Kedves megjelent emlékezők!

Immár több mint egy évtizede gyűlünk egybe, évről-évre, júniusban, Bajcsy-Zsilinszky Endre születési évfordulónapjához közel, itt, a Veszprém megyei, Balaton-parti Pálkövén, Bajcsy-Zsilinszky néhai imádott telkén.

Tavaly lett volna itt a jubileumi, tizedik megemlékezésünk-emléktalálkozónk-emlékpiknikünk, amit a pandémiás helyzet sajnos meghiúsított. Most nem június van, de úgy gondoltuk, hogy amíg kedvező a pandémiás helyzet, amíg lehetőségünk van rá, még ha jelentősen kevesebb létszámban is, de kötelességünk idén mégis ide lejönni és koszorúinkat elhozni a 2021-es, 135. születési évforduló jegyében.

Immár tizenegy éve, hogy a megyei közgyűlés kulturális bizottsági tagjaként elhatároztam, hogy szólok és cselekedek ezen emlékház megmaradása, s Bajcsy-Zsilinszky Endre megyei emlékezete ügyében. Előbb levelezésekkel, cikkezésekkel hívva fel a figyelmet, majd – akkor még egy politikai párt tagjaként és tisztségviselőjeként – Katanics Sándor veszprémi képviselőtársammal pápaiak, veszprémiek és mások részvételével 2010-ben, hagyományteremtő szándékkal elkezdtük a Bajcsy-Zsilinszky emlékszületésnapja köré szerveződő, júniusi emlékezések-emléktalálkozók-emlékpiknikek megtartását.

Jómagam aztán jó szándékkal igyekeztem másokat is bevonni, nemcsak lokális, helyi, megyei vonatkozásokban: a MEASZ, vagyis a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége hajdani tagjaként, tisztségviselőjeként 2012-ben kitaláltam, létrehoztam a Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottságot, amely 2012 és 2016 között, Bajcsy-Zsilinszky Endre 130. születési évfordulójáig volt hivatott országosan is rá emlékeztetni. Addig működött az az emlékbizottság, melyben két olyan jeles személyiség látta el a tiszteletbeli elnöki tisztséget, akik még személyesen is ismerték Bajcsy-Zsilinszkyt, illetve mindketten elszenvedték a nácizmus alatti ellenállásukért az üldöztetést: az egyik dr. Vitányi Iván országgyűlési képviselő, aki magas kora ellenére – a nagy kánikulában – nem egyszer vonatozott vagy buszozott le ide, Pálkövére; a másik néhai prof. dr. Horváth János országgyűlési korelnök, aki idén lenne kerek száz esztendős. Szeretettel gondolunk János bátyánkra, emlékére gyújtottunk most mécsest is.

Az elmúlt esztendők alatt lettek új kiállítási tablók a házban, hajdani kedves középiskolai tanárnőm, osztályfőnököm férje, Kiss László Zsigmond kő-mellszobrot faragott, s egy véletlennek köszönhetően sikerült rábukkannom egy sokdarabos Bajcsy-Zsilinszky fotóhagyatékra is, melyekből – Kővágóörs Község Önkormányzata támogatásával – egy szép helyi kötet is születhetett.

2016 után, a 130. évforduló után pedig páran összedugtuk a fejünket, hogy aztán mindenféle politikai szagú dologtól távol tartva ezt a pálkövei Bajcsy-Zsilinszky emlékezetet, életre hívjuk a Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhelyt, mint civil társaságot.

Itt szeretném megköszönni a helyi önkormányzatnak, személy szerint polgármester úrnak és kedves munkatársainak, hogy a hosszú évek során, mindezidáig, mindig megértéssel fogadták Bajcsy-Zsilinszkys „heppjeimet”, s önzetlen módokon támogatták elképzeléseimet, kezdeményezéseimet, hogy jó, kölcsönös partnerei tudtunk lenni és maradni egymásnak ebben az elmúlt egy évtizedben.

Nekem a szívügyem ez a pálkövei Bajcsy-Zsilinszky emlékezet. Én eleget kutattam, olvastam, írtam Bajcsy-Zsilinszkyről – amikor mára készültem, gyorsan számot vetettem, a hátunk mögött lévő egy évtizedben mintegy hét kötetet, kiadványt készítettem róla.

