A címben szereplő kérdést jogosan tette fel nekem egy kedves ismerősöm az Elsősorban pápai Városbarát Egyletben (EpVE-ben) tartott legutóbbi előadásomat követően, melyet pápai – Pápa környéki Vajda Péter Emlékprojektünk jegyében, az angol felvilágosodás egyik nagy alakja, az első angol regényíró, Daniel Defoe (feltételezett) születési évfordulója és világhíres műve, a Robinson Crusoe kapcsán tartottam. Ezért, és még néhány fontos dologért az alábbiakban szeretnék pontosítást adni.

A címben is szereplő kérdés annak kapcsán lett feltéve, hogy a kedves ismerős nemrég rábukkant valahol arra, hogy az általam, az előadásomban is említett 1844-es Vajda Péter fordítás előtt egy bizonyos Uzdi Péter fordításában, 1836-ban már megjelent magyarul a Robinson Crusoe. Így van!

Ha a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában 1970-ben napvilágot látott Robinson-kiadást kezünkbe vesszük, abban Schindler Frigyesné Szűcs Anna kiadói szerkesztő-lektor utószavában a következők állnak: „Defoe Robinsonja 1836-ban jelent meg első ízben magyarul Vajda Péter fordításában, azóta igen sokan fordították le, többé-kevésbé szabadon.”

És a címben szereplő kérdésre máris itt a válasz: Uzdi Péter egyenlő Vajda Péterrel!

A jeles irodalmár, természetbúvár, pedagógus, társadalomkritikus, az 1848-as forradalmat előkészítő reformkor egyik jelentős alakja, Vajda Péter egy folyton küzdő, megalkuvás nélküli, lobogó természetű ember volt. Diákként Sopronból egyik tanára megsértése és németellenessége miatt kellett távoznia, pesti orvos-hallgatóként az 1831-es kolerajárvány következményeként kitört pesti diákzendüléskor pedig egyik professzora bujtogatással vádolta meg, mire önként abbahagyta egyetemi tanulmányait. Ezután kenyérkereső pályát választott: az újságírást. Ő volt az első hivatásos magyar újságíró. Pesti tartózkodása idején szinte minden korabeli orgánumnak munkatársa volt, s szinte minden irományában a reformkori Magyarország égető kérdései sűrűsödtek. Azonban nyilvánosság elé került irodalmi „termékei” közül voltak olyanok, amelyek nem a saját nevén, hanem például Uzdi álnév alatt jelentek meg. Nem véletlenül; ahogyan kiteljesedett Vajda tevékenysége, ismertté vált plebejus felfogása, olyan mértékben találkozott heves ellentámadásokkal. Igen sok támadás érte írásaiért, hangoztatott nézeteiért. Elég csak a bizonyára sokak által ismert „Erkölcsi beszédeire” gondolni. Vajda gondolkodásához közel állt a Defoe-i puritán erkölcsi szemlélet, elbűvölhették a Robinson valósághű, „naturalista” részletei, nem véletlenül nyúlt hozzá. Vajda is hasonló vegzálásoknak volt kitéve szabad szelleme, haladó erkölcsi vélekedései miatt, mint Defoe. (Pályafutása során Daniel Defoe is több írói álnevet használt.)

Hanzó Lajos Vajda Péterről szóló kötetében többek között ez olvasható: „Nem volt tehát küzdelem nélkül való Vajda élete. Nem a csöndes visszahúzódás volt a jellemzője tevékenységének, hanem részt vett a reformkori élet gyors sodrásában. Csak így tudjuk megérteni azt a tényt is, hogy a radikalizmus oly képviselője, mint Petőfi, meleg barátságával tüntette őt ki… Őt magát semmi esetre sem tudta megtörni az ellentábor több oldalról jövő támadása, de annyit ellenfelei mégis elértek, hogy kiütötték kezéből legélesebb fegyverét, a Világ című lapot. A lap tulajdonosa be is jelenti olvasóinak, hogy 1841. április havától már nem az eddigi szerkesztő fogja vezetni a lapot, mert »elfogúlt keblűség és pártos részrehajlás jellemzi«. Ettől az időtől kezdve, más lapokban ugyan, de továbbfolytatta azt a küzdelmet, mely eszméinek megvalósítása érdekében szükséges volt…”

