Folyamatos a hangoskodás, a beszólogatás, a szemetelés, a drogozás, más tulajdonának tiszteletének teljes hiánya, és még hosszan lehetne sorolni.

Egy poszt kavarta fel az állóvizet a minap a Pápán Hallottam Facebook csoportban. Legszívesebben változtatás nélkül közölném a leírtakat, hiszen szinte tökéletesen összefoglalta a szerző azt a problémahalmazt, amellyel évek óta küzdenek párjával együtt. Hogy mennyire nincsenek egyedül, azt jól jelzi az a rengeteg hozzászólás és reakció, ami a bejegyzéshez érkezett, de kiváltképp az a számos privát megkeresés, ami a szerzőnél, vagy nálam landolt. Bizony, egy nagyon komplex problémáról van szó, ám a lakosok és üzlettulajdonosok igen jelentős része úgy érzi, magára van hagyva ebben a helyzetben, kétségbe van esve, mert senki nem foglalkozik érdemben mindazzal, ami megkeseríti a mindennapjait.

Sajnos a belváros képe akkor is helyenként lehangoló, ha az ember eltekint az együttélési problémáktól, rengeteg az elhanyagolt, rossz állapotú épület, a szemét és a gaz.

Nem cigánykérdés!

Már az elején leszögezném, nem cigánykérdésről van szó! Mielőtt bárki is rásütné a rasszista bélyeget azokra, akik szót emelnek a másokkal való együttélésre képtelen emberek ellen, szeretném hangsúlyozni, hogy vannak nagyon tisztességes cigányok, és vannak nagyon aljas nem cigányok. A kérdés nem faji, hanem együttélési. Azokkal az emberekkel van baj, akik nem képesek toleránsan, másokkal együttműködve élni, a társadalom hasznos tagjának lenni, életvitelükkel zavarnak másokat.

Mi a gond?

Ordibálás, veszekedés, hangos zenehallgatás, szemetelés (vagy a szemét felhalmozása az ingatlan pincéjében, udvarában, az azzal járó egyéb közegészségügyi problémákkal), de kisebb bűncselekmények is előfordulnak, mint a rongálás, a lopás, vagy a testi sértés. Olvasónk olyan esetről is beszámolt, hogy egy gyermekkel ütötték egymást a veszekedő szülők. A legszörnyűbb az, hogy a csendes többség „vagy megszoksz, vagy megszöksz” alapon vagy eltűri ezeket a zavaró körülményeket, közbiztonsági félelmeket, és reménykedik, hogy nem történik nagyobb baj, vagy elköltözik, ha teheti. Többen megtették, de nyilvánvalóan ez csak tovább rontja a helyzetet. Ha viszont senkitől nem kap érdemi és tartós segítséget, mégis mit tehetne?

Előfordul az is, hogy valaki szóvá teszi, hogy ugyan, viselkedjenek már, ám ez jellemzően csak olaj a tűzre. Ugyanakkor nemcsak azokat zavarják ezek az emberek, akik a belvárosban laknak, hiszen egy belvárosba érkeznek mások is, például turisták. Saját szememmel láttam, amint a város vendégeit szállító kisvonat megállni kényszerült a Korvin utcában, mivel forgalmi akadályt képzett az előtte megálló rissz-rossz lomis autó, melynek vezetője hangosan elbődült, "ráfeküdt" a dudára, hogy társát kihívja az épületből. Kínos percek teltek el, mire az illető hangos káromkodások és gusztustalan köpések mellett megérkezett, én pedig bele sem mertem gondolni, hogy az ezt végignéző turisták milyen emlékekkel térnek haza szeretett városomból. Persze, ha ez egy szélsőséges példa lenne, legyinthetnénk rá, mindenhol történnek ilyenek. Ám ez mindennapos a pápai belvárosban, a Fő téren, a Korvin utcában, a Szent László utcában, vagy azokban a közlékben, amelyekben Petőfi Sándor is sétált, és amelyek Pápa nevezetességei lehetnének, ma pedig bűzlenek a húggyal keveredő ürülék és rothadó szemét szagától.

Ilyen esetekben mit tehet az ember? Hívjon rendőrt? Milyen jogalappal? Maximum a forgalom indokolatlan akadályozása merülhet fel, ám legyünk őszinték, ezért senki nem hív rendőrt. Számomra a legfőbb kérdés az, hogy miért élnek ezek az emberek a pápai belvárosban, részben önkormányzati lakásokban? Más településeken a magántulajdonokban lakó, együttélésre alkalmatlan emberektől is igyekeznek megszabadulni, itt pedig részben maga az önkormányzat biztosít számukra lakhatást, méghozzá a belváros közepén.