Szóval én eleget kutattam, olvastam, írtam Bajcsy-Zsilinszkyről és eleget tanultam Bajcsy Zsilinszkytől; és senkinek nem engedem, hogy a Bajcsy-Zsilinszky emlékezetet megpróbálja elmásítani. Szép, tiszteletre méltó dolog, hogy rajtunk kívül is, máshol is igyekeznek rá emlékeztetni, de valójában egyesek máig nem ismerik, tévesen hivatkoznak rá.

Bajcsy-Zsilinszky Endre sohasem volt baloldali, sohasem volt kommunista, sohasem volt liberális – a mai értelemben véve biztosan, hogy nem –; de lehet, hogy még más sem. Az ő szuverén, izgékony, nagy igazság-buzgó egyénisége biztosan nem tudna ma sem megmaradni egyik párt és egyesület keretei között sem. Innen is ajánlom elolvasásra Bartha Ákos történész 2019-es, Bajcsy-Zsilinszky Endre „Életút és utóélet” című kötetét, mely egyesek számára sok mindenre választ nyújthat.

Abban a 2017-es, zöld színű Bajcsy-Zsilinszky-kötetemben a veszprémi születésű Zétényi Zsolt jogászprofesszort idéztem, aki – ha tetszik egyeseknek, ha nem – reálisan írt:

„Őt sokan egyáltalán nem ismerik, s akik tudnak róla valamit esetleg az antifasiszta ellenállási mozgalom kapcsán, a németellenes ellenállásnak a legitimistáktól a kommunistákig terjedő hálóját irányító személynek, és talán nem kevesen kommunista társutasnak is tekintik. Ezzel szemben az az igazság, hogy Zsilinszky egész életében a hagyományos történeti alkotmányosság híve volt, ennek jegyében, a jogegyenlőség sérelmeként ellenezte a zsidóságot sújtó törvényeket. Részt vett az 1919-es szegedi ellenforradalomban, alapítója volt a Fajvédő Pártnak, és szerzője az 1924-ben megjelent Fajvédő Kiáltványnak, és egész életében tisztelője Horthy Miklós kormányzónak. A Szent Korona és Szent Korona-tan csodálójaként és hirdetőjeként is nagy társadalmi változásokat követelt. Társadalmi nézeteiben és programjában messze meghaladta a korabeli reformpolitikusok nézeteit akkor, amikor a dolgozó osztályok szociális helyzetének gyökeres megjavítását, a nemzetfenntartó parasztság földigényének szükség esetén radikális kielégítését hirdette és követelte. Bajcsy-Zsilinszky maga volt a történelmi Magyarország, hordozta mindazt, ami abban értékes és követendő volt. Ezt a tényt megerősítette a háborúellenes ellenzéki összefogást vezető, a jogfosztást a magyar alkotmányosság jegyében bíráló szolgálatvállalása. Az alkotmányosságot a szociális igazságossággal és a legnemesebb nemzetvédelemmel összekötő nemzetszolgálata máig tanulságos, éltető történelem…”

Mint minden politikus, Bajcsy-Zsilinszky Endre is nemegyszer volt kénytelen színt váltani és politikai nézeteit módosítani. Hogy idézzem Katanics képviselőtársamat: „Senki sem úgy látja meg a napvilágot, hogy kiforrott nézetei vannak, s a világ is gyorsan változik, ki előbb, ki utóbb juthat el bizonyos felismerésekhez”. Sok vargabetűt írhat le az élete folyamán egy ember, sok keresgélésen, vívódáson mehet át egy politikus is – ezt magam is jól tudom.

Bajcsy-Zsilinszky Endre hosszú politikai pályafutása során alapkérdésekben sohasem engedett. Egyrészt soha nem szűnt meg harcolni a komoly földreformért és az ősi és tiszteletre méltó magyar alkotmány keretében megvalósítandó demokratikus szabadságjogokért, másrészt Magyarország függetlenségének védelméért, hogy az ország hagyományait és törekvéseit megőrizve tölthesse be történelmi hivatását. Hazája függetlenségéért folytatott lankadatlan küzdelmében mindvégig a nagy magyar hazafinak, Kossuth Lajosnak a szabad és demokratikus Magyarország mindmáig élő és soha el nem halványuló jelképének szellemi hagyománya vezérelte. Nem véletlenül adományoztam-állíttattam 2017-ben egy Kossuth-portrédomborművet ide, az emlékházba.

