Kis Gábor ’48-as nemzetőr főhadnagy, református lelkész, az első népképviseleti országgyűlés elnökének futára születésének 200., halálának 120. évfordulója jegyében helyezett el emlékkoszorút sírhelyére az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) kis küldöttsége 2019. március 30-án délelőtt az Alsóvárosi temetőben.

Mint azt az Egylet ügyvivőjétől, Kerecsényi Zoltántól megtudtuk, a szerény, jelképes főhajtás, koszorúfelkötés dátumnapja nem volt véletlen, hiszen 170 esztendeje, 1849. március 30-án nevezte ki ideiglenes fővezérré Kossuth Görgeit. Kevesen tudják, hogy a pápai sírkertben nyugvó Kis Gábor volt az lovasfutárként, aki elsőként elvitte az örömhírt Pestre arról, hogy Perczel és Görgei seregei a népfölkelők támogatásával Ozoránál elfogták Roth és Philippovics tábornokok tízezer főnyi seregét.

Kerecsényi emlékeztetett, az EpVE 2016/17 óta, Kossuth-Emlékprojektje óta, ha valamelyik helyi vagy környékbeli sírkertben nyugvó negyvennyolcasnak kerek évfordulója van, azt igyekeznek felkeresni és emlékkoszorúval megjelölni. Az idei esztendőben is vannak ilyenek. E sorba illeszkedik Kis Gábor emlékezete is.

Az egykori nemzetőr főhadnagy kivételes ember volt, néptanító atyja segítségével tizenkét esztendősen került Pápára, a Kollégiumba, ahol filozófiai, jogi, majd teológiai tanulmányokat folyatott. Kiváló tanulóként végzett a teológián, ezért a Kollégiumban maradt segédtanárként, de rövidesen főiskolai ellenőr és senior lett. 1848 forradalmi tavaszán Pázmándy Dénesnél, az első népképviseleti országgyűlés elnökénél állást vállalt gyermeknevelőként. Azonban a nemzetőrség és a honvédsereg szervezésének időszakában Pázmándy felkéri futár és informátori feladatokra. Nemzetőrtiszti beosztásban Pázmándy, és maga a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Kossuth Lajos kíséretében részt vesz a pákozdi ütközet előtti szemlén és hadsereg-buzdításban, majd pedig a sukorói templomban tartott tanácskozáson. A csatát követően a martonvásári táborban találkozott néhai pápai diáktársával, a honvédtiszt Baráth Ferenccel, a pákozdi csata résztvevőjével. Mindezek után – ahogy már említettük – Kis Gábor volt az, aki lovasfutárként elsőként elvitte az örömhírt Pestre arról, hogy Perczel és Görgei seregei a népfölkelők támogatásával Ozoránál elfogták Roth és Philippovics tábornokok tízezer főnyi seregét.

A szabadságharc bukása után Tarczy Lajos pápai professzor segítségével „félre eső helyre”, Gyönkre, a négy osztályos németnyelvű gimnáziumba került. Itt vette feleségül Osváld Krisztinát is, aki sajnos korán meghalt. Később Gyönkről Pápára került főiskolai, majd teológiai tanárnak, aztán Losoncra, Tatára, majd végül – 1878-tól – újra Pápára, a pápai reformátusok lelkipásztorának. Tanári, lelkészi munkája mellett még idősen is számos elfoglaltsága volt. Csak egy-két fontosabb tisztség, amelyet viselt: egyházkerületi és egyházmegyei tanácsbíró, főiskolai tanácsos pénzügyi – gazdasági téren, egyházmegyei gyámoldai elnök, önkormányzati képviselő, megyebizottsági tag, a Pápai Jókai Kör alapító és igazgatótanácsi tagja, stb. S mindezek mellett számos cikk írójaként is ismert volt, főként a protestáns sajtóban. Idős kort ért meg, nyolcvan esztendős volt az egykori ’48-as nemzetőr főhadnagy, amikor Pápa, Fő utca 16. sz. alatti otthonában elhunyt. A református templomban ravatalozták fel, majd a pápai Alsóvárosi temetőben nagy részvét mellett helyezték nyugalomra.
Második feleségével, Tóth Máriával, illetve utódaival közös sír-gránitoszlopa máig szépen megvan.

(Forrás, fotók: EpVE, archív)