A nagy múltú Pápai Jókai Kör fontosnak érezte ezen évfordulókról megemlékeznie, nem véletlenül csatlakoztak az „Elsősorban pápai”-Városbarát Egylet (EpVE) által szervezett Kossuth-Emlékprojekthez az elmúlt egy esztendő során, s működtek benne közre. A Kör 2017. szeptember 7-ére meghirdetett ankétjára zsúfolásig megtelt a pápai, városi könyvtár nagyterme a felkért előadó, Kerecsényi Zoltán önkormányzati képviselő, az EpVE ügyvivője, a Kossuth-Emlékprojekt kezdeményezője-szervezője előadására, aki Kossuth Lajos életéről, munkásságáról, Veszprém megyei és Pápa-környéki kapcsolatáról, valamint kultuszának alakulásáról tartott vetítettképes előadást.

A program rendhagyó módon indult, hiszen ekkor vehette át a Jókai Kör nevében Török Judit elnök a Kossuth-Emlékprojekt Eberhardt Károly-emlékplakettjét. Az egy kemeneshőgyészi és gecsei népiskolai tanító fiából előbb vaszari segédtanítóvá, majd '48-ban önkéntes katonává, azután szabadságharcos honvédtisztté, majd Kossuth barátjává – az emigrációba is őt követő barátjává váló, majd olasz tábornokká, sőt egy időre Szicília parancsnokává lett híres-neves katonaemberről elnevezett Éberhardt Károly-Emlékplakett elismerés arra hivatott, hogy Kossuth Lajos idén 130 éves pápai díszpolgársága jegyében az „Elsősorban pápai”-Városbarát Egylet által szervezett pápai - Pápa környéki Kossuth-Emlékprojekt program-folyama során ráirányítsa a figyelmet e Pápa környéki, a gecsei temetőben nyugvó, eleddig méltatlanul elfeledett neves, kossuthi személyiségre, s emlékén keresztül fölhívja a figyelmet a lokális kossuthi és '48-as hagyományőrzésre, s mindazokra, akik eleddig azt valamiképpen segítették.
Így most a Pápai Jókai Körre is, mely újjászervezése óta, az 1980-as évektől napjainkig számos programmal, kezdeményezéssel emlékeztetett a helyi negyvennyolcas dolgokra, például a Jókai Kör emeltetett negyvennyolcas kopjafát a pápai Millenniumi-emlékparkban, tagjai nem egy negyvennyolcas sírt gondoznak napjainkban is a pápai temetőkertekben, hisz ne feledjük, a Pápai Jókai Kör 1893-as alapító tagjai között több egykori negyvennyolcas honvéd is volt, elég csak Baráth Ferencet, Kis Gábort, Perlaky Gézát, vagy Tóth Dánielt megemlíteni – emelte ki Kerecsényi Zoltán.

A 2017-es Kossuth-születési évfordulóról a Pápa melletti Gecse, Éberhardt Károly faluja is meg kíván emlékezni, márványtáblát állítanak a község vezetői a „leghívebb magyar” tiszteletére 2017. szeptember 9-én. A tábla díszítésére műkőből készített Kossuth-portrédomborművet ajándékozott a településnek az „Elsősorban pápai”-Városbarát Egylet, melynek átnyújtására is a Jókai Kör mostani programja keretében került sor.

De nemcsak a gecseiek, hanem a bakonytamási Kossuth Csárda tulajdonosai is kaptak egy Kossuth-domborművet, amelyet vendéglátóegységükben helyezhetnek el a névadó tiszteletére. A Csárdát üzemeltető, Bakonytamásiban élő, reformszellemű és negyvennyolcas ősök sorát felvonultató Tatay-család sarjai Kossuth halálának centenáriumán (1994) nevezték el a néhai kormányzóelnökről vendéglőjüket. Érdekesség, hogy a Bakonytamási temetőkertjében nyugvó, Kossuthot mindhalálig tisztelő Tatay Sámuel evangélikus lelkész, nemzetőr utódai – nemzedékről-nemzedékre – mind a mai napig még egy eredeti Kossuth-fotót is őriznek! A kis Kossuth-domborművet a múlt csütörtöki alkalmon Fejesné Tatay Teri néni, illetve gyermekei, Fejes Ákos és Péter vették át az EpVE alapító ügyvivőjétől.