Néhai Vigh Károly történész kiemeli: „Bajcsy-Zsilinszkynek volt egy tulajdonsága, amellyel a Horthy-korszakban egyedül állt az egész magyar politikai életben. Nem akadt még egy olyan politikus Magyarországon, aki annyira azonosulni tudott volna az elnyomottak, a sérelmet szenvedettek, a megkínzottak, a sorsüldözöttek panaszaival, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre. Különösen a második világháború alatt találkozott ilyen sérelmekkel, és ügyüket képviselve, a panaszosokért írt levelei szinte lángoltak a felháborodástól…”

Ez a hely Bajcsy-Zsilinszky Endrének a szíve csücske volt. 1922 óta járt le ide. Előbb 15, majd 25 esztendőre kérte bérbe Kővágóörstől ezt a területet. Ezt a kis házat 1937-ben építette fel, melynek elkészültét „hallatlan utánjárás és gondos mérlegelés előzte meg. Bajcsy-Zsilinszky nem szokványos stílusban készült modern villafélét akart a partra emelni, hanem olyan építményt, amely jellegéből következőleg harmóniában van a múlttal és a tájjal. Néprajzi, népművészeti, helytörténeti, tájépítészeti művek garmadáját tanulmányozta át, míg véglegesen döntött.”

1943 végéig gyakran tartózkodott itt, ahol a telek- és kertművelésen, a vitorlázáson, télen a fakutyázáson túl, hosszabb lélegzetű politikai munkáin is dolgozott, s ahol számos híve, barátja, politikustársa és nem utolsó sorban a szemközti parton, a boglári menekülttáborban menedékre lelő lengyelek is felkeresték. Nem véletlenül, hiszen a lengyel-magyar kapcsolatok legnagyobb ápolójaként is ismert volt. Bajcsy-Zsilinszky nagy lángon égő, túlhajszolt ember volt, sokszor küzdve idegkimerültséggel; nyugalomra, gyógyulásra is mindig itt lelt.

Máig kevesen tudják azt is, hogy a magyar politikusok közül az elsők közé tartozott, aki nagyra értékelte a költészetet, a népművészetet, a néprajzot, a népzenét. Népművelő jellemére vallott, amikor a harmincas évek elején, születő új pártjában – egyedülálló módon a magyar politikai pártok történetében – külön művészeti csoportot hozott létre. Vesszőparipája volt a népművelés kiszélesítése. Sokkal nagyobb óraszámot követelt az iskolákban a magyar nyelvnek és az irodalomnak, valamint ő volt az az úttörő politikus is, aki általános, kötelező, ingyenes nyolcosztályos népiskolai oktatás megteremtését szorgalmazta. Lapjaiban nem egy, nem két poétának biztosított megjelenési lehetőséget, s ez által kenyeret is. (Például Féja Gézának, József Attilának, Kodolányi Jánosnak, Sinka Istvánnak, Szabó Dezsőnek, Szabó Pálnak. És ugyebár az is tudvalévő, hogy közbenjárására, 1943-ban Radnóti Miklós átmenetileg felmentést kapott a munkaszolgálat alól. 2013-ban – Radnóti-díjasként – nem véletlenül szorgalmaztam-kezdeményeztem, hogy Radnóti itt jártát Kővágóörsön emléktáblával örökítsük meg.)

Bajcsy-Zsilinszky behatóan ismerte Ady Endre költészetét, melynek rajongó híve volt – akkortájt, amikor ez nem volt oly nagy divat. Nagy magyar géniuszként tekintett Adyra, aki – szerinte – „nem merült el a hanyatlás hullámaiban, hanem mindvégig fölötte szárnyalt és viharmadárként hirdette fáradhatatlanul a közelgő özönvizet…” Az Ady-összes Bajcsy-Zsilinszky Endre házi könyvtárának egyik legbecsültebb és legolvasottabb darabja volt. A verseskötetben kedvenc verseinek címét rendre aláhúzogatta, a szívéhez nagyon közel állókat pedig be is keretezte.

Ady Endrének van egy száz éves, szép verse, „A visszahozott zászló”. Ebből idézek:

„S így hurcoltam tizenhét évig,
Csüggesztve le, hol föl-fölkapva,
Önmagamat, e hívott zászlót
És mégis-mégis lobogtatva
És beleszoktatva a lelkem
Szent nyügébe, a szent teher
Dicses vonszolásába, betelten.

De innen hoztam, amit hoztam,
Amit akartam és eléltem
S a zászlót, ami le-fölvillant
Mindig csatában, tűzben, vérben,
Nagy vallásom, akivel volna
Protestáns, harcos vérmezőn
Lelkem a kor Gusztáv Adolfja.”

