A Pápai Nagycsaládosok Közhasznú Egyesülete (PÁNKE) a Házasság Világnapja kapcsán, és mintegy a Házasság Hete záróeseményeként 2012. február 21-én egy kötetlen beszélgetésre hívta tagjait, és mindazokat, akik kedvet éreztek hozzá, hogy megosszák a házassággal kapcsolatos véleményüket, nézeteiket. Statisztikai tény, hogy a házasságokban több gyermek születik, mint az élettársi kapcsolatokban. Az elmúlt évek, évtizedek tapasztalata, hogy drasztikusan csökken a házasságkötések száma, és kitolódik a házasságkötések ideje, vagyis jóval később kötnek házasságot a fiatalok. Ezért kevesebb idő marad arra, hogy a tervezett gyermekek megszülethessenek. Ezek a tényezők is hozzájárultak a jelen demográfiai helyzet kialakulásához, vagyis, hogy egyre kevesebb gyermek születik Magyarországon. Szomorú tény az is, hogy nő a válások száma, a megromló kapcsolatok pedig megterhelően hathatnak a meglévő gyermekek lelki egyensúlyára.

Az Egyesület tagságában többségben vannak a házasságban élők, de természetesen vannak élettársi kapcsolatban élők, gyermekeiket egyedül nevelők, özvegyek, elváltak, gyermekeink pedig párválasztás előtt állnak, úgyhogy a helyszínre érkezők hangot adtak azon reményeiknek, hogy megtudhatják a tartós kapcsolatok, és mindenekelőtt a jó házasság titkát.

A rendezvény bevezetőjeként Krasztel Lászlóné elnök röviden elmondta a Házasság Világnapjának történeti kialakulását, majd felkérte a jelenlevőket, hogy a formaságokat nélkülözve meséljenek saját házasságukról, illetve párkapcsolatukról, osszák meg a fontosnak vélt tapasztalataikat a többiekkel. A lehető legkülönfélébb történetek bontakoztak ki a valóban bensőséges hangulatban, sikeres és sikertelen kapcsolatok elevenítődtek fel. Mi a házasság megtartó ereje? Milyen a gyermekek biztonságérzete házasságban és élettársi kapcsolatban? Fontos-e a „papír” és akinek igen, miért? Ilyen és ehhez hasonló témák merültek fel. Az olykor eltérő vélemények során fontos tapasztalata volt a résztvevőknek, hogy senki sem próbálta saját igazát ráerőltetni a többiekre, kellemes, elfogadó hangulatban zajlottak a véleményütköztetések. A beszélgetés során olyan kérdések is felmerültek, hogy vajon mennyire befolyásolja a házasságok tartósságát az, hogy milyen fiatal korban köttetnek. Mennyire tudják az előző generációk segíteni a fiatalok házasságát tanácsokkal, jó példákkal, illetve mikor és hogyan válhat akár a segítő szándékú beavatkozás is terhessé, és vezethet a házasság gyengüléséhez, vagy felbomlásához. Sajnos egyre ritkábbá válik a többgenerációs együttélési forma, így a fiatalok nehezebben sajátítják el az együttéléshez szükséges kompromisszumkészséget, nem tanulják meg a konfliktusok kezelését. Nem tanuljuk a házasságot, párkapcsolatot, pedig az emberek többsége úgy tervezi, hogy élete nagyobbik felét ebben a formában szeretné leélni. A résztvevők a saját példáikat hozták fel, hogy hogyan, és miért is választották a jelenlegi házastársukat életük párjának. A nosztalgia gyorsan elvezetett oda, hogy a mi gyerekeink vajon mikor, és milyen párt fognak választani. Természetesen az összes jelen lévő apuka és anyuka egyetértett abban, hogy gyermekeik leendő párja igen magas elvárásoknak kell majd megfeleljen. A viccelődés után természetesen az az egyhangú vélemény alakult ki, hogy a mi, vagyis a szülők generációjának a feladata nem csak az, hogy gyerekeinket felneveljük, hanem hogy megtanítsuk nekik az okos párválasztás és a kiegyensúlyozott, okos együttélés fortélyait is.

A rendezvény végére kialakult az egyetértés abban, hogy a résztvevők fontosnak tartják az olyan alapvető értékeket, mint a család egysége, tisztességes gyermekkor biztosítása, a házasságnak mint intézménynek a tisztelete, és hogy a házasság fontos alappillére a harmonikus családi élet kialakításának.