Hírek
2020. Július 18. 08:05, szombat |
Helyi
Forrás: EpVE
Kilencvenöt éve született Nagy László
Kilencvenöt esztendővel ezelőtt, 1925. július 17-én látta meg a napvilágot a Pápa közeli Felsőiszkáz községben Nagy László Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, képzőművész, néhai pápai diák, aki pályája kezdetén F. (Felsőiszkázi) Nagy László néven jegyezte publikációit. Erre utalt azon a 2020. július 17-i emlékkoszorú-elhelyező alkalmon Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, EpVE-ügyvivő is a pápai Világos utcai Nagy László-táblánál, ahol a megjelenteknek bemutatta azt a több mint hetvenéves híres antológiát, amelyet anno Sőtér István szerkesztetett „Négy nemzedék” címmel, s amelyben Nagy László még F. Nagy Lászlóként szerepelve (akkor már pápai diákoskodása után Budapestre felkerülve) már végképp eldöntötte, hogy grafikus helyett mégis inkább poéta lesz.
Az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) 2020. július 17-i, pénteki főhajtásán Kerecsényi Zoltán felolvasta Sőtér István Kossuth-díjas író-irodalomtörténész „Négy nemzedékbeli” sorait: „F. Nagy László a fiatal nemzedék talán legkészebb, leginkább atmoszférát teremtő, kifejezési eszközeiben a legváltozatosabb és legfelszabadultabb, áttörően konkrét költője, akinek jövője még rendkívüli eredményekkel kecsegtet…”
A híres „Négy nemzedék” antológia egyébként kérdésként benne szerepelt azon online rejtvényfeladványban is, amit az Egylet a pápai Jókai Mór Városi Könyvtárral, valamint a pápai GraFirka Műhellyel az elmúlt hetekben közösen hirdetett meg a 95. évforduló alkalmából. A Kerecsényi Zoltán által összeállított, Nagy László életével kapcsolatos feladatsor helyes megfejtése „Ég és föld”, Nagy László 1971-ben megjelent „oratóriumának”, egyetlen hosszú drámai énekének a címe volt. ( Itt olvasható egy rövid ismertetés az „Ég és föld” tartalmáról)
A helyes megfejtők közül, sorsolással három nyertest jutalmaztak a pénteki évfordulós emlékalkalmon: Birkásné Erdős Krisztinát, Horváthné Kató Andreát és Szalóky-Katóné László Máriát, akik egy-egy értékes Nagy László és Szécsi Margit kötetet, illetve egy-egy – a GraFirka Műhely művésze, Gyarmath Anett által alkotott – pápai Nagy Lászlós emlékbögrét vehettek át ajándékul.
Kerecsényi Zoltán elmondta, az elmúlt hétvégén, vagyis július 11-én, szombaton Iszkázra, az ott megrendezett emléknapra – Nagy László unokája-jogutódja, Nagy Borbála Réka meghívására –, a költő szülőházához is elvitték egyleti emlékkoszorújúkat; ahol rajtuk kívül a térség országgyűlési képviselője, Pápa város volt polgármestere, a költő szülőfalujához családi szálakkal kötődő dr. Kovács Zoltán a Veszprém Megyei Közgyűlés alelnökasszonyával, Vörösmarty Évával is koszorúzott, s ahol továbbá a hajdani pápai Nagy László Általános Iskola jogutódját, a pápai Tarczy Lajos Általános Iskolát képviselő Kaprinayné Megyeri Zsuzsanna tanárnő, és természetesen a helyi Önkormányzatot vezető Cseh József polgármester is fejet hajtott a tavaly elhunyt Orosz János szobrászművész 1981-ben Nagy Lászlóról mintázott domborművénél. A példásan ápolt-fenntartott iszkázi emlékház udvarán Falusi Márton József Attila-díjas költő, az Országút-folyóirat főszerkesztője bevezető gondolatait (Itt olvasható az elhangzott beszéd) követően a felvidéki Csavar Színház művészei – Kiss Szilvia, Gál Tamás és a Kor-Zár verséneklő együttes – előadták a „Rege a tűzről és jácintról” című, Nagy László életrajzi ihletésű költeményt, majd a résztvevők találkozhattak-dedikáltathattak Ágh Istvánnal, Nagy László öccsével, az ugyancsak jeles Kossuth- és József Attila-díjas magyar költővel is.
