A település művelődési házában 2022. november 11-én, pénteken késő délután, fehér asztal mellett tartott rendhagyó alkalom gyertyagyújtással és egy perces néma tisztelgéssel kezdődött Kiss Lajos (1957–2022) bakonysági polgármester emlékére, aki még az emlékfüzet előkészületeinél és kiadásánál is bábáskodott.

Földing Rita általános iskolai tanuló a XX. század egyik legjelentősebb magyar költőjének, a 145 esztendeje, 1877 novemberében született Ady Endrének Kossuth Lajos tiszteletére írt versét tolmácsolta a kerekasztalon helyet foglalóknak.

Fehér Mária címzetes főjegyző köszöntőjét követően Frum István, Bakonyszentiván polgármestere foglalta össze ünnepi gondolatait a kiadvány megjelenése kapcsán. Mint elmondta, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Bakonyszentiván kiadásában napvilágot látott Csárdapusztai Kossuth-emlékfüzetet Fehér Mária címzetes főjegyző és Kerecsényi Zoltán, a Kossuth Szövetség (KSZ) Veszprém megyei titkára, a pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) ügyvivője közösen szerkesztették és állították össze.

A kiadvány borítóját Mező Lászlóné pápai festőművész, a PVE önkéntese alkotta és tervezte. A címlap megkapó stílusú, diófapác rajzán a csárdapusztai Kossuth-kápolna épülete van a középpontban, balkéz felől Kossuth Lajos (1802–1894), jobb kéz felől pedig Kossuth felesége, Meszlényi Terézia (1809–1865) portréja látható. Alkotása eredetijét Mező Lászlóné Bakonyszentiván községnek ajándékozta a november 11-i kiadványbemutatón.

Frum István kiemelte, a Csárdapusztai Kossuth-emlékfüzet elkészítésének-közreadásának ötletét elsősorban a 2022-es Kossuth-évfordulók adták: Kossuth Lajos születésének 220. és testvére, Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsuzsanna születésének 205. évfordulója; továbbá a kiadó, a szerkesztők és a községek – Bakonyszentiván és Bakonyság – vezetői dr. H. Szabó Lajos (1931–2016) Bél Mátyás-díjas helytörténész, író, Pápa város és Veszprém megye kitüntetettje, Pápa és vidéke hűséges kossuthi hagyományőrzője emlékének is ajánlották a kiadványt.

Mint elhangzott, ez a kis emlékfüzet nem „versenyezni” kíván a tudós Gazdag G. László tavalyelőtt megjelent, alapos, reprezentatív kápolnai emlékalbumával. Ez a kis zsebrevágható emlékkiadvány ezen vidék, a hely, Csárdapuszta kossuthi emlékezetét szeretné szerénymód elmélyíteni az itt, a környékben élők, és az idelátogatók számára. Rövid Kossuth-életrajzokat tartalmaz, a megboldogult kormányzóelnök tekintetében elsősorban, illetve leánytestvérének, a hajdanvolt szabadságharcos főápolónőnek, Magyarország első főápolónőjének a férje általi idekötődése révén Meszlényiné Kossuth Zsuzsannának élete, pályája felelevenítésével. Egy szerény „breviáriumot”, vagyis kossuthos idézetgyűjteményt is közöl, természetesen a hely szakrális vonatkozásait is hűen összefoglalja, s egyben a Kossuth-kápolna „mindenese”, Földing Ernő eddigi példamutató, több évtizedes emlékápoló-hagyományőrző munkásságának is köszönetet fejez ki a lapokon, illetve nem utolsósorban felhasznált irodalmak által néhai H. Szabó Lajos – Lajos bácsi –, Pápa és vidéke hűséges kossuthi patriótájának alakjára is emlékezteti az olvasókat, a lapozgatókat.

A Német Nemzetiségi Önkormányzat Bakonyszentiván elnökének, a kápolna hű gondnokának, Földing Ernő lokálpatriótának jelentős érdemei vannak abban, hogy a csárdapusztai istenháza hosszas, több évtizedes „csipkerózsikaálom” után Kossuth-emlékhellyé válhatott, s újra méltón szolgálhatja a hívő embereket. Legutóbb 2022. június 12-én, Szentháromság ünnepén dr. Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek tartott itt ünnepi misét.

A programon Frum István polgármester köszönetét fejezte ki dr. Kovács Zoltánnak, Pápa és térsége országgyűlési képviselőjének a Bakonyság és Bakonyszentiván közös határainak találkozásánál álló, pár esztendeje újszerű formájában pompázó kis csárdapusztai Kossuth-kápolna felújítása érdekében nyújtott segítő közbenjárásáért.