Mondhatni, „A visszahozott zászló” metaforájával hoztuk el most emlékzászlónkat, melyet szinte adósságot törlesztve kitűztünk az emlékházra, mert eleddig sohasem volt itt egyetlen egy piros-fehér-zöld színű nemzeti lobogó.

Bajcsy-Zsilinszky Endre publicista, politikus, nemzeti ellenálló, a németellenes magyar függetlenségi harc vértanúja 135 esztendeje, 1886. június 6-án, Szarvason látja meg a napvilágot. Kolozsvárott, Lipcsében és Heidelbergben jogi tanulmányokat folytat, hazatérése után Békéscsabán fivérével – tisztázatlan körülmények között – lelövik Áchim L. Andrást, a demokrata parasztvezért. Az első világégés alatt huszártisztként szolgál, 1916-ban súlyosan megsebesül. 1918 késő őszén egyik megalapítója lesz a Magyar Országos Véderő Egyletnek. A Tanácsköztársaság kikiáltását követően az ellenforradalmi erőkhöz csatlakozik, majd a Gömbös-féle fajvédők lapjának, a Szózatnak lesz a főszerkesztője. 1922-ben egységes párti programmal képviselővé választják, de 1923-ban Gömbös Gyulát követve hátat fordít Bethlennek és részt vesz a Fajvédő Párt megalapításában. 1928-ban megindítja az Előörs című lapot. Ebben leközli többek között Féja Géza, József Attila, Kodolányi János, Sinka István, Szabó Dezső, Szabó Pál írásait és lassan eltávolodik Gömbös politikájától. 1930/31-ben megszervezi a Nemzeti Radikális Pártot, majd az Előörs utódát, a Szabadság című hetilapot, melyet a náciellenes szellemi és politikai ellenállás orgánumává fejleszt. Az 1935-ös választásokon Gömbös kíméletlen csendőrterrorral megakadályozza megválasztását Tarpán, viszont ekkor belép a Kisgazdapártba, és 1939-ben már e párt tagjaként választják Tarpán képviselővé. Fölismerte, hogy a német veszéllyel szemben a Duna-medencei népek összefogására van szükség. 1940-ben Belgrádba utazik, és jugoszláv államférfiakkal tárgyal az együttműködés lehetőségeiről. A második világégés éveiben, a képviselői padról, újságcikkekben és memorandumokban nem mindennapi bátorsággal támadja a magyar kormányok németbarát külpolitikáját, és szorgalmazza a háborúból való kilépést. Követeli a dél-vidéki mészárlás tetteseinek megbüntetését, védelmébe veszi a politikai vagy faji indokok alapján üldözötteket, tanúvallomást tesz Schönherz Zoltán és a kommunisták magyarsága mellett, részt vesz az 1942. március 15-i, budapesti, Petőfi-szobor előtti háborúellenes béketüntetés megszervezésében, megszerkeszti a kisgazdák háborúellenes és demokratikus újjászületést hirdető programját; és a polgári politikusok közül egyes-egyedül vállalja a fegyveres ellenállást. Magyarország náci megszállását követően, 1944. március 19-én fegyverrel fogadja a lakására törő Gestapo embereit, akik csak heves tűzharc után, súlyosan sebesülten tudják elfogni. A Lakatos-kormány 1944. október 11-én kihozza a Gestapótól, majd a kiugrási kísérlet napján (október 15-én) szabadon engedik. 1944 novemberében a németellenes harcot szervező titkos Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnökévé választják. November 23-án – árulás következtében – illegális lakásán elfogják, és a bizottság katonai vezetőivel (Kiss János altábornaggyal, Nagy Jenő ezredessel, Tartsay Vilmos századossal) a Margit körúti fegyházban katonai bíróság elé állítják. Képviselői mentelmi joga miatt kénytelenek ügyét elkülöníteni. Miután a nyilas országgyűlés kiadja, a náci katonai bíróság halálra ítéli, és karácsony szentestéjének napján kivégzik. A világháború után, ünnepélyes gyászpompával – végakaratának megfelelően – Tarpán helyezik el földi maradványait.

Kiss László Zsigmond pápai művésztanár grafikája Bajcsy-Zsilinszky Endréről (2015)

(Szöveg- és képforrások: BZSESZÖM – Hírlevél, EpVE – V. Stúdió)