A pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) – a Kossuth Szövetség (KSZ) Veszprém megyei Csoportja – és Marcaltő-Ihász Önkormányzata közösen szervezett Kossuth-minikonferenciát 2022. augusztus 25-én, csütörtökön, stílusosan Lajos névnapon. Az emlékprogram reggel koszorúzással vette kezdetét az ihászi temetőben, id. Stetina Ferenc (1785–1849) tiszttartó, Kossuth Lajos ihászi hős katonáinak eltemetője, az 1849-es kolerajárvány áldozata tiszteletére, majd az ünnepi délelőtt Kossuth-dombormű jelképes felavatásával és tanácskozással folytatódott a település közösségi házában.

A főhajtás Margl Józsefné egyleti önkéntes szavalatával kezdődött, aki id. Stetina Ferenc sírkeresztjénél állva a pápai fölmenőkkel bíró magyar irodalmár, Somogyváry Gyula (1895–1953) „Félre a búval!” című költeményét osztotta meg a jelenlévőkkel. Ezután a konferencia főszervezője, Kerecsényi Zoltán PVE-ügyvivő, KSZ megyei titkár tartott rövid ismertetést id. Stetina és családja életéről. Mint elhangzott, cseh származása ellenére id. Stetina Ferenc becsülettel szolgálta az 1848/49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc ügyét, négy fia – ifj. Stetina Ferenc (1819 – ?), Stetina Vincze (1821–1915), Stetina Lipót (1822–1858), Stetina János (1824–1861) – is Kossuth katonájaként védte a hazát.

„Az irgalmasság testi cselekedetei közé tartozik a halottak eltemetése. Az irgalmasság lelki cselekedetei közé tartozik az élőkért és a holtakért imádkozni. Mi, pápaiak és környékbeliek most emlékezni gyűltünk össze egy olyan egykoron itt élt, istenfélő ember nyugvóhelye körül, aki jó szívvel gyakorolta mindezen irgalmasságokat. Id. Stetina Ferenc uradalmi számvevő az 1849. június 27-i ihászi csata előtt segítette a magyar honvédek ellátását, majd az ütközet után gondoskodott a halottak, és nemcsak a magyar halottak (!) tisztességes eltemetéséről” – emelte ki Kerecsényi Zoltán. Id. Stetina Ferenc az ihászi csatát követően nem sokkal, 1849. augusztus 19-én, hatvannegyedik életévében, kolerában hunyt el. Kevesen tudják, hogy 1848/49-ben nemcsak a népek tengere támadt fel, de egy kolerajárvány is futótűzként terjedt el Európában. A járvány több életet követelt Magyarországon, mint maga a szabadságharc. A néhai Malomsok-marcaltői Amadé uradalmi számvevő ihászi nyughelyére nemzeti szalagokkal átkötött koszorúkat helyeztek el a PVE önkéntesei, valamint a pápai Honvéd Bajtársi Klub képviselői.

Az ihászi sírkertből a falu közösségi épületéhez vonultak a konferencia résztvevői, ahol Kossuth Lajos portrédomborműves emléktáblájának megáldására került sor. A hajdani magyar kormányzóelnök domborművét – Tóth László balatonalmádi alkotó munkáját – még öt esztendővel ezelőtt, 2017-ben a PVE ajándékozta Ihásznak a civil közösség akkor futó pápai, Pápa környéki Kossuth-emlékprojektje keretében. A márványlapra helyezett, felirattal ellátott emlékjel a közelmúltban példásan felújított közösségi ház főbejáratának egyik oldalán kapott méltó helyet. Eleddigi külön felavatására, megáldására, megkoszorúzására a pandémiás vészidőszak miatt nem kerülhetett sor, ezért most a Kossuth-minikonferencia, s az idei 220. Kossuth-évforduló alkalmából a szervezők megkérték a Malomsoki Evangélikus Egyházközség, illetve a marcaltői Kmety György Evangélikus Általános Iskola és Óvoda lelkipásztorát, Weltler Gábor evangélikus tisztelendőt, hogy áldja meg azt.

Kossuth Lajos lutheránus volt, mint ahogyan a szabadságküzdelem e környéki több jeles alakja is az volt. Gondoljunk csak a nemesi ranggal rendelkező, de vagyontalan felvidéki evangélikus lelkész fiaként született Kmety Györgyre (1813–1865), az ihászi csatában a magyar sereget vezető tábornokra; vagy akár „Kossuth Mikes Kelemenjére”, a Pápa közeli Nagydém szülöttére, Ihász Dániel (1813–1881) honvédezredesre, az itáliai magyar légió parancsnokára.