Emlékfüzetet méltató beszédében dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő aláhúzta, hogy szerinte fontosak az ilyen jellegű kiadványok, mert a nemzeti és a lokális identitást erősítik, melyek nemcsak a jelen épülésére, de a jövő, a következő generációk számára is nyomokat segítenek hagyni, hogy utódaink is méltóképpen őrizhessék tovább a közös értékeket. Dr. Kovács Zoltán hangsúlyozta, hogy a magyar egy szabadságszerető, szabadságharcos nép, a magyarság szabadság- és függetlenségvágya végighúzódik régmúltunktól egészen a közelmúltunkig, s mindvégig olyan példaadókkal, mint 1848/49 hősei, benne Kossuth Lajossal, akit mindmáig „Kossuth apánkként” emlegetünk. Olyan küzdelemnek volt ő az egyik legnagyobb alakja, szellemi vezére, mely a polgári átalakulásért, a polgári szabadságjogok biztosításáért vívódott a XIX. században, de elévülhetetlen mintákat is adva a későbbiekre is a magyarságnak.

A parlamenti képviselő kitért „a leghívebb magyar” kisdémi, csárdapusztai családi kötelékein túl a kultusz további, környékbeli vonatkozásaira is, többek között például arra, hogy Pápa városa 1887-ben még Veszprémet is megelőzve avatta díszpolgárává Kossuth Lajost, s hogy Bakonytamási község Kossuth Csárdáját egy ’48-as nemzetőr leszármazottai hozták létre és máig üzemeltetik; melynek falai között a „turini remete” egy eredeti, dedikált fotóját napjainkban is őrzik. De dr. Kovács Zoltán utalt a Kossuth-kultusz máig élő példái között az Amerikai Egyesült Államok washingtoni Capitoliumában immár több mint három évtizede álló Kossuth-mellszoborra is, ami előtt anno fiatal politikusként neki is volt szerencséje személyesen fejet hajtani, s ahol folyamatosan található egy-egy friss emlékkoszorú. Tisztelettel emlékezett meg dr. Kovács Zoltán is Bakonyság közelmúltban elhunyt vezetőjéről, Kiss Lajosról, továbbá ő is elismerését fejezte ki a szentiváni Földing Ernő tekintélyes ideje végzett hagyományőrző munkássága iránt.

Földing Ernő, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Bakonyszentiván elnöke a csárdapusztai Kossuth-kápolnáról tartott rövid ismertetést az emlékprogramon.

Veszprém megyében a Kossuth-emlékhelyek egyik legjelentősebb színtereként tartja számon az emlékezet a Bakonyság és Bakonyszentiván közös határainak találkozásánál, közvetlenül az út mellett álló, immár pár év óta – dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő közbenjárásának köszönhetően – szépen felújított, újszerű formájában pompázó kis csárdapusztai római katolikus kápolnát Kossuth Lajos családi életének sorsdöntő eseménye, vagyis a néhai Meszlényi János itteni földbirtokos Terézia nevű lányával kötött házassága végett.

A Kossuth-kápolnaként emlegetett imahely Bakonyság és Bakonyszentiván községek közös határainak találkozásánál, Csárdapusztán helyezkedik el, mely egykor közvetlenül kapcsolódott ahhoz a birtoktesthez, mely Kossuth Lajos apósának, Meszlényi Jánosnak a tulajdona volt a XIX. század folyamán. A barokk stílusú kápolna a XVIII. században épült. Építtetője Török Sándor földesúr volt, aki valószínűleg sírkápolnának szánta, mert alatta egy nagy kriptaépítmény található. Valamikor itt tartották az altöttingi Szűz Mária kegyszobor másolatát, melyet a Bakonyszentivánra telepített bajor parasztok hoztak magukkal. Ma a bakonyszentiváni római katolikus templom féltett kincseként őrzik.

Hogy miért emlegetik mindmáig Kossuth-kápolnaként ezt az imahelyet?
Meszlényi Terézia római katolikus volt, míg Kossuth Lajos evangélikus, ezért a vegyes vallású házasságkötés szokatlan, megalázó körülmények között történt. A házasságkötésre Pesten, a belvárosi plébánián került sor 1841. január 9-én, s annak körülményei – miután Kossuth nem adott reverzálist (házasfelek írásos megegyezése a születendő gyermekek vallásáról vegyes házasság esetén) – szinte mindenben emlékeztettek az 1840-es püspökkari körlevél és prímási enciklika szellemére (templomon kívül, karing és stóla nélkül, minden egyházi szertartást mellőzően, áldás nélkül tudomásul véve a házasságot). Feichtinger Domokos belvárosi plébános, címzetes aszódi prépost – utóbb pozsonyi kanonok – ugyanis a parókia egy oldalszobájában, „ünnepélytelen egykedvű hanyagsággal” csupán tudomásul vette a házasság létrejöttét, ami Kossuth környezetében, a násznép köreiben óriási felháborodást keltett. Ezen az sem segített, hogy az ifjú pár és ismerőseik a templomon keresztül hagyták el az esküvő színhelyét.

