Melyek voltak a múlt esztendő legfontosabb fejlesztései?

Visszapillantva a tavalyi évre, elmondható: nagyon sok szempontból előbbre jutottunk. A fejlődés egyik legfontosabb állomása az volt, hogy elkezdhettük üzemszerűen használni az új repülésirányító-tornyot, s ennek során rengeteg tapasztalatra tettünk szert. Folyamatosan módosítottuk azokat a segédprogramokat és segédeszközöket, amelyekkel a repülésirányítás korszerűsítését egy lépcsőben el akartuk érni. Így ma már elmondhatjuk, hogy nagyságrendekkel jobb színvonalon tudjuk ellátni ezt a tevékenységet a repülőtér közeli körzetében, mint az azt megelőző időszakban. A repülésirányítást végző személyzet is megkapta az ehhez szükséges képzést, illetve továbbképzést – ez szintén a színvonalas munkavégzés garanciája. A másik hatalmas infrastrukturális fejlesztés az új hangárkomplexum befejezése volt. A kétéves folyamat eredményeként a tavaly novemberi átadás óta ezt az épületet is rendeltetésszerűen használják a stratégiai légi szállítási képesség programban (SAC) részt vevő szervezetek, azaz a programiroda, a Nehéz Légi Szállító Ezred és a Boeing-cég.

Tudott ebből profitálni valamit a repülőtér is?

Noha a komplexum kizárólag az ő igényeik alapján épült, a bázisrepülőtér szempontjából is sok a pozitív hozadéka. Például az, hogy visszakapjuk az említett szervezetek által korábban használt, korszerűsített irodaépületeket, a javítóhangárt, amelyek ezután teljes mértékben a saját céljainkat szolgálhatják. Emellett óriási eredménynek tekintjük azt is, hogy a tavalyi volt az első olyan esztendő, amikor is hat különböző nemzetközi gyakorlat zajlott Pápán. Annak ellenére, hogy a Közös Akarat elnevezésű feladatban mi is nagy létszámmal vettünk és veszünk részt, az összes erőpróbát sikeresen bonyolítottuk le. Nálunk gyakorlatoztak többek között az Ohiói, valamint a Coloradói Légi Nemzeti Gárda alegységei és egy holland szárazföldi alakulat is. Egyébként az elmúlt év legnagyobb sikereként éltem meg a zökkenőmentes együttműködést a hozzánk érkező amerikai katonákkal. Nem voltak nyelvi nehézségek, és nem akadt egyetlen olyan műszaki probléma sem, amelyet ne tudtunk volna közösen megoldani. A felek rögtön kisegítették egymást valamennyi területen. Ez volt az első olyan gyakorlat, amikor nem tapasztaltam semmi különbséget a kiszolgáló amerikai és magyar katona munkája között.

A bázisreptér állománya miben fejlődött még?

Mivel részt vettünk a már említett Közös Akarat feladatban, az úgynevezett előrehaladó képzéseket csak korlátozott mértékben tudtuk végrehajtani. Akadt ugyanis olyan időszak, amikor a bázisrepülőtér állományából egyszerre közel kétszáz fő vett részt a határ menti teendőkben. Ennek ellenére meg tudtuk őrizni képzettségi szintünket, s ez ilyen körülmények között már önmagában is jelentős fegyverténynek számít. Ami pedig a személyi állományt illeti, a tervezett beszerzésekhez, valamint az infrastrukturális felújításokhoz igazodva sikerült kialakítanunk egy olyan állománytábla-tervet, amely még hatékonyabbá teszi a jövőbeli működést a reptéren. Ez idén nyáron realizálódhat, s ennek eredményeként a zászlóaljszintű szervezetet ezredszintű szervezet válthatja fel. Mindez persze a legénységi állománynál, az altiszti állománynál és a közalkalmazottaknál is létszámnövekedést jelent. A célszerűbb és egyszerűbb vezetési struktúrának köszönhetően, várhatóan lényegesen nő a teljesítmény is. A szakmai fejlődés kapcsán egyébként meg kell említenünk, hogy az itt települt Nehéz Légi Szállító Ezreddel folyamatosan javul az együttműködés színvonala. A közös kiképzések, a közös eszközhasználat terén nagyon sokat léptünk előbbre, és állandóan vizsgáljuk, hogyan lehetünk még hatékonyabbak, jobbak, rugalmasabbak. sű feladatban mi is nagy létszámmal vettünk és veszünk részt, az összes erőpróbát sikeresen bonyolítottuk le. Nálunk gyakorlatoztak többek között az Ohiói, valamint a Coloradói Légi Nemzeti Gárda alegységei és egy holland szárazföldi alakulat is. Egyébként az elmúlt év legnagyobb sikereként éltem meg a zökkenőmentes együttműködést a hozzánk érkező amerikai katonákkal. Nem voltak nyelvi nehézségek, és nem akadt egyetlen olyan műszaki probléma sem, amelyet ne tudtunk volna közösen megoldani. A felek rögtön kisegítették egymást valamennyi területen. Ez volt az első olyan gyakorlat, amikor nem tapasztaltam semmi különbséget a kiszolgáló amerikai és magyar katona munkája között.