Az EpVE jövőbeli tervei között szerepelne, hogy a pápai Zimmermann utcában, a valamikori Római Katolikus Polgári Fiúiskola (ma Szent Anna Római Katolikus Óvoda) épülethomlokzatán a több mint egy évtizeddel ezelőtt megrongálódott portrédomborművet a negyvenötödik halálozási, vagy a századik születési évfordulóra közadakozásból pótolná. Az EpVE ötéves fennállása óta ápolja Nagy László pápai emlékezetét, januárban, a halálozási emléknapokon rendre megemlékezéseket szerveznek a városban, tavaly méltóbbra cserélték a Világos utcai emlékjelet, közreadtak egy emlékfüzetet, s Kerecsényi Zoltán ajánlására a pápai, települési értéktár részéve vált Nagy László költő pápai emlékezete is.
„Az ércnél maradandóbb dolgokba kell kapaszkodni”, a Nagy László által is képviselt kulturális és humánus értékek megőrzése, továbbörökítése fontos cél ezen „keszekusza” világunkban. – hangsúlyozta az EpVE ügyvivője.
(Forrás: EpVE-Hírlevél,
fotók: EpVE, SZ.R., K.M.ZS.)
Gyarmath Anett (GraFirka Műhely) rajza Nagy László emlékére, rajta a néhai pápai Világos utcai házzal, a Pápai Református Kollégium, s a hajdani pápai Római Katolikus Polgári Fiúiskola épületeivel
Nagy László Kossuth-díjas költő, műfordító, szerkesztő 1925. július 17-én, a Pápa közeli Felsőiszkázon látja meg a napvilágot. („Átkozott és babonás konzervált őskori szokások közé születtem a Bakonyalján. Ott nevelődtem mesék és balladák közt, a bájolók parancsoló ritmusában, a házra támadó regösénekek niagarájában…”) Pápán 1938 és 1945 között tanul, előbb a Római Katolikus Polgári Fiúiskolában, majd a Pápai Református Kollégium Kereskedelmi Iskolájában. Ez idő alatt – a második világégés vészterhes évei alatt – anyai nagyanyjával, s unokatestvéreivel lakik a Zöldfa utca – mai Világos utca – 20. szám alatt, egy udvari, kis szoba-konyhás lakásban. („Itt a diák, aki voltam, repedő egek alatt…”) Pápáról aztán Budapestre kerül, tagja lesz a Dózsa György Népi Kollégiumnak, előbb a Képzőművészeti Főiskola rajz szakos, majd a budapesti egyetem magyar irodalom-szociológia-filozófia, valamint orosz szakos hallgatója lesz. 1949-52-ben ösztöndíjjal jár Bulgáriában, – a bolgár népköltészettel foglalkozik. („A bolgár népköltészetet 1951-ben fedeztem fel magamnak, hosszabb szófiai tartózkodásom idején. Meghatott fürgesége, robosztussága, költői vakmerősége. Tétovázás nélkül fordítani kezdtem. Munka közben szinte állandóan éreztem, hogy amit csinálok, az nem egyszerűen műfordítás. A papírra vetett soroknak a magyar népköltészettel rokon hangon kellett szólniok.”)
Verseiben gyermekkora élményei adják a központi témát, a parasztvilág szokásrendje, a keresztény kultúra, a természet és az ember érintetlen kapcsolata, a babonák világa, a folklór. 1953-56-ban a Kisdobos szerkesztőségi munkatársa, 1959-től az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa. Hamar kiábrándul a világháború utáni magyar időkből („…elárulva a forradalom, ami éltetett ifjúságomban…”), az 1956-os nemzeti tragédia mélyen megrendíti, új kötete is csak 1965-ben jelenik meg. Korábbi versei idilljét a csalódottság, a humánus értékek veszélyeztetettségének kifejezése, a látomásos költészet váltja fel. A dalformától a hosszúénekek felé mozdul el, mitológiát építve a népköltészet formanyelvével az epikus tartalomnak.
Tragikus hírtelenséggel, 1978. január 30-án hal meg Budapesten. Ágh István költő testvérbátyja és Szécsi Margit költőnő férje volt.
Ezek érdekelhetnek még
2024. November 04. 17:44, hétfő | Helyi
Gyertyagyújtással emlékeztek az '56-os forradalom vérbe fojtására Pápán
Pápa Város Önkormányzata rövid megemlékezést szervezett november 4-én, a Magyar Pieta 1956 szoborhoz.
2024. November 04. 14:07, hétfő | Helyi
K&H: indul a „pénztanárok” versenye
a TikTokon csapnak össze egymással a pedagógusok
2024. November 04. 11:58, hétfő | Helyi
Újrafestik a Jókai utca útburkolati jeleit
Szerdáig elvégzik a megkopott jelek újrafestését, ma éjszaka kezdik a munkát.
2024. November 04. 11:24, hétfő | Helyi
Újra számos kő meglazult a Fő téren, javítják az útburkolatot
Úgy tudjuk, hogy az új városvezetés dolgozik egy hosszú távú, ám mégis esztétikus megoldáson.