Ezek után nem lehetett véletlen, hogy az após, Meszlényi János, aki hitbuzgó katolikus ember volt, egyházi áldásban kívánta részesíteni a házasságot. Ezért a nászútról hazatért és Kisdémre – Csárdapusztára látogató ifjú pár frigyét az itteni kis kápolnában áldatta meg az apa egy plébános barátjával. Mivel a pápateszéri római katolikus egyházközséghez tartozott a kápolna, valószínű, hogy az egyházi szertartást végző személy Markovics János, az akkori esperes-plébános volt. Sajnálatos módon az eseményről és annak pontos idejéről feljegyzés nem található az egyházi iratok között, csupán feltételezhető, hogy a szertartás 1841. február vagy március hónapban zajlódhatott le. Ennek az eseménynek állít emléket a kápolna falán 1994-ben elhelyezett, felirattal és domborművel ellátott márványtábla, melynek alkotója a Salföldön élő Raffay Béla szobrászművész volt. A barokkhoz illő betűkkel bevésett felirat a következő: „E kápolnában áldották meg 1841-ben Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia házasságkötését. – Veszprém Megye Közgyűlése, Bakonyság Község Önkormányzata, Bakonyszentiván Község Önkormányzata, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület; 1994.”

A Szent Márton napi, bakonyszentiváni Kossuth-emlékankét Kerecsényi Zoltánnak, a KSZ megyei titkárának, a PVE ügyvivőjének az idén 205 esztendeje született Meszlényiné Kossuth Zsuzsannáról való expozéjával zárult. Bevezető szavai között köszönetet mondott a bakonyszentivániak meghívásáért, az emlékfüzet összeállításának lehetőségéért; szívesen vállalta, mert családi kötődése van a faluhoz, apai nagyanyja Bakonyszentivánon látta meg a napvilágot.

Kerecsényi Zoltán felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a Csárdapusztai Kossuth-emlékfüzetben nem véletlenül kapott helyet Kossuth Zsuzsanna emlékezete, mert máig kevesen tudják, hogy a hajdani, szomszédos Kisdém szülöttének, Meszlényi Rudolf (1813–1848) földbirtokosnak, ügyvédnek, hírlapírónak, Fejér vármegyei követnek a testvére Kossuth Lajosné Meszlényi Terézia volt. Meszlényi Rudolf pedig Kossuth Lajos legfiatalabb húgát, az 1848/49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc tábori kórházainak későbbi főápolónőjét, Magyarország első főápolónőjét, Kossuth Zsuzsannát (1817–1854) vette feleségül 1841. április 18-án, Budán. Tehát férje révén Kossuth Zsuzsannának is van idekötődése, s több mint valószínű, hogy jelen lehetett testvére csárdapusztai házasság-megáldatásánál vőlegényével, Rudolffal együtt.

Kossuth Zsuzsannáról olyan nagyon nem szoktak szót ejteni az évenkénti, március idusi ’48-as ünnepségeken, holott a forradalom és szabadságharc egyik igen fontos, szimbolikus alakja ő is. S nem csupán azért, mert a kormányzóelnök lánytestvére volt, mert hogy ő is a Kossuth nevet viselte, hanem mert olyan példaadó történelmi személyiség volt, akire mi, magyarok nagyon is büszkén tekinthetünk ennyi idő után is; akire a mai fiatal lányok, asszonyok, a hivatásszerűen betegeket ápolni készülők példaként nézhetnek. A férje általi idekötődése révén akár méltó lehetne egyszer valamiféle emlékjelet itt, Bakonyszentivánon, vagy Bakonyságon, vagy Csárdapusztán felállítani a tiszteletére, vagyis mindkettőjük, pontosabban az ő és a férje emlékére – vetette fel Kerecsényi Zoltán, aki röviden ismertette Kossuth Zsuzsanna életének fontosabb állomásait is.

