Szeptember 19-én lesz a nemzeti függetlenségért, a rendi kiváltságok felszámolásáért és a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott XIX. századi küzdelem egyik legnagyobb alakjának, az 1848/49-es magyar szabadságharc szellemi vezérének, Magyarország néhai kormányzóelnökének, Kossuth Lajosnak a születési évfordulónapja. Ebből az alkalomból, szeptember 17-én, pénteken az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) – mely a Kossuth Szövetség (KSZ) Veszprém megyei Csoportjaként is működik – emlékkoszorúkat helyezett el a pápai Kossuth utcai Kossuth-emléktáblánál, a Tansütő oldalfalánál, majd látogatást tettek a Pápa közeli Lovászpatona és Nagydém községekben.

A hagyomány szerint, 180 évvel ezelőtt, 1841-ben, amikor Kossuth Lajos Meszlényi Teréziával köttetett házassága megáldatott a Lovászpatona határában lévő csárdapusztai kápolnában, Kossuth ellátogatott Lovászpatonára is, Fichtner Ferenc evangélikus lelkészhez, illetve a nagydémi Ihász családhoz, akiknek fiával, Ihász Dániellel egy életre szóló barátságot kötött.

1889-ben pedig, amikor Kossuthot megfosztották magyar állampolgárságától, a hazai visszahonosítási mozgalomnak lelkes híve lett Lovászpatona is. Jegyzőkönyvbe foglalták nevét, 1892. szeptember 19-i dátummal utcát és teret neveztek el róla. A Pápai Független Újság korabeli tudósításából: „Lovászpatonán emléktáblát készítettek Kossuth Lajos dicsőítésére és róla utcát, teret neveztek el. E napon fényes ünnepséget rendeztek abból az alkalomból, hogy az emléktáblát leleplezzék. Bognár Endre ev. lelkész gyönyörű beszédet tartott, melyet rendkívül nagyszámú közönség hallgatott végig. Az ünnepély után a Glatz-féle vendéglőben bankettet tartottak…”

A hajdani Babics-féle sarokházon ma is megtalálható ez az említett kőtábla, az aranyozott betűkből álló szöveg korabeli helyesírással: KOSUTH-UTCZA 1892. SZEPTEMBER 19.

Az anno Lovászpatonán havonta kiadott „Gyámintézet” című evangélikus lapban, a Kossuth személyéhez kötődő évfordulók alkalmával gyakran és vezető helyen emlékeztek meg személyéről és méltatták dicső tetteit.

Jó barátja volt a Lovászpatonával szomszédos Kisdémpuszta földbirtokosának, Kossuth apósának, Meszlényi Jánosnak Gelsei Bíró Vince, Gic-Páltelekpuszta birtokosa, aki mint a szabadságharc huszár századosa a bukás után is Kossuth híve maradt. Később, mint az ugodi választókerület országgyűlési képviselője, az elsők között kezdeményezte Kossuth Lajos visszahonosítását, továbbá anyagilag támogatta Kossuth könyvtárának megvásárlását és hazahozatalát. Gelsei 1897 novemberében Pápán halt meg. Gelsei fia, ifjabb Gelsei Bíró Vince Kossuth keresztgyermeke volt, Lovászpatonán élt, és a községben is temették el 1915-ben.

Kossuth Lajos 1894. március 20-án hunyt el Torinóban. Koporsóját különvonat szállította Magyarországra március 30-án. Április 1-jén Budapest városa – amelynek díszpolgára volt – nevéhez és érdeméhez méltó temetést rendezett, melyhez az ország minden részéből tódultak a gyászoló küldöttségek. A feljegyzések szerint 2871 koszorú került a sírjára. Az öt esztendeje elhunyt jeles pápai, Pápa környéki lokálpatrióta, H. Szabó Lajos szerint egy, a sírkoszorúkból emlékül tépett, kóróvá száradt csokrot sokáig őriztek Lovászpatonán az itt szolgáló Szalay Mihály evangélikus lelkész családjának tagjai. A tisztelendő unokája, Pölöskei István beszélte el, hogy emlékezett egy őszülő hajtincsre is, mely Kossuthé volt, s melyet nagy becsben tartottak szülei. A Kossuth-relikviák valószínűleg Bognár Endre korábbi lovászpatonai evangélikus lelkipásztor hagyatékából származhattak, hiszen Bognár Endréné Leporini Auguszta komornaként dolgozott annál az Ihász családnál, melynek fia, Ihász Dániel életre szóló barátja, harcostársa, személyi titkára volt Kossuthnak. Kossuth temetése után fél évre gyászba borult Lovászpatona. Még a lakodalmakban is mellőzték a zenét a szívükben gyászoló patonaiak.

