"A képek sorba rendezettek, tehát egymásutániságuknak jelentősége van. Lao-ce-től Csontváryig nagy íve van ennek a rendnek, de tudós filozófusok, művészettörténészek még más íveket is bizton megolvasnak nekünk, nekünk, ebbe a világba messziről betekintőknek. Szeretjük az ismerőst, az éles kontúrokat, az azonosítható formákat síkban és térben, megkapaszkodni abban, amit a tapasztalat elénk sodort, tapinthatóvá és megismételhetővé tett. Szeretjük a tárgyat magát, mert hiányában megrettent a misztikum, a magunkba fordulás; félünk önmagunktól, mert megtakarítottuk a magunkba nézést, önmagunkban a körbefordulást; hagyjuk álommá pazarlódni a távolról felsejlőt, az alaktalant, a kontúrtalant, a kezünkkel nem elérhetőt…
Nincsenek hangok és illatok, ideges mozdulatokkal sem kapálózik senki, csak csend van és színek, és körök vannak. És a körök megfejthetetlenek, a kör egyszerre atavisztikus és jelentések végtelen sokaságát magába foglaló; egyszerre a kezdet és a vég, alfa és omega, a Nap teremtő erejének formája, a fényé, amiből jövünk, s aminek irányába az út véges-végtelen elvezet.
Körök vannak és rájuk feszülnek a színek, egymásba tűnnek és feltételezik is egymást; látszólag mind máshonnan indult és más célhoz sodor, de valójában egy mind; egymásra olvasztva ős-körré oldódnak, amiben nincs mozdulat, játéka izmoknak, csak lüktetés, fortyogás, ahol a kavarodás a sötétebbtől imbolyog a világosba, majd vissza a magasba; ahol önmagunkba érve sejtjük meg a végtelent, a mindannyiunkban magunkkal kapott üzenetet, aminek megismerésétől pont az foszt meg minket, hogy a kulisszákat matatjuk, hogy kívülre vizslatunk a teremtésből származó közös emberi helyett.
Körök vannak és rájuk feszülnek a színek. Magukat mutatják választani mindent, sejteni a mélyből, már már túlról; sejteni többet, mint ameddig látni; színekbe kenődve magunkba markolni kegyetlen; önmagunk körül idézni idegent magunkból. Hívnak minket nézni, oldódni, félni és lelkesedni, fázni és megnyugodni. Menjünk! Ez az út közös út, letérni róla nincs választás: induljunk tehát!" - hangzott el a megnyitón.