Kerecsényi Zoltán előadása bevezetőjében hangsúlyozta, előadásában nem kíván kitérni a különféle, Kossuthal kapcsolatos mendemondákra, vagy például igazságot szolgáltatni sem a Kossuth-Görgey, sem pedig a Kossuth-Deák vitákban, csupán forrásokra támaszkodóan – megyei és helyi vonatkozásokban kiváltképp az egy esztendeje elhunyt helytörténész, H. Szabó Lajos kutatásaira támaszkodva –, azok segítségével tényeket és érdekességet felvillantani a „leghívebb magyar” életéből, s a körülötte létrejött hagyományokból, megőrzött emlékekből.

Az előadó elárulta, előadása a szeptember végi, városi Kossuth-évfordulókra, a „Lapok Pápa történetéből” című sorozatban megjelenő Kossuthos dolgozatának ismertetésére, forrás-anyagokra felfűzött változata.

Stílusosan egy Jókai-idézettel és egy Kossuth temetésekori cikk-részlet megosztásával indította előadását, hiszen az egykori pápai diák, a későbbi híres, ünnepelt költő-író, parlamenti képviselő, Jókai Mór mondott az akkori országgyűlés nevében közel háromórás gyászbeszédet Kossuth temetésén, 1894-ben. Kerecsényi Zoltán szerint Jókai tevőlegesen hozzájárult a Kossuth-kultusz terjedéséhez, hiszen Kossuthra a „nemzet messiása” kifejezést is Jókai Mór alkalmazta először írásban. De Kossuth „szimbolizálása”, mint „a modern magyar nemzet személyi reprezentációja” létrejötte természetesen 1848 tavaszára tehető, amikor a templomok szószékein Kossuthot, mint a „magyarok Mózese” kifejezéssel kezdte el illetni a protestáns papság.

Kerecsényi vetített képekkel, egy-két kézzel fogható relikviával, illetve jópár irodalmi idézettel színesítve ismertette meg hallgatóságát Kossuth Lajos életútjával, kultuszának alakulásával, s megyénkbeli-környékünkbeli kötődésével. Az előadás keretében azt a fennmaradt hangfelvételt is lejátszotta, mely 1890-ben egy fonográfhenger segítségével őrizte meg Kossuth hangját.

Aki végigsétál egy Kossuthról elnevezett utcán vagy téren, soha nem gondol bele, miféle élet, miféle szervezőkészség szorult abba az államférfiba, akinek névtáblájára rápillantott.
Ennek nyomán Kerecsényi Zoltán Tisza Kálmánt idézte, miszerint Kossuth „...a legfőbb tényezője volt annak, hogy 1848-ban jogegyenlőség létesüljön, a birtok szabaddá legyen, a szellem békjói lehulljanak, a középkori intézmények maradványai leromboltatván, az eddig osztályokra szakadt milliók helyett az egészséges nemzet éljen a haza szent földjén.” Kerecsényi szerint ebben a Tisza-i idézetben röviden-tömören bent van Kossuth nagy műve!

Ezért nem véletlen az, hogy Veszprém megye és Pápa, Pápa környéke-szerte, az 1849-es bukást követően is, elsősorban a falun élők, a felszabadított jobbágyok, a harcokban részt vett egyszerű katonák körében terjedt leginkább a Kossuth személye körüli kultusz; nevének még a puszta említése is erőt, reményt jelentett. Megnyilvánult ez például az ún. Kossuth-kalap viselésében, vagy a Kossuth-szakáll viselésben is – mint azt Somogyváry Gyula A hadtest hű marad című regényéből, éppen pápai vonatkozásban is ismerhetjük. De a Kossuth-kultusz terjedésének hű példája volt az is, ahogy a falusi tisztaszobák falán – több helyen a szentképek, meg a protestánsok Luther és Kálvin képei között – ott függött Kossuth arcképe is, vagy a szabadságharc egy-egy jellegzetes olajnyomat-ábrázolása, mint például a Kossuth imája a kápolnai csata után című jellegzetes olajnyomat is, ami kapcsán tudni kell, hogy Kossuth kápolnai imája a legendával ellentétben nem a kormányzóelnöktől, hanem Roboz István egykori pápai diáktól, Noszlopi Gáspár Somogy vármegyei kormánybiztos titkárától maradt fenn, mivel ő írta.

