A 2023-as emléknap előtt ezúttal is koszorúkat helyeztek el, mécseseket gyújtottak meg néhai neves, helybéli személyiségek sírjainál a pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) önkéntesei.

A pápai Alsóvárosi köztemetőben koszorúztak Huszár János (1924–2017) Apáczai-díjas történelemtanár, Bél Mátyás-díjas helytörténész, illetve felesége, Huszár Jánosné Süle Rózsa (1917–2003) tanárnő, Gömbös Károlyné Nardai Erzsébet (1952–2016), a pápai Szent István Római Katolikus Általános Iskola alapító-igazgatója,

Borbély Lajos (1948–2014) művésztanár, Pápa város emblematikus művelődésszervezője, Heitler László (1937–2016) országosan is ismert és elismert festőművész, művészeti író,

Kövy Zsolt (1926–2010) református lelkipásztor, gyűjteményi igazgató, alpolgármester, kollégiumot újjászervező főigazgató, Szóllás László (1930–2003) lokálpatrióta, helyi-megyei fotóriporter, klubvezető nyugvóhelyénél (Kövy nagytiszteletű úr sírjánál elhangzott Ady Endre 1899. november 1-jén írt költeménye, a Halottak napján*);

továbbá a 105 esztendeje befejeződött első világháború – avagy a kortársak megnevezése alapján a „nagy háború” – áldozatainak „mindenki korpuszánál”, a hősök parcellájában. Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő elmondta, hogy ezen utóbbi kegyhelynél azért is tartották különösen fontosnak a tisztelgést, az emlékeztetést idén, mert ezekben a napokban ugyancsak veszélyben lévő, forrongó világot élünk, Ferenc pápa szavaival élve manapság is sokakat „rászedett a gonosz, elvakított a hatalom és a gyűlölet” a Földgolyón, éppen ezért sürgős megbékélésre volna szükség minden szinten, hogy elő ne fordulhasson egy újabb világégés.

Az 1914 és 1918 között lévő hadviselés a történelem egyik legvéresebb összetűzésének számított a harctereken elesett 9 millió katonával és további 5 millió polgári áldozattal, akik a megszállások, a bombázások, az éhínségek, a járványok következtében veszítették életüket.

(Forrás: PVE-Hírlevél, fotók: PVE;
a nyitókép-illusztráción: „Voltunk mint ti, | lesztek mint mi: |
por és hamu.” – feliratú tábla gróf Széchenyi István
nagycenki nyughelyének kripta lejárójánál;
Kerecsényi Zoltán fényképe.)

*Ady Endre:
Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!…

Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk –
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!