Nem csupán Tanár volt, sokkal több, Tanáregyéniség! Hibátlan felkészültségével nem egyszerűen „leadta” szaktantárgyait - a történelmet és a német nyelvet, - hanem a maga eredeti, lebilincselő stílusával inspirálta a diákjait. Nem túlzás ez, elég erre egyetlen példa: a Petőfi Gimnáziumnak abban a középiskolai osztályában, ahol magam is Tőle tanulhattam a fent említett tantárgyakat, - hangsúlyozottan csak abban az egyetlen osztályban - hárman akartuk a Tanár Úr példáját követni és a továbbtanuláskor a történelem és a német szakot jelöltük meg. Még ő figyelmeztetett bennünket, legalább ne ugyanarra az egyetemre jelentkezzünk, ne rontsuk egymás esélyeit olyan időkben, amikor a mainál lényegesen kevesebben nyertek felvételt a felsőoktatásba. Szilárdan, rendíthetetlenül hitte: a történelemnek kiemelkedő jelentősége van az oktatásban! Meggyőződése volt: a történelem sokkal-sokkal több egy tantárgynál s ezt a meggyőződést átvették tőle a diákjai is. Emlékszem, egészen elképedve hallgattam egykor egy velem egyidős diáklányt, aki azt mondta: Történelem? Csaták, csaták, csaták… csupa káosz az egész. Hol van a történelmi összefüggések bemutatása továbbá az eredeti dokumentumok olvasása, megismerése - gondoltam magamba, aztán azzal zártam le az ügyet: Na ja, a beszélő nem Helt Gyula tanítványa, őt nem a Mi Tanárunk TANÍTOTTA. Öröm volt vele találkozni mindannyiszor. Így volt ez idén nyáron is, amikor megláttam Tanár Urat imádott felesésével, Rózsika nénivel az utca túlsó oldalán. Önkéntelenül szakadt ki belőlem a mondat: Köszönök mindent, Tanár Úr! /Szívből jött!/

A történelem értése, amit a Tanár Úrtól, tanáromtól, Helt Gyulától tanultam, ma is - belpolitikai újságíróként is, - mindannyiszor hiteles, hibátlan iránytű ahhoz, hogy az ember ne tévedjen el egy zűrzavaros világban sem. Köszönet az Élétéért.

Polgár Gabriella
tanítványa