A Bakonyszücsi Művésztelep hagyományos immár, egy olyan alkotótér, ahol nők egy héten át közösen dolgoznak, inspirálva, kiegészítve, hatva egymásra, melynek során átélhető a tudatos jelenlét - írja honlapján a múzeum.

Idén öten voltak: Bódi Kati grafikus, Huszti Kinga textilművész, Somogyi Emese szobrászművész, Votin Dóra festőművész és Zellei Boglárka fotográfus. A Pannonia Reformata Múzeumban látható tárlatot Budai Rita művészettörténész nyitotta meg.

Huszti Kinga a tábor szervezője, őrangyala, aki a textilművészet mestere. Felhőkönnyűségű nemezmunkáiból is látható néhány darab, de az ő alkotása a meghívó képe is. Munkáiban rámutat az idő múlására, illetve arra, hogy milyen sérülékenyek azok a szálak, melyek minket az élethez és egymáshoz kötnek. Emellett az újrahasznosítás jegyében - de persze nem csupán ezért - például elmesélte, hogy az első teremben látható képek hátterét egy olyan vászon adta, amin már dolgoztak, látszottak körvonalak, aztán a házfelújításnál a munkásemberek törlőrongynak használták, ő pedig kimosta és befestette. A foltok persze maradtak, árnyai a múltnak, új értelmet nyerve.

Votin Dóra festőművésznek már volt önálló tárlata is a Pannonia Reformata Múzeumban, ezúttal nem a sérült, másnak kidobásra ítélt hulladékfából hozott létre valami újat, hanem minimalista stílusban, már-már a keleti kultúrát idéző fekete-fehér-szürke nonfiguratív alkotásait mutatja meg a tárlatban. Érdemes közelről nézni az ő képeit, hisz különleges a technikák, az ecsetvonások sokszínűsége a monokróm világban. Ezek az alkotásai egyfelől megmutatják a mulandóságot, a pillanatnyi lét illékonyságát, ugyanakkor feltárják a jelenben még létező valóság sokrétűségét.

Bódi Kati grafikust az foglalkoztatja, hogy törékeny és mulandó az ember, és az is, amit létrehoz. Generációk jönnek és tűnnek el egymás után, továbbadják történeteiket, tapasztalataikat, aminek egy része génjeinkbe íródik, másik része elvész.

Éppen ezért szereti a régi fényképeket, és ezáltal összekapcsolni a múltat és a jelent a művészet nyelvén. Mesélt arról, hogy például egyszer a sárban bukkant kidobott családi fényképekere, később azokat is beépítette a képeibe. A legtöbb alkotás kibővített, továbbgondolt önarckép, beengedi a világot hol maga mögé, hol fölé. A művésztelepen a résztvevők a rituális hajvágást is megörökítették, Zellei Boglárka hosszú tincseiből metszettek le, ezekből néhány hajszál is megtalálható Bódi Kati képein - ezt is csak közelről lehet észrevenni...

Somogyi Emese szobrászművész alkotásai is különös világba hívogatnak. A mindennapi élet szemszögéből vizsgálják az emberi létezést, és annak rezdüléseit. A hálós szerkezetű kompozíciók sokféle asszociációra adnak lehetőséget. Ami viszont közös bennük, azok az átjárók és a kiscipők, amik a belső utazásokat, változásokat, döntéseket szimbolizálják. A művész ezzel az emberi jelenlétre utal, nem alakot helyez a műbe, mégis ott van a jel. Érdekes volt hallgatni ezeknél az alkotásoknál is a nézelődők beszélgetéseit, kinek mit jelent a szabályos, zárt és mégis nyitott világ.

Zellei Boglárka volt a legfiatalabb alkotótárs, aki a spiritualitás és vallás mai átalakulását kutatja, s tökéletes összhangban tudott együttműködni az alkotó közösséggel. Ő a pincétől a padlásig "befotózta" az épületet, mindenütt kereste az izgalmas fény-árnyék játszmákat, hogy megjeleníthesse többek között a női lelkiséget is, ami az aktuális projektje. A nőiség tudatosítása az utóbbi években vált egyre fontosabbá számára, mely összeér a világban ezirányban folyó változásokkal, nyitással.

Tehát érdemes időt szánni a tárlatra, hagyni, hogy elkapjon bennünket az öt nő, az öt művész különleges világa, mely azonban mégis ismerős, ha hagyjuk. A kiállítás november 22-ig látható a Pannonia Reformata Múzeumban.