Korábban foglalkoztunk már a témával(annak is már 3 éve), az akkor érintett problémák közül annyit sikerült elérnie a hatóságoknak, hogy a lomis autók már nem rontják az utcaképet a Korvin utcán, ám az illegális hulladéklerakás kérdése olyannyira nem oldódott meg, hogy a belváros közterein, kiváltképp a Bástya lakótelepen, egyre többször látni lerakott szeméthalmokat. Szintén saját fülem hallatára hívta fel egy úr a város jegyzőjét azzal, hogy ilyen szemetes közterületet, ahol ráadásul fizetni kell a parkolásért, még soha, egyetlen városban sem látott, Nápolyt leszámítva. Az úr akkor járt először Pápán, ő sem a gyönyörű főterünkről, vagy az Esterházy-kastélyról fog mesélni, ha Pápa kerül szóba egy társaságban.

Az üzlettulajdonosok is panaszkodnak, gyérebb forgalmuk miatt, hiszen sokan a bevásárlóközpontokat, vagy más városokat választanak a vásárlásaik intézésére (ennek persze több oka is van, az online vásárlástól a parkolás kérdéséig), de a különböző szolgáltatások is szenvednek a belvárosban, alig látni olyan alkalmat, amikor megtelnének az éttermek, pizzériák teraszai (nyilván senki nem szereti vacsora közben a szökőkútban üvöltözve fürdőzőket nézni, hallgatni).

Lehetne írni a Fő térről és az Árkádsorról is, szomorú példa a belváros állapotára, hogy Pápa egyik legjellegzetesebb épületét, a Lábasházat fényes nappal merészelték összefirkálni fiatal suhancok (jó hír, hogy jelenleg az épület felújítás alatt áll). De miért is ne merték volna megtenni, hiszen évek óta senki nem foglalkozik az épület megóvásával, több rajta a falfirka, mint égen a csillag, az árkádok alatti virágládákat pedig sokan szemétgyűjtőnek használják (Reménykedjünk, hogy a felújítás után jobb lesz a helyzet).

Évek óta próbálkoznak a lakók, eddig hiába!

Természetesen nem újkeletű problémáról van szó, a belváros tisztességes lakói számtalanszor próbálkoztak az önkormányzati képviselőnél, polgármesternél, jegyzőnél, vagy a rendőrségnél, de tartós változást, javulást nem tapasztaltak, sőt, helyenként még rosszabb is lett a helyzet. Több olyan hivatalos levelet is eljuttattak szerkesztőségünknek a kétségbeesett lakosok, melyeket 4-5 évvel ezelőtt írtak meg, és juttattak el a megfelelő helyekre.

Mit tehet a hatóság?

Felkereshettem volna a rendőrséget, hogy megírják, hány esetben intézkedtek a belvárosban, és jellemzően milyen ügyekben, ám feleslegesnek tartottam ezeket az információkat. A posztoló is írja, szinte magától odatalál a rendőrautó, annyit jár arra. Ha hívják őket, mennek. Nyilvánvalóan teszik a dolgukat, a jogszabályi keretek között, ám jellemzően kisebb súlyú szabálysértésekről van szó, az elkövetők pedig csak legyintenek egy-egy pénzbírságra, vagy egyéb eljárásra. Hasonló a helyzet a közterület-felügyelőkkel, akik a tapasztalatok szerint sok esetben már szóvá sem teszik az esetleges kirívó magatartást, szemetelést, szotyiköpködést, vagy hangoskodást, mert egyrészt csak magukra hozzák a bajt, másrészt pedig semmi eredménye nincs sem a jó szónak, sem a büntetésnek. Ám sok tisztességes lakos, vagy üzlettulajdonos okkal érezheti igazságtalannak, hogy számon van kérve a legkisebb szabálytalanságért is, a rosszul kihelyezett reklámtáblától kezdve a parkolási vétségig, miközben másoknak „mindent lehet”.

Mit tehet az önkormányzat?

Természetesen megkerestük dr. Áldozó Tamás polgármestert az ügyben, több kérdést is intéztünk felé, amelyekre terjedelmes válasz érkezett. Terjedelmi okok miatt, illetve azért, hogy a városvezető nyilatkozatát változtatás nélkül, teljes egészében közölni tudjuk, külön cikkben tesszük ezt meg, melyet ITT talál meg.

Vannak jó példák!

Ott van például a megyeszékhely, Veszprém. Aki a ’90-es években látta a vár alatti utcákat, az ma rájuk sem ismerne. A putrik helyén most igényes házak, lakóépületek és szálláshelyek találhatók, érdemes lenne követni a jó példát.

Mit tehetnek a városlakók?

A bejegyzés hatására sokan megmozdultak. Engem is, és a poszt szerzőjét is többen keresték meg privát üzenet formájában, szeretnék, ha érdemben foglalkozna a hivatal és a hatóságok ezekkel az életüket megkeserítő problémákkal. Lakossági fórumot kezdeményeznek, ahol mindenki elmondhatná, hogy mi a problémája, és el lehetne indulni a megoldás felé. Hiszen a probléma évek, vagy évtizedek óta a szőnyeg alá van söpörve, várva, hogy egyszer csak nem lesz már ott hely, és felrobban, mint egy túltöltött tartály. Na, ez az, amit nem kellene megvárni.

Fotó: Szalóky Zsolt, Pápán Hallottam csoport tagjai, Olvasóink