A világ első köztéri Kossuth-szobra is Veszprém megyéhez kötődik. A Balaton mellett, Siómaroson (ma ez Somogy megye), állították fel Kossuth halála után három hónappal, 1894. június 1-jén.

Idén 90 éves a budapesti Kossuth tér elnevezés, s szintén 90 éve, 1927-ben – Kossuth születésének 125. évfordulóján – kapott szobrot itt, az Országház mellett Horvay János Kossuth-emlékműve, melynek hasonmását újra, két-három évvel ezelőtt állították fel újra. Pápán idén 15 éves az áruház melletti Kossuth-szobor, s idén, Kossuth születésnapjához közel újabb emlékjele, egy portré-dombormű fog reá emlékeztetni Pápán, az 1892-ben róla elnevezett sétálóutcán.

Megyénkben Kossuthnak szobra áll 1899 óta Balatonkenesén, 1903 óta Balatonalmádiban, 1904 óta Ajkán, 1997 óta veszprémi városháza Kossuth-termének előcsarnokában (1908-ban Csikász Imre által alkotott mellszobor). 1994 óta emléktáblák emlékeztetnek reá és családjára Bakonyság-Csárdapusztán, Lókút-Óbányán, Mencshelyen és Halimbán.

A Kossuth emlékhelyek legjelentősebb megyei színtere a Pápa melletti Kisdém-puszta, Meszlényi János egykori birtokának központja, amely a hajadon Meszlényi Terézia lakhelye volt. Tehát innen származik Kossuth Lajos felesége, Meszlényi Terézia. Sőt, Kossuth Lajos legfiatalabb húgának, a legelső tábori kórházak létrehozójának, az 1848–49-es szabadságharc főápolónőjének, Kossuth Zsuzsannának is van ide kötődése, hisz őt Meszlényi Terézia testvére, Meszlényi Rudolf kisdémi birtokos, ügyvéd és hírlapíró vette feleségül. Az udvarlások és a házasságkötések után is többször megfordulhattak ezen a környéken Kossuthék, látogatóban az apósáéknál. Azt pedig biztosan tudható, hogy Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia Pesten kötött házasságát a ma is álló Bakonyság-Csárdapusztai kápolnában megáldották. – A Kossuth-Meszlényi rokonságról még Somogyváry Gyula is ír A pirossapkás kislány című művében. –

Az sem lehet véletlen, hogy a Meszlényiek birtokával, a Kisdémmel szomszédos Nagydémnek szülöttéhez, Ihász Dánielhez sírig tartó barátság fűzte Kossuth Lajost. Ihász Dániel mindhalálig segítő társa, személyi titkára volt Kossuthnak, évtizedekig együtt élt vele az emigrációban is. Amikor Ihász elhunyt, a torinói temetőben Kossuth emeltetett síremléket neki, mely ma is áll.

A Pápa mellől származó Ihász Dániel intézte Kossuth mindenféle ügyes-bajos dolgát, tartotta a kapcsolatot az emigrációval és a hazaiakkal, segítette az adminisztrációt, a levelezést, s még számos más, igen személyes dologba is belefolyt. Olyanba is, mint például a növénygyűjtés. A száműzött államférfi az 1860-as évektől, a politikától való csalódottságából a természettudományokban keresett és talált vigasztalást.

Kossuth Lajos nagy kedvvel, szeretettel foglalkozott növényekkel. Előszeretettel kertészkedett, de vonzotta az asztronómia, az őslénytan, és a kémia is. Igen szorgalmasan, s precízen gyűjtötte, saját jegyzeteivel látta el lepréselt, külön papírlapokra ragasztott, dobozokba rendszerezett növényeit. Különösen a gyógynövényeket, azok hatásait magyarázta.