Vajda Péter első dala, a Vörösmarty Mihály szerkesztette „Koszorúban” – a „Tudományos Gyűjtemény” melléklapjában – is Uzdi Péter álnév alatt jelent meg 1831-ben. És Uzdi Péter álnév alatt jelent meg Robinson-fordítása is 1836-ban. A Joachim Heinrich Campe-féle német átdolgozás alapján. Campe „Ifjabbik Robinzonját” fordította magyarra: „Ifjabbik Robinzon. Mulatságos olvasókönyv gyermekek és ifjak számára. Campe Henrik Joachim után Uzdi Péter. Legújabb fordítás. Pesten, 1836. Heckenast G. (Uzdi Péter a. m. Vajda Péter.) Harmadik kiadás. 1858. (A fordító neve nélkül.)”

Gelei József író-műfordító 1787-ben szintén Joachim Heinrich Campe német, az ifjúság számára készített átdolgozásából fordított. (A Campe-féle fordítás magyarázatos, oktató átdolgozás.) Fordítását Kazinczy Ferenc a kassai Magyar Museumban keményen megbírálta.

Majd 1844-ben megjelent az az első magyar Robinson-fordítás, amire először nyomtatták rá Daniel Defoe nevét, s amire első ízben nyomtatták rá a fordító – immár nem álnéven – Vajda Péter nevét is: „Robinson Crusoe története. Foë és Geiger szerint kivonatban adja Vajda Péter. Négy színezett képpel. Pesten, 1844. Geibel Károly sajátja. 12-r. 158 1. – Második kiadás. Pesten, 1858. Lauffer és Stolp. 12-r. 160 1. (Eredetije: Schicksale Robinson Crusoe’s. Nach dem Englischen dargestellt von A. Geyger. Második kiadás. Berlin, 1842. Négy képpel.)”

Fehér Katalin főiskolai docens „Gyermekirodalom Magyarországon a felvilágosodás idején és a reformkorban” című dolgozatában írta:

