Hogyan és milyen célokkal indultál el külföldre?

Itthon érettségiztem, vendéglátóipari szakközépiskolában, majd elvégeztem egy kétéves pincér szakképzést. Rövid ideig dolgoztam a Balatonnál, de elsősorban külföld volt a célom, Németország, vagy Ausztria, viszont nem beszéltem németül, angolból érettségiztem. A Facebook-on kértem segítséget az ismerőseimtől, hogy valaki fordítsa le németre az önéletrajzomat. Jelentkezett egy barátom Münchenből, aki egy szállodában volt recepciós, hogy hozzájuk mehetnék is próbamunkára. A nyelvtudás hiánya miatt végül nem vettek fel, de kint maradtam és a barátom segítségével sikerült munkát és szállást találnom, a tányérokat és a poharakat szedtem össze az asztalokról egy étteremben. Ezt egészen egy éven keresztül csináltam, de közben beíratkoztam egy nyelviskolába, majd pedig egy éves barista képzésre.
A kint töltött évek alatt egyre feljebb sikerült kapaszkodnom, Ausztriában, Németországban és Svájcban is dolgoztam bárfőnökként, főpincérként és étteremvezetőként.

És mikor döntötted el, hogy hazajössz?

Amikor kimentem, nekem már akkor is az volt a célom, hogy megszerzem a tudást, a tapasztalatot és a tőkét ahhoz, hogy saját vállalkozást kezdjek majd itthon. Az évek során ez csak megerősödött bennem. Úgy voltam vele, ha másnak tudok pénzt csinálni, miért ne csinálhatnék magamnak?

Mit mondanál azoknak, akik most azon gondolkoznak, hogy kimennének külföldre?

Azt, hogy jól gondolják meg. Bár én mindent ugyanígy csinálnék, de ebben benne van az is, hogy nem egyszer telefonáltam sírva, hogy haza akarok jönni. Volt olyan időszak, amikor 320 órát dolgoztam egy hónapban. Összeszorított fogakkal, de végig csináltam. Hatalmas kitartásra van szükség kint, és nemcsak fizikailag, de lelkileg is. A megalázottságot, a tradíciód megkérdőjelezését, na azt nehéz megemészteni. Persze vannak jobb és rosszabb helyek ott is, de a legtöbb helyen éreztetik veled, hogy te csak egy külföldi vagy.

Mit tanultál meg kint?

Megtanultam németül, felsőfokon. De, ami talán ennél is fontosabb, a munka iránti alázatot és a precizitást. Ha csinálok egy olyan cappuccinot, ami nem tökéletes, akkor kiöntöm, és nem adom ki a vendégnek. De ugyanígy a folyamatos tanulás készségét is, hiszen mindig változnak a trendek, mindig kitalálnak valami újat, én pedig rendszeresen olvasok és videókat nézek a neten, hogy ne maradjak le semmi újról.

Mi a célod itt Pápán, milyen helynek szánon a Kávé Tanyát?

Semmiképpen nem egy büfének, ami csak gyártja a kávékat és kiszolgálja az embereket. Azt szeretném, hogy a vendégeim itt ki tudjanak szállni a hétköznapi stresszes világukból, legyen ez egy otthonos, béke szigete, ahol nem mellékesen finom kávékülönlegességeket, bor- és egyéb koktélokat, limonádékat kortyolhatnak, sütiket ehetnek.