Jókai Mór 180 esztendővel ezelőtti pápai diákoskodása volt a témája annak a múltbatekintő emléksétának, melyet a Tarczy Lajos Általános Iskola hetedikes diákjainak tartott a helyi Petőfi Városbarát Egylet (PVE) ügyvivője, Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta Kohuth Helén tanárnő felkérésére.

A séta a Fő téri Esterházy-kastély elől, a Szervátiusz-féle Jókai-emlékoszloptól indult, ahol az emlékmű négy oldalán látható, Jókai Mór életéből, munkásságából, szellemi hagyatékából, regényeiből („Egy az Isten”, „A kőszívű ember fiai”, „A lőcsei fehér asszony”, „A jövő század regénye”) ábrázolt jelenetek ismertetésével kezdte múltidézését a városbarát egylet vezetője.

Somogyi József kastély előtti Petőfi-szobránál a magyar irodalom két kiemelkedő alakjának Pápán indult barátságáról beszélt, de szóba került Jókai Laborfalvi Rózával való szerelmi kapcsolata, házassága is, amit Petőfi nem igen nézett jó szemmel barátjának; sőt azt meg is próbálta akadályozni.

Kerecsényi Zoltán méltatta Jókai és Petőfi pápai képzőtársulati szerepét, Tarczy Lajos tanár-elnök diáktehetség-pártoló tevékenységét, akiről még „Az én életem regénye” című művében is megemlékezett Jókai. Szólt Petőfi 180 esztendővel ezelőtti pápai névfelvételének körülményeiről, s arról a költeményről, ami alá elsőként írta oda Pápán a Petőfi nevet; de természetesen az első nyomtatásban megjelent vers, „A borozó” sem maradt említés nélkül.

A Barát utcába sétálva, a valamikori ferences kolostorral szemközti szociális intézet homlokzata előtt – Petőfi és Orlai hajdani második pápai szálláshelye előtt – is elidőztek a gyermekek. Itt külön megemlékeztek az idén 200 éve született Orlai Petrich Somáról, Petőfi Sándor másodunokatestvéréről, Petőfi és Jókai pápai iskolatársáról, a szintén közeli cimboráról, Magyarország későbbi híres festőművészéről.

A Barát utcából a Petőfi utcai Ó-kollégium és a harmadik pápai Petőfi-lakóhely épületéhez kalauzolta az emléksétán résztvevőket a lokálpatrióta. Útközben rápillantottak a római katolikus Nagytemplomra és a zsinagógára is, melyeket 1857-ben nejével és nevelt lányával együtt látogatott meg Jókai. Kerecsényi Zoltán elmondta, írói pályája csúcsán Jókai Mór többször megfordult Pápán, mindvégig szoros kapcsolatot tartott fenn a várossal, s „alma materével”, hiszen testvére, Jókay Eszter és férje, Vály Ferenc kollégiumi tanár, igazgató, a pápai tanítóképzés megteremtője, valamint unokahúga, Vály Mari itt éltek. Az is elhangzott, hogy Jókai vissza-visszalátogatásai alkalmával nem egyszer járt az Esterházy-kastélyban is, kocsikázott a Várkertben is, továbbá a tapolcafői forrásoknál is időzött hozzátartozóival.

Az Ó-kollégium sokat látott falai előtt állva Kerecsényi Zoltán emlékeztetett Bocsor István professzorra is, akinek történelemórái nemcsak Jókaiékra, de akkoriban a város közönségére is nagy hatást gyakoroltak. Említést tett a tanintézet Jókai-korabeli vasfegyelméről, szabályairól is, arról is, hogy egy-kétszer még Jókai is intésben részesült a lecke és az Istentisztelet elmulasztásáért. Megemlítette, hogy Petőfivel ellentétben a fiatal Jókai lágylelkű, befolyásra érzékeny, egyezkedésre hajlamos természet volt, illetve gyenge testi-lelki állapotú, hogy lopva a Tapolca partján a keserédes csucsor gyökereit szedte, azokat rágcsálta gyógyhatást remélve.