Egybekelésüket követően Meszlényi Rudolf és Kossuth Zsuzsanna Sárbogárdon telepedtek le, mindketten részt vettek az Országos Védegylet szervezésében, melynek Fejér vármegyei szervezetét ők hozták létre. 1848 januárjában azonban – egy hirtelen, halálos kimenetelű betegség következtében – alig hét esztendeig tartó házasság után Meszlényi Rudolf meghalt, a harmincévesen özveggyé vált Zsuzsanna igen nehéz anyagi körülmények között gyermekeivel Pesten élt, majd még a város feladása előtt Kossuth Lajossal és az országgyűléssel együtt Debrecenbe költözött. Gyászát, depresszióját leküzdve a leglázasabb tevékenységekbe kezdett; folyamatos mozgásban, az Országos Nőegyleten belül létrejött betegápolónői csoportokban, azt követően a tábori kórházakban. Előbb a sebesült katonák ápolásához kötszerek gyűjtésére tett közzé felhívást, majd amikor a kormányzóelnök kinevezte a magyar honvédcsapatok országos főápolónőjévé, belekezdett az önkéntes nővérek toborzásába, megfelelő felszereltségű, élelemmel és személyzettel működő ápoldák létrehozásába. A legjobb családokból származó hölgyeket oktatta az ápolói szolgálatra. Önkénteseivel olyan emberbaráti elveket valósított meg, amelyek később a vöröskeresztes mozgalomban váltak általánossá. Zsuzsanna nemcsak precizitást követelt meg nővéreitől, hanem gondoskodó figyelmet, lelkiismeretességet és a lelki vigasznyújtást is. Fontos megemlíteni, hogy nemcsak a sérült magyar honvédek, hanem az ellátásra szoruló, sebesült osztrák hadfiak számára is ápolást biztosított; nem ellenséget, hanem a szenvedő embert látva bennük a „homo christianus”, a krisztusi szeretet, az emberiesség jegyében. A szabadságküzdelem végéig fáradhatatlanul járta az ország csatatereit, felügyelte az ellátásokat. Áldozatos, gondos főápolónői munkáját 1849 nyaráig hetvenkét tábori kórházban húszezer ágy létrejötte fémjelezte.

„Az ember természetéből is fakad, ha valaki sántikál, akkor átsegítem az úton. Segítek szükség esetén bármiben, bármikor. Ez a mentalitás vele járt a régiek életének.” – idézte kiselőadásában Kerecsényi Zoltán Prof. dr. Horváth János (1921–2019) közgazdászprofesszort, az országgyűlés volt korelnökét. Kossuth Zsuzsanna ilyen mentalitású, ilyen nagy szociális érzékenységű magyar ember volt az előadó szerint, aki azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Kossuth Lajos és kortársainak jelentős része nem részrehajlást látott Kossuth leánytestvére főápolónői kinevezésében, hanem áldozatos kötelességvállalást. (A szociális kompetenciák említése apropóján érdemes megemlíteni azt is, hogy éppen november 12-én tartják világszerte a szociális munka napját.) Végül Szabad György (1924–2015) Széchenyi-díjas történész, politikus, hajdani országgyűlési elnök „Kossuth Lajos üzenetei” című, 1994-es kötetéből olvasta fel Kerecsényi azt a levélszöveget, melyet Kossuth Lajos fogalmazott Kossuth Zsuzsanna főápolónői kinevezésekor (1849. április 16.), – mely sajnos helyhiány miatt az emlékfüzetből kimaradt.

„Kedves Nővérem!

Mély megilletődéssel tapasztalván azt, hogy bajnokaink – kik teljes áldozatkészséggel vivnak hazánk szent szabadságáért, függetlenségéért, – midőn a harczmezőn nyert megsérülésök következtében kórházakba vitetnek, ott az orvosi segedelmen kivül vajmi ritkán találkozhatnak azon gyöngéd ápolással, melly a szenvedőknek enyhülést, gyakran tökéletes felüdülést ad.

Hogy tehát az e részbeni hiányokon a lehetségig segitve legyen, s a tábori kórházakban sinlő harczosaink az orvos rendelte gyógyszereken felül még a segedelemnek azon nemében is részeltessenek, mellyet leginkább nő kezek képesek nyujtani: Téged, kedves Nővérem, ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek; adván és engedvén hatalmat az álladalom költségén két segéd ápolónőt az ugynevezett irgalmas hölgyek (soeurs gris) köréből egy egy pengő frt napidijjal magad mellé vehetni, kiknek közremüködésével mindazon intézkedéseknél, miket a kórházakban – az orvosi segedelmen kivül – a betegek ápolására nézve hasznosnak és czélszerünek tartandasz, azoknak teljesitésére az illető hatóságokat, kormánybiztosokat, kóroda parancsnokokat, s felügyelő orvosokat fölszólítván, ezek intézkedéseidet elősegélleni mulaszthatlan kötelességüknek ismerjék.

Ezuttal a pénzügyministeriumot is értesitettem a felől, hogy a kórodák ügyében általand, mint szintén segédeid által teendő, utazások költségeit az álladalmi pénztárból adandó számadás mellett előlegezvén, egyszersmind abbeli hivatalos müködésed idejére, saját személyedre 1000 pft évi dijt havonkinti 83 ft 20 kr. pengő forint részletekben mai naptól szolgáltasson ki.

Erősen meg vagyok győződve, hogy általánosan elismert szelid keblednek nemes ösztönét követve, sérült vitézeinknek a kórodákbani ápolása körül akként intézkedendel, mint azt egy anyától, testvértől s honunk hű leányától méltán megvárhatni.”

(Szöveg- és fotó-források:
PVE-Hírlevél,
BH, FM, KZ)