Az EpVE – KSZ küldöttsége felkereste-megszemlélte a lovászpatonai, néhai Babics-féle sarokházon közel 130 év után is, mind a mai napig látható Kossuth utcanévtáblát, majd látogatást tettek a páratlan szépségű evangélikus templomban, ahol Farkas Ervin lelkipásztor nyújtott számukra ismertetést az épület történetéről, a gyülekezet múltjáról.

A lovászpatonai evangélikus templomépület a legértékesebb építészeti emléke a magyar keresztény egyházszervezet első századaiban, a XI-XII. század fordulóján emelt templomoknak. A falu központi helyén emelkedő magaslatra, 1200 körül román stílusban, kőből épült. Az eredeti Árpád-kori plébániatemplom a mai torony mögötti hajószakaszt foglalta magába, és harmad akkora volt, mint a XV. századi épületegyüttes. Az eredeti épület bizonyíthatóan a mai hajónak fele részét foglalta el. A templombővítés két ütemben történt. A XIV. század második felében keleti irányban, kora gótikus stílusban meghosszabbították, és az északi oldalon sekrestyével bővítették, majd a XV. század második felében – újabb gótikus bővítés keretében – a déli oldalon kegyúri kápolna épült hozzá. A templomot és körülötte az egykori cintermet két és fél méter magas elliptikus bástyaszerű kőfal veszi körül, amely feltehetően a török időkben épült. A különböző korok, építészeti stílusok emlékei egyetlen magyar falusi templomnál sem mutathatók be annyira szembeszökő módon és harmonikus egységben, mint a lovászpatonai esetében. Különlegességei: a kő gúlasisak, amely kivételes építészeti megoldás, hiszen a fennmaradt középkori templomok legtöbbjén barokk vagy copf torony van. A hazai építészetben páratlan a falazott szószékoltár, amelyhez a Dunántúl egyik legkorábbi, evangélikus templomban ma fellelhető barokk oltárképe kapcsolódik. A feltárás során előkerült falfestések részben az 1300-as évekből valók.

A pápai kis lokálpatrióta küldöttség következő állomása az idén 140 esztendeje elhunyt Ihász Dániel szülőfaluja, Nagydém volt, ahol a két éve, 2019-ben megnyílt helyi Tárház és Káldy-emlékszoba udvarán Kálmán Andrea polgármester asszony, Marics Lajos korábbi polgármester, helytörténet-kutató, valamint segítőik köszöntötték őket, s adtak számukra tájékoztatást.

Nagydém neves szülötte, Ihász Dániel az 1848-49-es magyar szabadságharc kiváló katonája, honvéd alezredese, Kossuth hadsegéde, majd személyi titkára és hűséges adjutánsa – ahogy a kortársak gyakran nevezték: „Kossuth Mikes Kelemenje” – volt a közös száműzetésük éveiben. Nagydémen született 1813. október 17-én.

A szeptember 17-i rendhagyó látogatás során Kerecsényi Zoltán, az EpVE ügyvivője, a KSZ megyei titkára egy értékes ajándékot nyújtott át a nagydémi Tárház kiállítása számára; egy több mint százharminc éves, nagyméretű, színes olajnyomatot, mely a „Kossuth imája a kápolnai csata után 1849. február 27-én” címet viseli. A kép középpontjában az imára kulcsolt kezű Kossuth térdelő alakja látható, mellette honvédtisztek állnak, mögöttük a honvédsereg, balra elesett katonák fekszenek. A kép alatt egy Kossuthnak tulajdonított ima szövege olvasható.