Az Ó-kollégium tőszomszédságában, a klasszicista stílusú emlékház falánál értelemszerűen felolvasásra kerültek a közismert Jókai-emléksorok is:

„A pápai nagy kollégium mellett ott volt egy kicsi fehér ház, abban egy még kisebb fehér szoba. Ennek a háznak kis szobájában szokott összejönni ezelőtt sok-sok esztendővel három fiatal diák, akiknek kicsiny volt ez az egész világ. Az egyik Orlai Samu, a másik Petőfi Sándor, a harmadik voltam magam…

Mindegyikünknek volt saját kedvenc szenvedélye: Orlaié a költészet, Petőfié a színpad, az enyém a festőecset. Ha Orlai írt tüneményes regényjeleneteket, Petőfi meg elszavalta azokat, én képeket festettem hozzájuk, s Petőfi szavalásmodora éppoly rendkívüli volt, mint az én kompozícióim. Maga készíté plasztikai szabályait, mint én a festékeimet. Egymásnak őszinte bámulói voltunk; Orlai megközelíté előttünk Jósika Miklóst, Petőfi is csak egy fokkal állt alább Egressynél; magam is valahányszor a szögleti bolt előtt elmentem, büszkén tekinték a címerül festett magyar kisasszonyra, miért ne tudnék én is ilyet festeni valaha!

Mikor elváltunk, én lefestettem Petőfi arcképét, kicsinybe, olajba; nem tudom, hova lett ez a kép. Orlai emlékverseket írt számunkra. Petőfi könnyekre fakasztott érzékeny szavalatával. S akkor erős fogadást tettünk egymásnak, hogy csak mint nevezetes emberek fogunk összejönni, ha még egyszer találkozunk az életben.

Azután széjjelmentünk a világba, és esztendőkig nem hallottunk egymásról semmit. Mikor pedig ismét összetalálkoztunk, akkor Petőfi hírhedett költője volt Magyarországnak, Orlai ihletett festész; magam sem tudok róla számot adni, miként történt? ahelyett, hogy ülnék az én kedves mosolygó festékeim között, íme, itt szántom ezt a sok csúnya fekete betűt, s azt szeretném, hogyha most is ott tanácskoznánk abban a kis fehér szobában, hogy mi legyen belőlünk? Orlai írná a szép kedélyes novellákat, Petőfi elszavalná méltóságos tűzzel, én pedig festeném hozzájuk a képeket…”

Az emlékséta következő állomásán, a Március 15. téren, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma főhomlokzatára mutatott fel Kerecsényi Zoltán, felhívva a tarczys diákok figyelmét arra, hogy ott, a két torony között, legfelül egy Jókai-idézet található: „Istennek, hazának, tudománynak”. A hagyomány szerint egyszer megkérdezték Jókai Mórt – mint kollégiumi öregdiákot –, hogy mire való az iskola. Azt válaszolta, hogy „Istennek, hazának, tudománynak neveljen”. Így ez a jelmondat azóta is hűen fejezi ki az oktatási intézmény messzi földön híres vallásos és hazafias nevelésre való törekvését.

A református nagytemplom előtti honvédemlékmű bal oldalán immár több mint kilenc évtizede magasodó, a Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotta Jókai-mellszobornál Kerecsényi Zoltán felidézte az 1894-es – az ötvenéves írói jubileumon történt – díszpolgárrá avatást, a pápai Jókai Kör életre hívását és nem utolsó sorban az első városi kőszínház létesítését, melynek megnyitására „Az utolsó prológ” című költeményével kedveskedett Jókai. Részlet:

„Te láttad azt az elmúlt, szép, dicső kort,
Oh, Pápa város népe, hajdanán.
Öreg művészek most is emlegetnek,
Mily napmeleggel ébreszted csíráit
Mi sarjadó magyar művészetünknek.
Nem pihenője: Otthona valál.
A színművész, miként a napraforgó,
Bár messze járt, te Hozzád visszafordul.
A két hazában úgy, miként Te nálad
Nem volt megértve, nem volt úgy szeretve…”

Jókai Mór és Petőfi Sándor Március 15. téri szobrának felállítását a Jókai Kör kezdeményezte 1898-ban, a megvalósításra azonban csak 1931-ban, a Pápai Református Kollégium 400 éves évfordulóján került sor. A Jókai-szobor talapzatán az író pápai diákéveiről írt levelének egy részlete olvasható: „Áldott legyen a láng, mely utamra rávilágított”.