Kossuth Lajos herbáriumát a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztálya őrzi 1895 óta, mely vétel útján jutott a nemzet tulajdonába. De tudomásunk van arról, hogy jóval 1895-öt megelőzően, kisebb gyűjtemény máshová is került. Méghozzá a kertészkedésben-növénygyűjtésben szorgalmas társ, Ihász Dániel közvetítése által. Kossuth Lajos tengeri növénygyűjteményét őrzik az evangélikus egyház országos múzeumában is. Ihász Dániel hagyatéka révén Kossuth kis herbáriumából Pápára, a régi pápai evangélikus iskola gyűjteményébe is jutott. A pápai evangélikus gyülekezet korabeli évkönyve is tanúskodik erről: „Nagyságos Ihász Lajos úr [Ihász Dániel unokaöccse] Kossuth Lajosnak az 1860-ik évben számos tengeri növényből álló kiváló, nagybecsű növény gyűjteményét ajándékozta múzeumunknak.” Az iskolák államosításakor ez az anyag a pápai evangélikus egyházközségé lett, majd későbbi ez kerülhetett az evangélikusok országos múzeumába. Tehát Pápára is jutott Kossuth ritka gyűjteményéből, melyet több évtizeden át pápai iskolások ismeret-gyarapítására hasznosítottak. Mindezekből is látszik, hogy Kossuthék mindig is számon tartották e tájat és e várost.

A hagyomány szerint Kossuth járt Lovászpatonán is, az evangélikus lelkészlakban, s nem véletlenül nevezték el a lovászpatonaiak is már Kossuth életében egyik utcájukat Kossuthról 1892-ben, s állítottak a Babics-féle sarokházon egy emléktáblát.

A Lovászpatona melletti Gic-Páltelekpuszta birtokosa, a Meszlényiekkel jóban lévő, a szabadságküzdelemben is részt vevő huszár, Gelsei Bíró Vince volt, mindhaláláig Kossuth híve. Később az ugodi választókerület országgyűlési képviselőjeként első között kezdeményezte Kossuth visszahonosítását és anyagilag támogatta Kossuth könyvtárának a megvásárlását és hazaszállítását.

Kevesen tudják, hogy Kossuth gyermekei – Ferenc, Vilma, Lajos – megyénkben rejtőzködtek a szabadságharc bukását követően. Nem véletlenül menekülhettek errefelé, hiszen Lókút-Óbányán laktak Kossuth feleségének rokonai. Kossuth fiának, Ferencnek időskori visszaemlékezései szerint annakelőtte is jártak ott szüleikkel egy családi nyaralás alkalmával. Lókút-Óbányán, az egykori Marton-Zámori kastélyban fogták el a Kossuth-gyermekeket 1849 nyarán. Ezt 1994 óta emléktábla is hirdeti. De rejtőzködésük másik két Veszprém megyei helyszínét, a mencshelyi lelkészlakot és a halimbai egykori Boros-féle ház helyét is emléktábla jelöli napjainkban.

Kossuth Lajos 175 éve járt Balatonfüreden. A tihanyi apátság vendéglőjében foglalt szobát. Ezt egy 1842. július 17-én kiállított számla is igazolja. Ezen tartózkodása idején írta meg első fürdőlevelét, melyben ostorozta az elmaradott állapotokat és sürgette a balatoni gőzhajózás megindítását. Kossuth füredi emlékét a híres gyógyhatású savanyúvízforrás kútja is őrzi, hiszen azt 65 esztendeje, 1952-ben Kossuth-forrásnak nevezték el.

A Pápa melletti Gecse temetőkertjében nyugszik az emigrációban Kossuth közvetlen környezetéhez tartozott Eberhardt Károly 48-as huszárkapitány, majd olasz királyi tábornok. Tudni kell róla, hogy 1880-ban segítette a Kossuthoz látogató veszprémi küldöttséget, hazatérve az emigrációból aktív levelezési kapcsolatot tartott fenn Kossuthal, majd annak halála után fiaihoz is barátság fűzte.

A pápai Alsóvárosi temetőben nyugvó Perlaky Géza honvéd hadnagynak, a Pápai Jókai Kör alapító tagjának édesapja személyes ismerősét, barátját tisztelte Kossuthban, akiről a csaták tüzében írt naplójában többször is magasztalólag emlékezett meg.

Pápa városának polgáraival, valamint az ugodi választókerület földműveseivel az élen szinte egész Veszprém megye lakossága követelte Kossuth Lajos visszahonosítását, mert az emigrációban élő, és az 1890 januárjában életbe lépő rendelet alapján hontalanná váló Kossuth Lajost hazánk mintegy 31 – együttérzését kifejező – települése kívánta díszpolgárává választani, közte a főváros is. Veszprém megye városai közül elsőként Pápa, már 1887-ben, aztán következett Veszprém 1889-ben, és Sümeg 1893-ban.