A hagyomány szerint Kossuth Lajos a kápolnai ütközet után a csata helyszínére utazott, s ott imát mondott a több száz elesett honvéd frissen hantolt sírhalma felett. 1849 tavaszán az ország nagy részén, de főleg a magyar fennhatóság alatti területeken, több nyelven terjedt egy nyomtatvány, amely Kossuth Lajosnak a kápolnai csatatéren, az elesett honvédek sírjánál elmondott imáját tartalmazta. Kossuth 1849. február 26-28-án valóban járt a kápolnai csatatér közelében, az említett imát azonban aligha mondhatta el, már csak azért sem, mert a kétnapos kápolnai csatát a cs. kir. hadsereg nyerte meg, s ily módon a csatatér is a cs. kir. csapatok kezén maradt – így a halottak temetését is ők intézték. Ma már köztudott, hogy az imát a Pápai Református Kollégium egykori diákja, Roboz István (1828–1916) újságíró, költő, lapszerkesztő írta Ádándon, Csapody Pál földbirtokos kastélyában, miután március 2-án Kossuth Hírlapjában olvasta a csata leírását (legalábbis ő ezt állította).

A nagydémi Tárház udvarán álló Kossuth-emléktábla (melynek Kossuth-domborművét még 2017-ben az EpVE adományozta a Kossuth-emlékprojekt során) alá a küldöttség tagjai a falu polgármester asszonyával koszorút helyeztek el, majd Kerecsényi Zoltán vázolta a Kossuth Szövetség közeljövőbeli, megyei kezdeményezéseit, terveit.

Jövőre, 2022-ben lesz Kossuth Lajos születésének a 220. évfordulója, 2023-ban pedig Petőfi Sándor világra jöttének a 200. bicentenáriuma. Ezen szép kerek évfordulók jegyében szeretnék kezdeményezni Pápán, Pápa környékén, de a megyében is, hogy ahol Kossuthnak vagy Petőfinek valamilyen kötődése van, a helyiek ültessenek el egy fát. Az 1989/90-es rendszerváltoztatást követő évtizedekben sok helyütt avatott emlékjeleket, szobrokat a hálás utókor Kossuth, Petőfi, 1848/49 tiszteletére. Ezek folyamatos gondozása, karban tartása fontos, nélkülözhetetlen feladat az elkövetkezendő időkben is. Azonban most, a közelgő szép új évfordulók kapcsán úgy igyekezzenek méltó módon megemlékezni az egyes települések, vagy civil közösségek, hogy 2022/23-ban elültetnek egy-egy fát – például gyümölcsfát – Kossuth vagy Petőfi emlékére; ezzel is hozzájárulva a hazai környezet- és klímavédelemhez, felelősen gondolva a jövő magyar nemzedékére. Kossuth, aki megszállott botanikus, lelkes kertész is volt, ennek biztosan nagyon örülne – tette hozzá Kerecsényi Zoltán. Mi pedig nagyon örülnénk, hogyha az első ilyen két emlékfát a lovászpatonai evangélikus templom kertjében és a nagydémi tárházi épület udvarán ültetnék majd el honfitársaink – fejezte ki reményét Kerecsényi Zoltán.

(Forrás: EpVE – Hírlevél,
fotók: EpVE)

Források, ajánlott irodalmak:

- Bartha Lászlóné Borsó Katalin: Kossuth és ’48 emlékezete. Kossuth utcatábla a Babics-házon. = http://www.lovaszpatona.hu/onkorm/ertektar/ertek_07.pdf (Letöltés ideje: 2021. szeptember 17.)

- Bartháné Borsó Katalin: Üzenet Páltelekpusztáról – Büszkén őrzik a szabadságharc és Kossuth Lajos emlékét. = https://www.veol.hu/olvaso/uzenet-paltelekpusztarol-buszken-orzik-a-szabadsagharc-es-kossuth-lajos-emleket-1757318/ (Letöltés ideje: 2021. szeptember 17.)

- H. Szabó Lajos: Pápa és környéke 1848-1849. Magánkiadás, Pápa, 1994.

- H. Szabó Lajos: Kossuth emlékek Veszprém megyében. Magánkiadás, Pápa, 1997.

- Lovászpatonai Árpád-kori műemlék – evangélikus templom. = https://ertektar.vpmegye.hu (Letöltés ideje: 2021. szeptember 17.)

- Vasné Tóth Kornélia: Kossuth 1849. évi kápolnai imája – Tévhitek és a valóság. = https://ujkor.hu/content/kossuth-1849-evi-kapolnai-imaja-tevhitek-es-valosag (Letöltés ideje: 2021. szeptember 17.)