pápai iskoláin álló emléktáblák alá Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő, városi képviselő Mayerné Pátkai Tündével, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma igazgatóhelyettesével, valamint Kaprinayné Megyeri Zsuzsannával, a pápai Tarczy Lajos Általános Iskola tanárával, a pápai Nagy László szavalóversenyek immár évtizedeken át lévő lelkes főszervezőjével helyezte el az emlékkoszorúkat. A programon versszavalattal Vennes Gyöngyi egyleti önkéntes működött közre.

(Szöveg+fotók: EpVE – Fölnagy T.)

* http://epa.oszk.hu/00400/00458/00480/pdf/EPA00458_Korunk_1977_09_688.pdf
** http://szervatiusz.hu/hu/cikkek/26