„Németországban, a filantropista elveket valló pedagógus, Campe dolgozta át Defoe művét gyermekek számára. (Robinson der Jüngere, 1779.) (Száz év alatt hetvenhét kiadása jelent meg Németországban.) A mű a rousseau-i természetes nevelés szolgálatában áll. Mindent megtanulhatott ebből a könyvből a gyermekolvasó, ami számára hasznos, ami erkölcsileg és értelmileg a javát szolgálta. Szó esik a műben távoli földrészek természeti viszonyairól, növény és állatvilágáról, a földrengések okairól, a tűzhányókról éppúgy, mint a szőlő- és burgonyatermesztésről. A legfontosabb erkölcsi szabályokat a gyermekek számára jól érthető példákon keresztül világítja meg a szerző. Szól a vallási türelem fontosságáról, a szülők iránti szeretetről és tiszteletről, a munka fontosságáról, a megfontolt viselkedés hasznáról és sok más dologról. Magyar nyelven is a Campe-féle fordítás vált ismeretessé, melyet először Gelei József tanár, és ismert tankönyvszerző ültetett át magyarra 1787-ben. A fordító bevezetőjében megfogalmazza, miért ajánlható a szülőknek és a gyermekeknek a mű: »Ez a könyv a szüléket tanítja az ő gyermekeikkel való bánásra, s azoknak bölts nevelésekre, a gyermeki gyenge szíveket pedig észrevehetetlenül elkészíti az emberiség gyengéd érzéseinek elfogadására és olly kedveltető módon tanítja azokat, hogy a tanításbeli munkát és unalmat nem is érzik, pedig azokban sok hasznos dolgokat tanulnak meg.« Gelei itt megfogalmazza azokat az ismérveket, melyekkel egy jó gyermekkönyvnek rendelkeznie kell. Ez meg is magyarázza a könyv hihetetlen sikerét és népszerűségét. A könyvről maga Kazinczy írt ismertetést a Magyar Museumban, röviddel a megjelenés után.
A nyelvész Gyarmathy Sámuel szintén lefordította Campe Robinzonját 1794-ben. Bár Gyarmathy hangsúlyozza, hogy fordítása a harmadik német kiadás alapján készült, megállapítható, hogy »a fordítás nem más, mint Gelei fordításának megszólalásig hű másolata... a legleplezetlenebb irodalmi visszaélés… Plagium, s mindenesetre a legvaskosabbak közül való.«
Robinzon történetének népszerűségét, és gyermekek számára hasznos voltát nemcsak a tömegesen megjelenő fordítások igazolták, hanem a témában hozzá hasonló művek szintén jelentős száma. Az úgynevezett »robinzonádok«, az eredetinek szabad átdolgozásai. Csaknem minden európai nemzet megalkotta a maga Robinzonját…
A reformkorban továbbra is számos fordítás jelent meg. (Campe, J. H.: Ifjabbik Robinzon. Mulatságos olvasókönyv gyermekek és ifjak számára. Ford. Uzdi /Vajda Péter/. Pest, 1836.; Robinson Crusoe története. Foë és Geiger nyomán kivonatban adja Vajda Péter. Pest, 1844.) Ami a korábbiakhoz képest előrelépést jelent, az az, hogy a könyvekről megjelent bírálatok nyomatékosan hangsúlyozzák, nagy szükség van értékes »magyar nyelvű gyermekmunkákra« és az, hogy a kevésbé sikerült fordításokat kemény kritikával illetik a korabeli lapok. Felismerve azt a pedagógiai igazságot, hogy a gyermekek kezébe csakis magas színvonalú és nyelvi szempontból is értékes könyveket lehet adni, kritikáikban kiemelték, hogy nemcsak a mű tartalma, hanem a fordítás színvonala is nagyon fontos. A sok rosszul fordított könyv által a gyermekek »nyelvbeli ízlése« romlik, és ez többet rombol, mint amennyit »elméjök és szivök a tartalom által épül.« (Vajda Péter Robinson fordításáról készült kritikából. Athenaeum 1836. II. 147-149.)” (Ezen utóbbi hivatkozást sajnos én nem találtam meg. Úgy tudom, hogy 1837. január 1-jén jelent meg az Athenaeum első száma.)

1900-ban, a Magyar pedagógia folyóiratban, az „Ifjúsági Irodalom – Robinson, mint ifjúsági könyv” című tanulmányában írta Weszely Ödön pedagógus, neveléstudós: „A Robinson-féle könyvek száma oly nagy, hogy szinte ellenőrizhetetlen. A fordítások, átdolgozások és utánzatok nagy serege egész könyvtárt tesz ki…” És ugyebár ez azóta is rendkívül gyarapodott.

Tehát a magyar fordítások nagyrészt a Campe-féle átdolgozást követték. A Móra Ferenc Könyvkiadó 1970-es Robinson-kiadásának fent idézett utószó-részlete kicsit félrevezető, az interneten fellelhető információk, és más, a könyvtári polcokról is leemelhető irodalmak több esetben nem pontosak Vajda és a Robinson tekintetében.