Kossuth Lajos kultusza már rendkívül korán jelentkezett, neve már 1848. március végén felbukkant a protestáns szószékeken. A lelkészi prédikációkban alakját, szerepét gyakran a népét rabiga alól felszabadító Mózessel hozták párhuzamba. Főleg a reformátusok emlegették Isten által küldött szabadítóként, aki népét Mózeshez hasonlóan a „Kánaán”, vagyis a szabadság felé vezeti. A Kossuth-kultusz építéséhez az egykori pápai református diák, a márciusi ifjak egyike, a „nagy magyar mesemondóként” emlegetett népszerű regényíró, Jókai Mór (1825–1904) is tevőlegesen hozzájárult, hiszen ő nevezte el a „Nemzet Messiásának” az idén 220 esztendeje világra jött államférfit. Élete alkonyán az agg Kossuthot a vallás és a hazafiság kapcsolata is foglalkoztatta, sajátos istenhitét – amely aligha volt konform egyháza biblikus tanításával, és amely fiatal korától végigkísérte hosszú életét – soha nem tudta és nem is akarta elválasztani izzó hazafiságától, a magyar függetlenséghez való feltétlen ragaszkodásától.

Az 1848/49-es szabadságküzdelem bukását követő időkben Veszprém megye-, Pápa környéke-szerte is elsősorban a falun élők, a fölszabadított jobbágyok, a harcokban részt vett egyszerű katonák körében terjedt leginkább Kossuth kultusza; nevének még a puszta említése is erőt, reményt jelentett az egyszerű nép számára. Több helyen, a falusi otthonok tisztaszobáinak falán, a római katolikus szentképek, no meg a protestánsok Luther és Kálvin képei között ott függött Kossuth arcképe is, vagy a szabadságharc egy-egy jellegzetes olajnyomat-ábrázolása.

E tájhoz, Pápa vidékéhez szorosan kötődött Kossuth Lajos. Feleségének, Meszlényi Teréziának (1809–1865) az édesapja a Pápa melletti Kisdémpusztán volt birtokos, innen származott Kossuth Lajos legfiatalabb húgának, Kossuth Zsuzsannának (1817–1854) a férje, Meszlényi Rudolf (1813–1848) ügyvéd, hírlapíró, kisdémi birtokos – Terézia testvére – is. A ma Bakonysághoz tartozó Csárdapusztán – mely anno közvetlenül kapcsolódott ahhoz a birtoktesthez, mely Kossuth Lajos apósának a tulajdona volt – máig áll az a kis barokk stílusú kápolna, amelynek falai között 1841. február vagy március hónapban megáldották Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia házasságkötését.

Az Ihász szépen megújult közösségi házában tartott Lajos napi Kossuth-minikonferencia apropóját 2022-es évfordulók adták.

220 esztendeje született Kossuth Lajos, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vezetője, a polgári Magyarország első államfője, akit 135 éve, 1887-ben választottak meg Pápa város díszpolgárának. 25 esztendeje alakult meg a Kossuth Szövetség Veszprém megyei Szervezete a malomsoki születésű H. Szabó Lajos (1931–2016) pápai, Pápa környéki honismereti mozgalmár kezdeményezésére. Szintén az ő bábáskodásával zajlott a 25 évvel ezelőtti nyár végén a VI. Országos Kossuth-tábor, melynek Pápa városa biztosított helyet. S szintén huszonöt esztendeje, 1997 őszén látott napvilágot H. Szabó Lajos „Kossuth emlékek Veszprém megyében” címet viselő vaskos kötete; az első nagyobb lélegzetvételű munka a megyénkbeli kossuthos emlékekről, hagyományokról.

195 éve született az 1849. június 27-i ihászi ütközetben harcolt honvéd százados, költő, Pap Gábor (1827–1895), a Dunántúli Református Egyházkerület szép emlékű püspöke. Pap Gábor Petőfi Sándor mellett azon kevesek közé tartozik, akinek a poémái végigkísérik az 1848/49-es fontosabb ütközetek, győzelmek színhelyeit. A személyes átélés hitelességével írta meg a branyiszkói áttörést, Budavár visszafoglalását, majd fogsága idején versben állított emléket az aradi tizenhármaknak és Batthyány Lajos miniszterelnöknek. Az ihászi csata előtt, 1849. június 20-án Marcaltőn írta meg a „Kelet faja” című költeményét. Idén lenne 90 esztendős az ikonikus „negyvennyolcológus”, 1848/49 értő kutatója, Katona Tamás (1932–2013) tanár, író, műfordító, országgyűlési képviselő, külügyi államtitkár, varsói magyar nagykövet, Budapest I. kerületi polgármestere. Ő volt – Kerecsényi Zoltán felkérésére-meghívására – a tizenkét évvel ezelőtti, 2010. március idusi, ihászi emlékünnepség szónoka. Élénk, anekdotákkal megtűzdelt, ironikus előadásmódjával magával ragadta az ihászi lakosokat is. Emléktáblája 2014 óta áll az ihászi emlékparkban.

A Lajos napi Kossuth-minikonferenciára egybegyűlteket legelőször Czupper András, a rendezvénynek helyszínül szolgáló Ihász polgármestere köszöntötte. Megköszönte a civileknek, hogy nem mindennapi találkozójuknak Ihászt, az 1848/49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc egyedüli jelentős Veszprém megyei küzdelmének emlékhelyszínét választották. A vendéglátó település vezetőjének üdvözlőszavait Puskásné Tófeji Valéria nyugalmazott pápai pedagógus, s lírikus barátai, a Pápai Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Érdekképviseleti Egyesülete irodalmi körének tagjai követték verses összeállításukkal.

