Idén van a Pápa mellett született Vajda Péter reformkori irodalmár-természetbúvár-pedagógus-társadalomkritikus elhunytának 175. évfordulója. Az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) 2020/21-es Vajda-emlékprojektje rá emlékeztet.

Az alábbiakban Vajda Péter egy kevésbé ismert művének részlete olvasható. Honnan, Vajda Péter mely művéből való ez a szövegrészlet? A helyes megfejtéseket névvel, címmel az elsosorban2@gmail.com e-mail címre 2021. június 4-ig várjuk. A Pápa, Pápa környékéről beérkezett helyes megfejtők-beküldők közül sorsolással 3 szerencsés az EpVE könyvjutalmában részesül.

Az Elsősorban pápai Városbarát Egylet nevében:
Kerecsényi Zoltán (ügyvivő)

*

„Két világ polgára vagyok. Testem az anyaghoz kapcsol, lelkem az egekbe visz. Oh bár mindent felejthetnék, mi e földön bánta.
Földnek hívják azon kis csillagot ottan, hazám egykor és rajta kedves hazám. Őt mégsem akarom felejteni. Édesek voltak rajta fájdalmaim, édes a tövis, mely a rózsaszedőt megszúrá.
Éreztem ott; érzem az örömöket, melyek ritka virágkint fakadoznak; érzem a fájdalmakat, melyek gyomdúsan tenyésznek. Szerettem forrón, s lángjaimban majd elhamvadtam; gyűlöltem a gonoszt és zsarnokot; örültem, ha néha boldogult az igaz, búsultam a gazság diadalán.
Álmodám honi nagyságról; hogy a nemzet nagy lesz egyetértésben, munkásságban, jólétben. Erősnek képzelém, mint szirtet a tenger árjában, melyet hasztalanul csapkod a hullám; díszesnek, mint a tölgy, mely messze földet beárnyékol a halmon, és játszik a viharokkal. Értelmesnek látám őt, melynek nem kell ábránd, hanem való, mely az igazat keresi és hevül a szépért. Férfiakat láték benne, erős lélekkel, hajthatlan akarattal, és hölgyeket, mint isten angyalai, kiknek szemsugara fölmelegít, mosolya elbájol, biztatása mennyországgal fölér.
De csalódtam, és lelkem könnyekbe olvada föl. Nem beszélem el magamnak fájdalmaim okát.
– Miért keserítsem az égi pillanatokat? Nem nyerém azt, amit óhajték; nem láthatám, amit kívántam; de láttam az ellenkezőt, a meghasonlást, hanyatlást és veszedelmet... (elég okot a szenvedésre.)
Búcsút veszek a földi dolgoktól. Kéjelegni fogok az egek hazájában, veletek, magasb lények, kik mint eszmék lebegtetek hajdan előttem. Itt nincsenek igazságtalan emberek, sem gyávák. Itt nem tapodtatik az erény, nem taníttatik a hamis, nem imádtatik a rút. És te, ki velem jöttél, szivem leánya, öltsd karomba légi karodat, hogy átvezesselek a mennyei virányokon, és földi csókjaidért mennyei gyönyörökkel fizesselek.”

(A nyitókép illusztráció szintén Kerecsényi Zoltán munkája)