Kossuth temetésével egyidejűleg számos településen gyűjtést kezdeményeztek egy Budapesten fölállítandó Kossuth-szobor javára. Ezt anyagilag támogatták többen Veszprém megyében, köztük Pápa város képviselőtestülete is, de gyűjtöttek a nemes célra Lovászpatonán is. De a szoborállítás tudvalévő csak-csak tolódott (politikai helyzet, forradalmak, világháború), egészen a XX. század húszas éveire, mire megvalósult az szoborkompozíció a Parlament mellett.

Szoborállítást nemcsak idehaza, de a tengeren túlon is kezdeményeztek. Amerikában, a clevelandi magyarság 1902-ben. A clevelandiek elhatározták, hogy felállítandó Kossuth-szobruk magyar földön emelkedjék, ezért kérő leveleket fogalmaztak haza, Magyarországra, hogy a történelmi emlékhelyekről egy zsáknyi földet küldjenek Clevelandba.

A pápaiak az ihászi csata helyéről és az Ihász melletti Lesvári majornál állt tömegsírok földjéből küldték el zsáknyi föld-ajándékukat Amerikába.

Kossuth Lajos nyolcvanöt esztendős korában, 1887-ben, vagyis 130 esztendővel ezelőtt kapta Pápa Város Díszpolgára kitüntető címét. Ekkor már huszonhat esztendeje az olaszországi Torinóban élt. Agg korára egzisztenciális gondokkal kellett küzdenie, s szomorúan vette tudomásul a kiegyezést követően, hogy a legtöbb száműzött sorra tért haza Magyarországra és még állampolgárságától is megfosztották. Nem volt könnyű a helyzete. Éppen ezért érzelmileg igen sokat jelentettek számára az anyaországból feléje jövő együttérző megnyilvánulások, a küldöttségek látogatásai, a tiszteletteljes és szimbolikus gesztusok, így az utca elnevezések és díszpolgársági határozatok.

A hazatérő száműzöttek között volt például az emigrációs politizálás kossuthi irányzatával szakító Pulszky Ferenc is, a reformkor liberális magyar köznemességének kiemelkedő műveltségű és politikai képességű tagja, a világnyelveken jól beszélő műgyűjtő és archeológus, az első felelős kormányban előbb Kossuth mellett látta el a pénzügyi-államtitkár feladatát, majd Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter mellett volt államtitkár Bécsben. 1848 októberének közepén felmentették, visszatért Pestre, ahol a Honvédelmi Bizottmány földmívelés-, ipar és kereskedelmi ügyekkel megbízott tagja volt. Kossuthal a kapcsolata az 1860-as években romlott meg, mert Pulszky a fegyveres felkelés megszervezése helyett egyre inkább a kiegyezés támogatására hajlott. 1866-ban térhetett haza, azzal a feltétellel, hogy nem akadályozza a kiegyezés folyamatát. A feltételt megtartotta, támogatta Deák politikáját az országgyűlésben, előbb Szentes, majd Szécsény követeként, s később a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója lett.
Kevesen tudják, hogy hajdanán a pápai Kishegy legnevezetesebb szőlője a Bocsor István-féle szőlő volt. Az ott lévő nyaralóban sok időt töltött a jeles költő, Kozma Andor is. A Bocsor-szőlő végül Pulszky Ferencnek a birtokába került. A neves magyar politikus, a Magyar Nemzeti Múzeum néhai igazgatója sok éven át oda, a pápai, kishegyi birtokra járt üdülni, s özvegye szerint jobban szerette, mint szécsényi kastélyát...

Mindezekről, és még további, számos más kossuthi érdekességről beszélt szeptember 7-i, vetített képekkel illusztrált előadása keretében a pápai lokálpatrióta-önkormányzati képviselő, Kerecsényi Zoltán szép számú, érdeklődő hallgatósága előtt a városi könyvtár épületében.

Az "Elsősorban pápai"-Városbarát Egylet és ügyvivője kezdeményezésére, a 130. évfordulós, pápai, városi Kossuth-emlékünnepélyre és emléktábla-avatóra a tervek szerint 2017. szeptember 21-én fog sor kerülni a pápai Városházán, illetve a Kossuth utca végén álló Tansütő épületénél. A részletes programról hamarosan tájékoztatást ad az Egylet.