A múltbatekintő Jókai-emlékséta lelkes kis diákcsapata megtekintette a Kollégium Jókai utca felőli oldalfalán a 2019. március idusa óta látható portrédomborműves utca-névtáblát – Boros Zita és Kerpel Péter képzőművészek alkotását –; Kerecsényi Zoltán megemlítette, a hajdani „Hosszú utca” 1894 óta viseli Jókai Mór nevét.

A sétálók ezután az ún. Klára-ház felé vették az irányt. Anno itt – 1841/42 folyamán –, a Jókai Mór utca 13. szám alatt lakott és kosztolt Jókai Mór társaival, Kerkapoly Károllyal – a majdani jeles pénzügyminiszterrel – és Pap Dienessel. Itt olykor-olykor még Petőfi Sándor is feltűnt. Pápa városa büszke lehet arra, hogy az első volt hazánkban, ahol Jókainak – még életében – emléktáblát állítottak e ház homlokzatán, mely 1880 óta mind a mai napig hirdeti nagyhírű lakója emlékét. Ebben még a szülővárost, Komáromot is megelőzte Pápa – emelte ki Kerecsényi Zoltán, aki azt is elárulta, hogy a tábla mögött egy titkos üreg van, mely értékes helytörténeti „kincseket” rejt. Az avatáskor, 1880-ban, oda, a tábla mögé helyezték az akkori legfrissebb Veszprém megyei lapok egy-egy számát, az ünnepélyre vonatkozó nyomtatványokat, a rendezőbizottság névsorát, Jókai Mór ifjúkori arcképét és a lakóház régi és új rajzát. Egyszer érdekes lehetne azt kibontani – gondolkodtatott el.

A séta legvégső állomása a Tarczy Iskola melletti egykori Vály-féle ház volt, melynek falai között számtalan alkalommal megfordult a néhai háziasszony, Jókay Eszter kedves öccse, az ország ünnepelt nagy írója. Itt, a márványtábláknál időzve Vály Marira (Peti Józsefnére), a motivált tollforgató unokahúg személyére hívta fel a fiatalok figyelmét Kerecsényi Zoltán. Vály Mari nagybátyja életét terjedelmes emlékiratban örökítette meg, amely szemelvényes kiadásban az 1950-es években jelent meg „Emlékeim Jókai Mórról” címmel.

Akit részletesebben érdekelne Jókai Mór és Pápa város kapcsolata, annak jó szívvel ajánljuk figyelmébe fellapozásra, elolvasásra Kerecsényi Zoltán 2009-es „Pápai Jókai Zsebkönyv” című kiadványát, vagy a Mezei Zsolt szerkesztette 2001-es, „A kényes úrfi s a rongyos baka” – Tanulmányok két halhatatlan pápai diákról című tanulmánykötetet. De érdekes lehet még dr. H. Szabó Lajos (1931–2016) „Pápa város jeles díszpolgárai a 19. században” címet viselő 1998-as emlékkötete és Heitler László (1937–2016) 1975-ös kis füzete, a „Jókai-emlékek Pápán” című is.

(Forrás: PVE-Hírlevél,
fotók: PVE – KMZS, KH)

Kerecsényi Zoltán megkérte a jelenlévő általános iskolai tanulókat, hogy a pápai Petőfi névfelvétel idei 180. évfordulója és a közelgő bicentenárium jegyében – a városbarát egylet kezdeményezésére* – kössenek majd fel ők is egy-egy versidézetes emlékszalagot a kastély előtti szobor-Petőfi vándorbotjára, hogy segítsenek népszerűsíteni ők is a versszeretetet ezekben a szép emlékévekben.

* https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/koss-egy-szalagot-petofi-vandorbotjara-2022-03-13-105025

Digitális Témahét 2022 (III. rész: Jókai Mór nyomában Pápán):
https://tarczy.edu.hu/index.php/fooldal-hu/informatika/hirek/825-digitalis-temahet-2022-iii-resz-jokai-mor-nyomaban-papan