Visszakanyarodva a reptér modernizációjához, mit hoz majd a jövő a repülőtér életében?

A repülőtérre vonatkozó, hosszú távú fejlesztési terv a jelenlegi elképzeléseink szerint 2022-ben ér a finiséhez. A tervek olyan további infrastrukturális bővítéseket tartalmaznak, mint például a felszállópálya meghosszabbítása, a raktárkapacitás bővítése és a gurulóutak szélesítése. Ehhez kapcsolódik még a különböző speciális repülőtéri kiszolgáló eszközök beszerzése, illetve az ezeket működtető állomány felvétele és kiképzése is. Szépen ütemezett, logikusan felépített folyamat lesz az egész. Mindemellett az érvényes repülésbiztonsági szabályoknak megfelelően folyamatosan biztosítjuk a repülőtér működését. Erre mind a mai napig büszkék vagyunk, és remélem, hogy a jövőben is azok leszünk.

Mit jelent ez konkrétan?

A beruházások, építkezések többsége nem a laktanya területén, hanem közvetlenül a repülőtér, a gurulóutak mellett, illetve a hangárok között zajlik. Ezzel kapcsolatosan a legfontosabb feladat az volt, hogy egy repülőtéri munkaterületi szabálykönyvet hozzunk létre, amelynek alapján az újonnan érkezőknek – és az új vállalkozóknak – oktatást és vizsgáztatást is tartunk. Ebben benne vannak például a munkaterületen történő közlekedés szabályai vagy az áruszállításra vonatkozó előírások is. Persze az érintett területeket kerítéssel és áteresztő-pontokkal is elválasztjuk a repülőtértől, a szabályok betartásának ellenőrzése pedig folyamatos.

Idén mi lesz a legnagyobb arányú fejlesztés?

Nagyon várjuk már a személyterminál elkészültét – ez legalább olyan fontos beruházás, mint az irányítótorony. Amikor ugyanis valaki egy repülőtér felé közeledik, először – még a levegőből – az irányítótornyot veszi észre. Majd utána, leszálláskor, rögtön a személyterminál teszi rá az első benyomást, vagyis az határozza meg leginkább egy repülőtér arculatát. Ha az utasterminált jól üzemeltetjük, akkor mindenki jól fogja érezni magát, és ezt a képet őrzi meg a pápai bázisrepülőtérről.

Amely iránt egyre nagyobb a nemzetközi érdeklődés is...

Igen, a repülőtér képességei folyamatosan bővülnek, és ezzel együtt mindinkább ránk irányul a nemzetközi figyelem is. Példaként említhetem, hogy tavaly már az Egyesült Királyság egy C–17-ese állományának kiképzését is részben Pápán hajtották végre. Ez pedig több szempontból is jelentőséggel bírt. Habár évek óta üzemeltetjük a Nehéz Légi Szállító Ezred ugyanilyen típusú repülőgépeit – azonban ők teljesen más eljárásokat használnak. Így aztán az említett kiképzés nagyon jól szolgálta a repülésirányítók szakmai továbbfejlődését, ráadásul a gép nappal és éjszaka is innen üzemelt. Irányítóink segítségével olyan éjszakai feladatokat is végre tudtak hajtani nálunk, amelyre otthon nincs lehetőség a nagyon erős fényszennyezés miatt. Nem csoda hát, hogy nagyon pozitívan nyilatkoztak az itt töltött egy hétről. A brit nagykövet is ellátogatott hozzánk, és szintén nagyon elégedetten szólt az itt szerzett tapasztalatairól. Ennek folyományaként idén ismét visszatérnek Pápára a britek, sőt, elképzelhető az is, hogy más profilú angol alakulatokkal – például ejtőernyősökkel vagy különleges műveleti erőkkel – szintén hajtunk majd végre közös gyakorlatot.

Az állománytábla bővülésével nyáron új pozíciók, új beosztások nyílnak meg az MH Pápa Bázisrepülőtéren, s ez jó lehetőséget nyújt azok számára, akik megfelelő képesítéssel a térségben szeretnének munkát találni.

Holland, de Béla

A SAC-program hazánkba településével, 2009-ben tizenegy más nemzet hozta Pápára saját kultúráját, szokásait. A hollandok például otthoni sajtmárkáikat keresték – és találták meg a város üzleteiben, míg más nemzetek képviselői a rendszeres karitatív tevékenységet gyökereztették meg Pápán. Persze az itt élő külföldieket is érik hazai hatások… Az egyik amerikai kolléga például a fejébe vette, hogy ő házilag fog véres hurkát készíteni – mert az neki nagyon ízlett – és számára teljesen logikus módon a helyi húsboltban akart vért vásárolni hozzá… Nyugdíjba vonulásuk után többen is itt szeretnének letelepedni; sőt, van olyan holland család, ahol az újszülött fiút Bélának keresztelték.

Magyar Honvéd 2017. február/Kálmánfi Gábor, Fotó: jetfly.hu