Összegezve és pontosításul: Vajda Péter először Uzdi Péter álnév alatt jelentette meg Robinson-fordítását 1836-ban, a Joachim Heinrich Campe-féle német átdolgozás alapján. A Campe-féle német, az ifjúság számára készített átdolgozásból fordított Vajda Péter előtt Gelei József is (Ifjabbik Robinzon, Pozsony, 1787.). Viszont 1844-ben az az első magyar Robinson-fordítás – Vajda Péter fordítása – jelent meg, amire először nyomtatták rá Defoe nevét, s amire első ízben nyomtatták rá a fordító – immár nem álnéven – Vajda Péter nevét is. A „Defoe-Campe-Geiger németül megjelent vonulat első magyar fordítása”-ként is aposztrofálják ezt egyesek. Komáromi Gabriella és Rigó Béla irodalomtörténészek „Szövegek metamorfózisa és vándorlása a gyermekirodalomban” című tanulmányukban ezt emelték ki: „De ahogy 1787-ben megjelent, maga Daniel Defoe sem ismert volna rá. Igaz, hogy nevét először majd csak Vajda Péter 1844-es fordítására nyomtatják ki.” A Figyelő 1874. IV. évf. 46. számában a pápai, Pápa környéki kötődésű Névy László tanügyi és esztétikai szakíró a „Robinson és a Robinsoniádok” című cikkében ez olvasható: „Az eredetiből csak Vajda Péter adott kivonatot 1844-ben.” A Világirodalmi Lexikon 12. kötetében ez áll: „Magyarul Defoe eredeti műve viszonylag későn látott napvilágot; Vajda P. 1844-es könyvét /Robinson Crusoe története/ nevezhetjük ennek. Campe német gyermekváltozatát 1787-ben Ifjabbik Robinzon, íródott a gyermekeknek gyönyörködtető és hasznos magok mulatságokra… c. Gelei J. fordításában adták ki.”

Az EpVE Vajda Péter Emlékprojektje keretében életre hívott online „Robinson Crusoe Olvasó Klub” Defoe és Vajda előtt tiszteleg, amikor tizennyolc pápai és környékbeli önkéntes, „klubtag”, felolvasó fejezetről fejezetre, hangrögzítőre olvassa a Robinsont egy online, az Egylet által a jövő év elejére összeálló ún. „hangoskönyv” céljából. A „Klub” Vajda Endre – a mostani könyvesboltok polcain is megtalálható könnyebb nyelvezetű – fordítását használja. Eleddig még Vajda Endréről nem derült ki számunkra, hogy volt-e valami rokoni köze a száz évvel korábban élt fordítóhoz, Vajda Péterhez.

Írta-összeállította:

Kerecsényi Zoltán
(az EpVE ügyvivője)

_{Felhasznált és ajánlott források:}

<sub>- Daniel Defoe: Robinson. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1970. 198. p.
- Fehér Katalin: Gyermekirodalom Magyarországon a felvilágosodás idején és a reformkorban. = feherkatalin.hanoi.hu (Letöltés ideje: 2020. október 2.)
- Hanzó Lajos: Vajda Péter 1808-1846. Békésmegyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya, Békéscsaba, 1958.
- Lukácsy Sándor (szerk.): Vajda Péter válogatott művei. Veszprém Megyei Tanács Művelődési Osztálya, Veszprém, 1972.
- Névy László: Robinson és a Robinsoniádok. = Figyelő, 1874. IV. évf. 46. szám, 542. p.
- Szegedy-Maszák Mihály – Veres András (szerk.): A magyar irodalom történetei – III. Gondolat Kiadó, Budapest, 2007. 471. p. (Komáromi Gabriella – Rigó Béla: Szövegek metamorfózisa és vándorlása a gyermekirodalomban.)
- Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi Lexikon – 12. kötet (Rjab-Sez). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991. 26. p.
- Weszely Ödön: Ifjúsági Irodalom – Robinson, mint ifjúsági könyv. = http://misc.bibl.u-szeged.hu/7664/1/mp_1900_0716_623-632.pdf (Letöltés ideje: 2020. október 2.)</sub>

„Robinson Crusoe története. Foë és Geiger szerint kivonatban adja Vajda Péter.”
( Második kiadás. Pest, 1858. )
(Fotó-forrás: kozpontiantikvarium.hu)

Névy László: Robinson és a Robinsoniádok. =
Figyelő, 1874. IV. évf. 46. szám, 542. p.:

Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi Lexikon – 12. kötet (Rjab-Sez).
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991. 26. p.:

Komáromi Gabriella – Rigó Béla: Szövegek metamorfózisa és vándorlása a gyermekirodalomban. = Szegedy-Maszák Mihály – Veres András (szerk.): A magyar irodalom történetei – III. Gondolat Kiadó, Budapest, 2007. 471. p.:

Daniel Defoe: Robinson. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1970. (Vajda Endre fordítása):