Őutánuk – az éppen névnapos – Farkasdi Lajos nyá. őrnagy, a pápai Honvéd Bajtársi Klub elnöke mondta el ünnepi köszöntőbeszédét, melyben leginkább az 1848/49-es magyarországi végrehajtó hatalom legfőbb testülete, az Országos Honvédelmi Bizottmány irányítójának, Kossuth Lajosnak a honvédség megszervezésében lévő, elvitathatatlan érdemeit nyomatékosította.

A konferenciát köszöntő gondolatai között Vida Sándor gecsei lokálpatrióta, Gecse község előző alpolgármestere főként az 1848/49-et végigküzdött honvédtisztet, későbbi olasz tábornokot, a Gecsén nyugvó Eberhardt Károlyt (1825–1906) méltatta. Eberhardt Világos után Bulgáriába emigrált, majd Kossuth Lajos után ment Törökországba. Török szolgálatba lépett, és Abdurraman néven, mint őrnagy részt vett a krími háborúban (1853–56). 1859-ben Kossuth hívására az Olaszországban szerveződő itáliai magyar légió egyik zászlóaljának őrnagyi rangban lévő parancsnoka, majd 1860-ban Garibaldi seregének ezredese lett. A légió felbomlása után olasz királyi szolgálatba lépett. 1870-ben nyugdíjazták. Az 1880-as években tért haza, és a Pápa melletti Gecsén telepedett le, ott is hunyt el nyolcvanegy évesen, 1906. december 8-án.

Expozéjában a Lajos napi Kossuth-minikonferencia ötletadója, főszervezője, Kerecsényi Zoltán többek között úgy fogalmazott, hogy ’48-as őseink – mint minden halandó – nem voltak tökéletesek, sok hibát elkövettek, de a közös célban meg tudtak egyezni. Ahogy Kossuth Lajos írta: „»…czél: szabadság ’s alkotmányos jog minden magyarnak; nemzeti jólét, melly a’ szabadság gyökeréről hajtson; közös teherviselés különbség nélkül; ’s az alkotmányos szabadság közös élvezete, azon organicus formák kifejtése ’s a’ népképviselet kellékeihez idomitása által, mellyeknek köszönhetjük, hogy ’él magyar, áll Buda még’.«

Ahogy bármelyik családban megtörténhet, nagyon könnyű elfeledkezni arról, hogy honnan jövünk, elfelejteni azokat a küzdelmes utakat, amelyeket az elődeink, a fölmenőink jártak végig, és magától értetődőnek venni az örökséget, amelyet ránk hagytak. Időnként szükség van emlékeztetésre, hogy mi is a hagyatékuk igazi értéke. Múltunk nagyjai, így Kossuth és negyvennyolcasai – ezek az elszánt úttörők – nem csupán történelmünket, hanem a jelenünket is alakították. A múltról, a róluk való elmélkedésünk közben ne feledkezzünk meg a jövőnkről sem, mivel mindnyájan formálói vagyunk. Ahogy egy családnál a vér szerinti fölmenők, úgy egy nagyobb közösség, egy ország, egy város, egy falu jövőjének formálása közben a nemzeti vagy a lokális múltban valaha élt, elszánt úttörők, előremutató egyéniségek kapaszkodókat jelenthetnek” – emelte ki a PVE ügyvivője, a KSZ megyei titkára, aki egyben megköszönte az immár három évtizede működő országos Kossuth Szövetség és huszonöt éves Veszprém megyei csoportja nevében a megjelent megyei, pápai, Pápa környéki kossuthos emlékőrzők munkáját. Azon közös tevékenységet, melyet még titkárelődjével, H. Szabó Lajossal, illetőleg a pápai Petőfi Városbarát Egylettel – korábbi nevén Elsősorban pápai Városbarát Egylettel – az elmúlt esztendőkben közösen végeztek a hagyományok őrzése, megőrzése, továbbörökítése tekintetében.

Tolmácsolta a Szövetség elnökasszonyának, Szénási Istvánnénak az üdvözletét is, majd megyei Kossuth-emlékplaketteket nyújtott át Váminé Molnár Emmával, a KSZ megyei alapító tagjával Barczáné Majsa Klárának, Malomsok volt polgármesterének, Bándi Lászlónak, a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület emeritus elnökének, Czupper Andrásnak, Marcaltő-Ihász polgármesterének, Farkasdi Lajos nyá. őrnagynak, a pápai Honvéd Bajtársi Klub elnökének, Fintáné Dóra Máriának, Malomsok polgármesterének, Hegyiné Böröcz Adélnak, Marcaltő-Ihász jegyzőjének, Marton Zsolt ihászi születésű lokálpatriótának, emlékőrzőnek, Polczer Sándornak, Marcaltő-Ihász volt polgármesterének, Sandl Zoltánnak, Marcaltő-Ihász volt polgármesterének, Schweiger Emilnek, Malomsok volt polgármesterének és Vida Sándornak, Gecse lokálpatriótájának, Gecse volt alpolgármesterének.

A cikk második részét ITT találja!